Egyedül az Úrral

É

letében talán először maradt egyedül Jákób (1Móz 32,23-33). Mert ez az egyedüllét az önmagával való őszinte egyedüllétet jelenti. Azt amikor elcsendesedik és szembenéz önmagával és végre valóban annak látja magát, aki. Az egyedüllét csöndet is jelent, ebben a csöndben megszólal Isten. Voltál-e már így egyedül? Átélted-e már, hogy magaddal vagy, és szembe kell nézni lényed mélységeivel, azzal, aki valójában vagy? Mert ebben a csöndben lehull az álarc, lehull mindaz, ami mögé eddig elbújtunk, és meglátjuk magunkat. Isten drága kegyelme, hogy nem hagy magunkra, hanem megszólal. Így azután nem kell egyedül maradni mélységeinkkel, hanem megláthatjuk Isten kegyelmét. Átéljük, hogy Ő nagyobb mindannál, ami elrémiszt, amitől félünk és ami szorongást idéz elő.

Ez a mai nap is lehetőség az egyedüllétre, arra, hogy megálljunk az Úr előtt, és végre ne másra figyeljünk, ne mások szavához mérjük magunkat, hanem nézzünk Istenre. Ne féljünk egyedül maradni, hanem figyeljünk és várjunk. Várjuk, hogy megcsendüljön a csönd és meghalljuk az Úr szavát. Azért enged az Úr bele ebbe az egyedüllétbe, mert eddig mindig körülvettük magunkat valamivel. Megszólaltattunk valamit, hogy ne legyen csönd, mert féltünk, hogy megszólal, és meghalljuk az Úr szavát. De ne féljünk, merjünk lenni egy percet egymagunkban lenni,

A csöndben Jákób átéli, hogy Valaki birokra kel vele, mert a csönd azért adatott, hogy végre felismerve önmagát rábízza életét Istenre. Eljött számára az életváltozás ideje. Azonban nagyon nehezen akarja magát feladni. Nehezen adja meg magát az Úr előtt. Még mindig görcsösen ragaszkodik csaló énjéhez, és nem akar új életet kezdeni, amelyben már új módszerekkel harcolja meg az életet.

Az Úr azonban harcol vele, mert át akarja formálni, de Jákób nem enged. Nehezen adja meg magát, görcsösen ragaszkodik a régihez és ezért belerokkan. Hányan csak akkor indulnak el Isten felé, amikor belerokkan a maguk útjába az életük. Hány embernek megy teljesen tönkre az élete, válik rabbá, mert nem akarja rábízni magát Isten akaratára. A küzdelem alatt felismeri, hogy Istennel birkózik és áldást kér Tőle. Addig nem akarja elengedni, amíg meg nem áldja őt az Úr. Kérjük mi is az áldást, vágyakozzunk Isten áldására, mert szükségünk van rá.

Isten megkérdezi tőle: mi a neved. És most szívből mondja, Jákób. Amikor kimondja vállalja annak jelentését, és úgy mondja, igen Jákób vagyok, csaló, aki annyi mindenkit becsapott.  Isten azért kéri a nevünket, hogy őszintén fogalmazzuk meg kik is vagyunk. Amikor a nevünket kéri, akkor azt mondja, hogy nevezzük végre annak magunkat, akinek valójában látjuk. Te kinek nevezed magad az Úr előtt?

Jákób új nevet kap, és ez azt jelezi, új életet kezd, de ezt már Istennel teszi. Benne van az Is, hogy az Úr segítségével győzhetünk, vagyis talpra lehet állni a legnehezebb helyzetekben is.  Isten segítségével valóban átugorhatunk még a kőfalon is. Jákób rádöbben, hogy Istennel találkozott, és élve jött ki ebből a találkozásból. Isten kegyelme új lehetőséget adott. Mert a kegyelem azt jelenti, halált érdemlek, de Isten élettel ajándékoz meg.

Ezt követően kisütött a nap. Gyönyörű kép, amikor átadja életét Istennek, sütni kezd a nap. Az eddigi szorongásos félelem eltűnt, a sötét felhők elvonultak, pedig még nem rendeződött a múlt. Ézsaú még mindig fegyveresek élén közelít, de süt a nap, mert Isten megy Jákób előtt. Jézus a világ világossága tárjuk ki előtte életünk ablakait, és ha megtesszük, besüt a nap szívünkbe.

Az evangélium Ikóniumba érkezett és ott formálja át az emberek életét (ApCsel 14,1-7). Sokan lettek hívőkké, mert az üzenet lényükbe hatolt, és felismerték, hogy Jézus valóban Isten. Eddig nem hallottak olyan istenségről, aki az emberért kész meghalni. Jézus az életét adta oda értük, kész volt bűneikért megáldozni önmagát.

Itt sem volt könnyű az apostolok helyzete, de ők bíztak az Úrban, és bátran szóltak. Nem adták fel hanem tovább végezték a munkát. Menjünk mi is tovább a nehézségek, a küzdelmek ellenére. Lássuk meg, hogy ellenfeleinknek is szüksége van a Megváltóra. Ne saját kényelmünkre tekintsünk, hanem az Úr kegyelmére. Az Úr maga tett Pálékról bizonyságot, amikor igehirdetésüket jelek és csodák követték. Ezek az események győztek meg sokakat arról, hogy valóban Isten kereste fel őket ezeken az embereken keresztül.

Sokan hittek az Úrban és így egy élő közösség jött létre.  A gyülekezet motorja a Krisztusba vetett hit. Nem valami politikai csoportosulás alakul ki, hanem a Jézust szeretők közössége. Ezek az emberek látják mit tett értük Jézust és ezért viszont szeretik Őt. A Jézusban való hit által egy minőségében más életet kezdenek el élni. Most már Jézushoz tartoznak, Ő formálja őket mindennap, és így növekednek a hitben. Így formál minket is az Úr az ige által és vezet az új életben.

Voltak, akik nem fogadják el Jézust uruknak és ezért az apostolok ellen fordulnak. Mindig könnyebb támadni Isten gyermekeit,mint szembenézni magunkkal és beismerni megtérésre van szükségem. Az üldözés hatására tovább mennek és az új helyeken is az evangéliumot, az örömhírt adják tovább. Nem a szenvedéseikről beszélnek, nem siránkoznak, hanem örömhírt mondanak. Legyünk ma is örömhírmondó békekövetek, hiszen ezt bízta ránk Urunk.

 ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.        

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.        

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.        

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.        

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.