Ima a kövekkel szemben

Olyan jó látni az Úr hűségét, amit mond, azt megcselekszi (1Móz 21,1-34). Ezt tapasztalja Ábrahám és Sára. Az Úr meglátogatja Sárát, ez a látogatás áldást hoz, amire régen várnak, beteljesedik. Minden akkor és úgy történik, ahogyan az Úr megmondta, mert gondja van az Úrnak az Ő igéjére. A mi életünkben is gondja van rá. Ha telik is az idő, Ő nem feledkezik meg rólunk, és amit megígért, azt meg is cselekszi. Vegyük komolyan az Úr szavát, elevenítsük fel a személyesen kapott ígéreteket, üzeneteket, mert ezek erőt adnak. Amit korábban megmondott az Úr, az ma is áll.

Sára hihetetlennek találja mindazt, ami történt. Ki jósolta volna meg? - kérdezi. Senki, mert nem a jósokra figyelünk, hiszen nincsenek az idők és események az ember kezében. Mi az Úrra, az Ő kijelentére tekintünk, szavához igazodunk. De hányszor mi is kételkedünk vagy nevetünk, mint Sára, mert lehetetlennek tartjuk, hogy megtörténhet az, amit mi elképzelhetetlennek gondolunk. Most győződhetnek meg, hogy az Úr számára nincs lehetetlen. Az ige az egyetlen és elégséges iránytű. Ne forduljunk jósokhoz, a csillagok állásához, és semmilyen emberi praktikához, hanem figyeljünk az Úr szavára. Amennyiben rátévedtünk ezekre a területekre, vagy kétségbe vontuk Urunk szavát, esetleg meginogtunk hitünkben, tartsunk bűnbánatot. Boruljunk alázatos, bűnbánó szívvel az Úr elé.

Az ígéret beteljesedése nagy örömöt vált ki Ábrahámból, lakomát készít, és hálát ad Istennek. Köszönjük meg, amikor az Úr ígéreteinek beteljesedését tapasztaljuk. Adjunk hálát mindenért, amit elvégzett életünkben, mert mindezek a történések bizonyságtétellé válhatnak. Minden apró előbbre lépésért adjunk hálát, mert a hitben való növekedés, az előbbre lépés nem magától értetődő.

A korábbi rossz döntésnek és tettnek ismét jelentkezik a következménye. Az emberi megoldás eredménye, Izmael történetben való megjelenése újra konfliktushoz vezet. Megjelenik a féltékenység, Sára nem tudja elviselni mások örömét. De én el tudom viselni? Tudok örülni az örülőkkel?

Ábrahám kényszerpályára kerül, Izmael is az ő fia, Sára azonban azt kéri, hogy üldözze el. Mennyi probléma származik a válások során is. A gyerekek továbbra is mindkét szülő gyermekei, és továbbra is felelősséggel tartoznak értük. Milyen nehéz is azoknak a sorsa, akiknek mindig új apát és anyát kell megszokniuk. Hordozzuk imádságban az ilyen családokat, és kérjük számukra is az Úr segítségét.

Isten nem hagyja magára sem Ábrahámot, sem Izmaelt. Vele is terve van, belőle is nép fog származni. De a szabad asszonytól született nép és a szolgálótól származó nép között mindig harc lesz. A bűn következménye soha nem hagy nyugodni, mindig kifejti hatását. De jelen van az Úr kegyelme, amit mi elrontunk, azt az Úr kegyelme képes korrigálni. Nem biztos, hogy minden következmény elmúlik, hogy minden seb begyógyul, mert vannak olyan vétkek, amiket már nem lehet rendezni. Igyekezzünk időben rendezni bűneink következményeit.

A reménytelennek látszó helyzetben az Úr kegyelmesen veszi körül Izmaelt. Meghallotta a fiú hangját. Isten ott hallja meg a hangunkat, ahol és amiben vagyunk. Nem kell jobb helyzetbe hozni magunkat, nem kell jobbá tenni az életünket, hanem csak kiáltani. Kiálts az Úrhoz, ott, ahol vagy. Ha a bűnben, a fertőben, akkor ott. De ha a jólétben vagy, de lényed mélyén egyre távolabb Jézustól, kiálts Hozzá. A tékozló fiú is onnan, a vályúk mellől, némán kiáltott az Atyához. Kiálts te is, talán már csak némán tudsz kiáltani, de kiálts, és Atyád meghallja és segít.

Ábrahám életében meglátszik, hogy vele van az Úr. Vajon látszik ez az én életemben? Észreveszik az emberek, hogy Hozzá tartozom, hogy Övé a szívem, és az Úr szava irányítja tetteimet?

István folytatja bizonyságtételét (ApCsel 7,30-60). Népe történetében kimutatja Isten jelenlétét, rámutat, hogy a nagy vezetők mögött is ott állt az Úr. Nem maguktól voltak képesek azoknak a tetteknek az elvégzésére, hanem mindenben engedelmeskedtek Istennek. Mózes, Dávid és a többi hatalmas személyiség engedelmes emberek voltak. Azért váltak naggyá, mert tudtak kicsik lenni az Úr előtt.

Mózes életében is akkor kezdtek jóra fordulni a dolgok, amikor kicsivé vált, és már nem ő akarta megmenteni Izráelt. Amikor ezt elengedte, átélte Isten elhívását. Elhívás nélkül nincs igazi áldás az életünkön.

Izráel népe élő igéket kapott Mózes által az Úrtól. Nekünk is minden nap élő igére van szükségünk. Vagyis az Úr szavára. Nem elég elolvasni a napi szakaszt, kérni kell, hogy a Szentlélek Isten szóljon hozzánk általa. A napi ige akkor válik élővé, ha a Szentlélek Isten megeleveníti, és átélem, hogy az Úr szól hozzám. A régen leírt szavak élettel telnek meg, és már hozzám szóló igék lesznek.

Meg kell hallani azt is, amikor az Úr másképp akarja rendezni a dolgokat, mint ahogy mi gondoltuk. Dávid akart templomot építeni, de Isten Salamonnak szánta ezt a munkát.
Amikor István rámutat, hogy mindig megölték a prófétákat, így most megölték az igazat, haragra gerjedtek. István azonban nem a haragjukra, hanem Istenre tekint. Ő az égre függeszti szemeit. Soha ne a haragos szívűekre, a ránk támadókra, a követ emelőkre nézzünk, hanem mindig az égre, az Úrra. A bizonyságtevő István bepillantást nyer a mennybe. Milyen csodálatos lehetett meglátni az Isten jobbján álló Jézust. Ezzel erősíti őt az Úr. Aki vállalja őt a kövekkel szemben is, azt az Úr is vállalja.

Istvánt a városon kívül megkövezik. Itt van már Saul is, még nem tudja, hogy a rossz oldalon áll, és azt sem, hogy ez az esemény és István bizonyságtétele az ő életfordulatának az előhírnöke. Az Úr már most keresi és hívogatja Sault. Most még ő rugódozik az Úr szava ellen. Ne keseregjünk, amikor azt látjuk, még rugódoznak az Úr ellen. Mert aki ma még ellenáll, azt holnap meggyőzi az Úr. Aki ma még a rossz oldalon áll, az holnap átkerülhet Jézus oldalára.

István a rázúduló kövek alatt, szemben a halállal, imádkozik. Csodálatos, hogy nem fél. Miért? Mert látja az Urat, és lelkét az Ő kezébe teszi. Helyezzük életünket az Úr kezébe. Még csodálatosabb a krisztusi lelkület, ami sugárzik belőle. Teljesen azonosul az Úrtól látott mintával, ő is imádkozik gyilkosaiért. Imádkozzunk mi is ellenségeinkért, rosszakaróinkért, a kődobálókért. Kövessük mi is Urunk példáját, mert lehet így is. Lehet imával válaszolni a kövekre. De erre csak az képes, aki átadta életét az Úrnak, aki elmondhatja Pál apostollal: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Áldjátok az Úr nevét

1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.

2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.

3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.

4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.

5. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!

Isten áldásával.