Ő a mindenség Ura

M

ilyen gyakran csak akkor látjuk meg valaminek az értékét, amikor elveszítjük (1Móz 27,34-46). Élünk egymás mellett, nem vesszük komolyan a másik életét, veszekedünk, nyűgnek tartjuk, aztán egyszer csak megbetegszik a másik, vagy meghal, és észrevesszük, mennyire hiányzik. Akkor döbbenünk rá, milyen fontos a számunkra, milyen nagy érték is ő. Jó lenne, ha időben felismernénk ezt, és nem utólag sírnánk, amikor már nem változtathatunk a dolgokon. Így járt Ézsaú, most döbbent rá, hogy az áldás és az elsőszülöttségi jog milyen értéket képvisel. Próbál valamit enyhíteni a veszteségen, ő is kér áldást. Azonban az áldás komoly dolog, nem lehet annyit adni belőle, amennyit akarunk, mert értékét veszti.

Ézsaúnál az a gond, hogy most sír az elvesztett áldás és elsőszülöttségi jog után, és Jákóbot teszi felelőssé, de nem látja saját felelősségét. Nem akarja beismerni, hogy ő sem becsülte meg ezeket, egy tál ételért kész volt lemondani róla. Rendeződés mindig akkor megy végbe, ha látjuk saját felelősségünket is. Amíg másra hárítunk, kevés az esély a változásra, a gyógyulásra.

Addig sír, amíg ő is kap áldást. Ez az áldás a fegyverek erején nyugszik. Ahol megszakad az Istennel való kapcsolat, ahol az Úr már nem számít, marad a fegyver. Azonban a fegyver soha nem hozza meg a várt békét. Istenre van szükségünk az igazi békességhez. Engedjük el a fegyvert, mondjunk le a harcról, hogy legyen esélyünk megbékülni. Az Úr Jézussal való élő kapcsolat a megbékélésről szól.

Továbbra sincs közös beszélgetés. Nem ülnek le egymással, és nem állnak az Úr elé sem. Isten elhívott népe között már most az ellenségeskedés működik. Ézsaú bosszút forral testvére ellen. Úgy gondolja, a bosszú a megoldás. Azonban ez nem út. Az egyedüli, Istentől készített út a megbocsátás. A legnagyobb vétket is megbocsátotta Urunk a kereszten. Amikor megölték, gyilkosai számára is bocsánatért könyörgött. Aki megtapasztalja, hogy az Úr eltörölte bűneit, az képessé válik megbocsátani mások számára.

Rebeka menti Jákóbot, nem az Úr elé viszi a kialakult helyzetet, hanem menekíti fiát. Rebeka nem azt kéri Jákóbtól, hogy kérjen bocsánatot a testvérétől és az apjától. Kár, mert ha bűneinket megbánva bocsánatot kérünk, van esélye a megbékélésnek. Azonban azt kell látni, hogy mindenkit az indulata, bűnös szíve vezérel, és nem az Úr. Jákób sem Istenre figyel, maga akarta megszerezni az áldást, és nem várt az Úrra. Pedig amit Isten nekem ígér, azt meg is adja. Minden helyzetben van út még felfelé, csak meg kell látni. Rebeka azonban nem figyel felfelé. Úgy gondolja, ő menti meg Jákóbot, és ehhez ismét a hazugságot használja fel. Istennek nincs szüksége a mi hazugságainkra. Azok nélkül is meg tud oltalmazni és meg tud áldani. Kérjük Urunkat, hogy adjon tiszta szívet és tiszta szándékot mindenben.

Péter a követekkel elment Kornéliuszhoz, aki várta Pétert (ApCsel 10,23/b-48). Készült a találkozásra, Isten üzenetére. Jó látni, hogy ez a katona készül a Péterrel való találkozásra - ez arra mutat rá, hogy mi is készüljünk, lelkileg hangolódjunk az istentiszteleti alkalmakra. Legtöbbször úgy megyünk az istentiszteletre, mint ahogy az üzletbe vagy egyéb más dolgaink intézésére. Próbáljunk meg már az igei alkalom előtt otthon elcsendesedni és az Úrra hangolódni. Készítsük szívünket az ige befogadására. Gyakran a tévé, a számítógép elől vagy családi perpatvarból indulunk az Úr házába.

Péter nem fogad el hódolatot, mert az egyedül Istent illeti. Jó, ahogy helyén látja önmagát, én is csak ember vagyok. Nem akar istenszerepben tetszelegni. A mai ember problémája, hogy isten akar lenni. Lássuk meg, hogy mi is kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk.

Péter elmondja, hogy Isten megmutatta neki, ne mondjon egyetlen embert sem tisztátalannak. Vagyis rádöbbentette, hogy Krisztusért minden ember érték a számára. Amit az Úr megláttatott vele, ahhoz igazította döntését. Isten mindig megmutatja igéje által akaratát, de vegyük is komolyan, cselekedjük is azt.

Miután Kornéliusz elmondta, miért hívatta Pétert, ő bizonyságot tesz az Úrról. Rámutat arra, hogy Jézus a mindenség Ura! Tehát Ő nem helyi istenség, és így nem korlátokhoz kötött, hanem az egész mindenségnek, benne az én életemnek is Ura. Kinek látom én Jézust? Gyakran nagyon kicsinek látjuk és láttatjuk; engedjük, hogy a Szentlélek Isten naggyá tegye Őt. Lássuk úgy Jézust, hogy Ő a mindenség Ura, a királyoknak Királya. Így ha az életem az Ő kezében van, nem kell sem félnem, sem aggodalmaskodnom, mert a legnagyobb hatalom oltalmában lehetek. Semmi nem árthat nekem, minden Hozzá visz közel. Mert ugyan ez a test sírba rogyhat, de a lelket semmi és senki nem ölheti meg.

Elmondja még, hogy Jézus szertejárt, jót tett és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött. Ő azért jött, hogy jót tegyen. Isten jóságát hozta el a világba, de ez csak Rajta keresztül érzékelhető. Az ördög megbéklyózza az embert. Igákat helyez ránk, amiket először a szabadság, az önkifejezés eszközeiként állít elénk. Ha élünk ezekkel a módszerekkel és eszközökkel, rabokká válunk. Saját erőnkkel ezekből nem tudunk megszabadulni, de Jézus azért jött, hogy megszabadítson. Jézus nélkül vergődünk, Vele szárnyalhatunk, mert elvágja a kötelékeket. Hívjuk segítségül, kérjük szabadítását, és engedjük, hogy szárnyalóvá tegye az életünket.

Ezt a személyt, Istennek drága Fiát az ember megölte, de Isten feltámasztotta a halálból, és a gyilkos emberiségnek is felkínálja bűnei bocsánatát. Az ember gyilkol, Isten megbocsát és életet ad, még a gyilkosnak is. Ő új indulattal ajándékozza meg a bűnbánattal Hozzá térőt.

Péter szavai nyomán a jelenlévők szíve megnyílt az Úr előtt, és erre válaszként kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Nyissuk meg szívünket a Lélek ajándéka előtt, mert nagyon szükségünk van Rá.

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.