Új élet, új név

S

zétvált Abrám és Lót, de hamarosan újra együtt vannak, mert Lót Abrám segítségére szorul (1Móz 14,1-24).  Nem az áldáshordozó mellett maradt Lót, nem a lelki értékekre, az Úr közelségére figyelt, hanem csak az anyagiakra, a jobb megélhetésre. Ennek meg is lett a következménye, belesodródik a királyok konfliktusába. Egy olyan háborúskodásba csöppen, amihez nincs sok köze. Amikor letérünk a keskeny útról és nem figyelünk az Úrra, mások konfliktusaiba keveredünk. A világ értékei gyakran vonzzák a szívünket, nem látunk mást, csak az anyagiakat, és nem mérlegeljük a lelki tartalmat. Hányszor nem fontos, kik közé kerülünk, hogyan élnek, milyen elveket vallanak, vagy mit hisznek, csak a jobb érvényesülési lehetőségre figyelünk.

Amikor levesszük Urunkról a szemünket, könnyen bajba kerülünk. Számunkra mindig a felfelé figyelés a megoldás, jobb Őbenne bízni, mint meglátásainkban. Lót belekeveredik az ottani érdekek ütközésébe. Az Istentől eltávolodott ember kihasználja a gyengébbet. A fegyverek, az erősebb, modernebb hadsereggel rendelkező emelkedik felül.  Mennyi harc és ebből kifolyólag szenvedés veszi körül az egymáson uralkodni vágyó emberiséget. Isten nem adott felhatalmazást az egymás fölötti uralomra, Ő nem akarja, hogy elnyomjuk és kizsákmányoljuk egymást. De ahol nincs jelen az Úr, és nem Ő tölti be a szíveket, nem az Ő igéje vezet és formálja az életünket, ott az erőszak érvényesül.

Lótot is elviszik mindenestől Sodomából, az Úrnak gondja van rá. Olyan jó látni az Úr kegyelmét. Nem feledkezik meg Lótról, nem hagyja magára Sodomában. Lót is megtapasztalhatja Isten irgalmasságát, amikor úgy gondolja, nincs ebből a helyzetből menekülés, megjelenik Abrám az embereivel, és megszabadítja. Az Úr egy menekült által értesíti Abrámot Lót sorsáról, és ő azonnal segítségére siet. Nem mondja, magamra hagyott, mi közöm már hozzá, hanem kész megsegíteni. Isten gyermeke kész segíteni azon is, aki elfordult tőle. Nem a harag munkálkodik a szívében, hanem a megbocsátás és a segítőkészség. Nem úgy gondolkodik, ahogyan ma is hallani vezető személytől: megbocsátok, de nem felejtek. Nem a sérelmekre, hanem az Úrra néz Abrám. A sérelmeket hagyjuk a hátunk mögött. Isten győzelemmel ajándékozta meg Abrámot, Lót pedig mindenét visszakapta. Így tehát megtapasztalhatta Isten hatalmát.

Ezt követően Sálem, azaz békesség királya bukkan fel, mintegy jelezve, hogy csak a Felséges Istennel való kapcsolatunkból fakad igazi békesség. Fegyverszünet bármikor köthető, de békességet csak az Úrtól kaphatunk, mert békességünk büntetését az Úr Jézus hordozta el. Melkisédek megáldja Abrámot, az áldáshordozó áldásban részesül. Melkisédek papságában az Úr Jézus szolgálata van jelen. Abrám felismeri, ki előtt áll, és tizedet ad neki.

Abrám semmit nem fogad el Sodoma királyától, teljes mértékben az Úrra bízza magát. Nem emberektől kapott adományok által akar előbbre jutni, hanem hiszi, hogy Isten gondoskodik róla. Mennyire ügyel még a látszatra is Abrám, fontos a számára, hogy mindenki meglássa, az ő élete mögött az élő Isten áll. Nem emberekre, hanem az Úr hatalmára támaszkodik. Bárcsak a mi életünkön is látszódna, hogy az Úrra támaszkodunk.

Isten Szentlelke csodálatosan munkálkodik, nemcsak létrehoz egy új közösséget, hanem új belső értékek mentén eggyé is formálja őket (ApCsel 4,32-37). Ez nem egy emberek által létrehozott szervezet, hanem a Lélek munkája által létrejött közösség, amelyet az Úr iránti szeretet fon egybe. Ez a szeretet munkálja ki bennük az egységet. Mert itt az egység arra vonatkozik, hogy felismerték, Jézus a Krisztus, és átélve a kegyelmet, szeretik Megváltójukat. Ez a szeretet új megnyilvánulásokra készteti őket. Aki Jézust szereti, az a testvére felé megértéssel és segítőkészséggel nyilvánul meg. 

Az szívükben és lelkükben való egység azt jelentette, hogy a helyzetüket egységesen az Úr elé tárták. Amikor Péter beszámolt a vallatásról, mindarról, amin keresztülmentek, az Úr elé vitték. Egyek voltak abban is, hogy továbbra is, a körülmények ellenére is hirdetik az Úr nevét. Olyan jó ezt látni, így formáljon minket is az Úr, hogy a körülmények ellenére is vigyük az evangéliumot. Minden dolgunkat, jelenünket, biztonságunk, megélhetésünk kérdéseit is bízzuk Rá.

A támadás, a negatív tapasztalat nem meghátrálásra késztette őket, hanem még bátrabb és erőteljesebb bizonyságtételre. Felismerték, most van igazán szükség a Megváltóra, ezért beszélnek Róla. De nemcsak beszélnek, hanem élik is, amit Tőle kaptak. Az első gyülekezet nem elméleti, hanem gyakorlati közösség volt. Nem az életüket féltették, hanem Krisztusra tekintve, a mennyei polgárjogot szem előtt tartva szolgáltak üldözőik felé is.

Az Úr ismerete szabaddá tette őket a vagyontól, a megélhetési gondoktól. Ó, Uram, add meg nekünk is ezt a szabadságot, mert ma inkább ezeknek a rabjai vagyunk. Olyan nehezen tudjuk elengedni javainkat, értékeinket. Vajon miért? Talán azért, mert még nem az Úr a legfőbb érték a számunkra. Talán a szívünk még ezekhez kötődik. Kérjük az Urat, oldja le ezt a függőséget rólunk, hogy teljes szívvel Őbelé fogózzunk.

Megragadó látni Józsefet, mennyire szerette az Urat, kész volt eladni a földjét, és az apostolok elé tenni - ezt látva Vigasztalás fiának nevezték el. Egy krisztusi ember, aki új nevet kap, mert látják az új életét. Van-e már új nevem? Látszik-e az új életem? És ha látszik, vajon milyen nevet adnak nekünk? Mi is vigasztalást jelentünk másoknak? Barnabás vigasztalássá lett mások számára, és ezt nem csak szavakban, hanem tettekkel is kifejezte.

Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS

1.  

Ó, mi hű barátunk Jézus,

Hordja bűnünk, bánatunk!

Mily dicsőség, hogy nevében

Istenhez fordulhatunk!

Mennyi békét elveszítünk,

Sírva hordjuk bánatunk,

S mind azért, mert hő imában

Őhozzá nem fordulunk!

2.  

Ér-e próba vagy kísértés?

Háborúság zaklat-é?

El ne csüggedj ám miatta:

Vidd imádban Őelé!

Volt-e már ily hű barátod,

Gondod így ki fölveszi?

Látja minden gyöngeséged,

Tárd ki bátran Őneki!

3.  

Nyomja-é bú gyönge vállad?

Földi bánat terhel-é?

Drága Megváltód az orvos:

Vidd imádban Őelé!

Megvet, elhagy, kit szerettél?

Vidd imádban Őelé!

S Ő két karja közt ölelve

Visz a békesség felé.

Isten áldásával.