Feltétel nélkül

J

ákób méltó a nevéhez, csaló, nem egyenes, apja előtt sem ismeri el, hogy elsősorban menekül (1Móz 28,1-22). Azért megy Lábánhoz, mert fél Ézsaútól. Isten elhívott népéhez tartozik, mégis a világ módszereit alkalmazza. Hazudik és csal. Miért? Mert az Isten népéhez való külső odatartozás nem jelent életváltozást is. Jákóbnak még csak a teste van körülmetélve, de a szíve nincs. Hosszú utat kell még megjárnia, mire átéli régi természetének átalakulását. Amíg nem születünk újjá Isten Szentlelke által, nincs új élet. Addig nem különbözünk a világ fiaitól, mert a különbséget a Szentlélek adja.

Ézsaúban is a sértődöttség munkálkodik. Dacból cselekszik, és nem Istenre figyel. Itt mindenki a saját érzelmeitől, indulataitól vezérelve cselekszik. Nem ülnek le megbeszélni dolgaikat, nem tárják fel egymás előtt azt, amit gondolnak, és ahogyan éreznek egymás iránt. Mindenki magában hordozza indulatait. Pedig ha beszélnének ezekről a történésekről, a valóságról, és mindezt odavinnék az Úr elé, gyógyulna az életük. Vajon mi megbeszéljük-e mindazt, ami bennünk van. Merünk-e arról beszélni, ahogyan egymást látjuk? Szembenézünk-e saját magunkkal is? Nem az a célja a magunkról és másikról alkotott kép vállalásának, hogy gyalázzuk egymást, hanem az, hogy segítsünk egymásnak. Segítsük egymást oda az Úr lábai elé, csakis ott fogjuk jól látni magunkat és a másikat. Jézus jelenlétében pedig gyógyulhatunk, és a kapcsolataink is gyógyulásnak indulnak. Ne fojtsuk el indulatainkat, ne is egymásra zúdítsuk, hanem tárjuk fel az Úr előtt.

Jákób útnak indult, menti az életét, megy Lábánhoz, és úgy gondolja, magában van, minden rajta múlik. Viszi magában rossz lelkiismeretét, viszi sötét múltját, szeretne minél hamarabb minél messzebb lenni, szeretné, ha telne az idő. Azonban az idő múlása sem oldja meg a problémát, egyedül a bűnbánat, Isten kegyelme gyógyítja a múlt sebeit. Amíg nem rendezzük, nincs békesség.

Azonban az Úr nem hagyja magára, rá kell döbbennie, hogy Isten elől nem lehet menekülni, másrészt, az Úr menekülésében is vele van. Az Úr mindig közel van életünkhöz, de kérdés, hogy meglátjuk-e Őt? Az álomban Isten szólítja meg őt. Nem Jákób felfelé törekvését látjuk, nem ő kapaszkodik mindenkit letaposva az ég felé, hanem Isten jön le hozzá.

Nem Jákóbnak kell mindenkit becsapva és mindenkin keresztülgázolva Istent elérni, hanem az Úr közeledik hozzá. Nincs szükség hazugságra, trükkre, nem kell senkit becsapni, elég Istent hívni. Ha az áldást szeretném, alázatos szívvel kérhetem, mert ígéret van: aki kér, az mind kap. Most megtudja Jákób, miként működik Isten országa. Neked adom, szól az Úr. Eddig megszerezni akartad, ezért menekülnöd kell. Akkor lesz a tiéd, ha már nem akarsz szerezni, hanem megtanulsz elfogadni. Ki kell várni, amíg Isten adja azt, amit nekem szánt. Ezt kell most Jákóbnak megtanulnia.

Csodálatos ígéretet kap: veled vagyok, megőrizlek téged és visszahozlak. Isten vele lesz vándorlásában is, számíthat Rá mindig. De Jákób még soká fogja igénybe venni az Úr segítségét. Továbbra is magára épít. Te kire építesz? Számítasz-e az Úr kegyelmére? Ebben az üzenetben az is benne van, kiteljesedni ezen a földön, az ígéret földjén fog az élete, mert itt van itthon. Elvándorolhat messzi földre, de otthon csak Kánaán földjén lesz, ott, ahová az Úr állította. Otthon mindig ott vagyunk, ahová az Úr állít. Biztató a számunkra is, hogy Isten állja a szavát, amit ígért, azt mindig teljesíti. Nem hagy magunkra, amíg meg nem cselekszi, amit mondott. Isten hűséges Úr, bízz Benne.

Jákób megkapta az ígéretet, de nem hisz benne teljes szívvel. Feltétele van, mégpedig az ígéretek beteljesedése. Csak akkor lesz az Úr az Istene, ha mindez megtörténik. Ez a mi problémánk is, pedig Isten azt akarja, hogy az ígéretek átvétele után, hitben bízza rá magát, és akkor majd átéli a beteljesedést is. Istennel szemben nem lehet feltételünk, mert Ő feltétel nélkül szeret. Úgy szeret, amint vagyok, és mindent megtett értem. Az Úrral való kapcsolat nem üzleti alapú, hanem szereteten alapul.

Jákób még nem bízik az Úrban, mindent feltételes módban fogalmaz. Ábrahám, amikor átélte Isten megjelenését, hallotta szavát, azonnal oltárt készített és tizedet adott az Úrnak. Neki soha nem voltak feltételei. Eljön majd az idő, amikor Jákób is feltétel nélkül bízza magát Istenre.

A Kornéliusz házában történtek híre eljutott Jeruzsálembe (ApCsel 11,1-18). Az apostolok nem értették, amit Péter tett, mert bennük még ott volt az ószövetségi gát. Pétert felelősségre vonják, amiért pogány emberekhez ment be és együtt evett velük. Milyen nehezen is szabadulunk meg régi beidegződéseinktől. Mennyire az emberi hagyományok uralkodnak fölöttünk. Milyen sok munkája is van a Szentléleknek.

Péter türelmesen elmondja, hogyan is értette meg az Úr szándékait, miként adott számára Jézus világosságot ebben a kérdésben. A Szentlélek türelmessé formálta Pétert. Már nem kapkod, hanem készséggel elmondja a történteket. Isten Lelke tesz türelmessé és alkalmassá a tanításra. A Szentlélek által sokat formálódott Péter. Van-e formálódás az életemben? Látszik-e az eddigi hívő életem alatt a változás? Látszik-e, hol tartottam, és hol vagyok most?

Az apostolok szíve is megnyílt a bizonyságtétel nyomán, ők is meglátták, hogy az Úr munkálkodott, és Ő nyitotta szélesre az evangélium előtt a kapukat. Isten országa kiszabadult a szokások börtönéből, és elindult világ körüli útjára. Mert azért bízta a tanítványokra a jó hírt az Úr, hogy általuk minden emberhez eljusson a kegyelem.

Isten Jézus Krisztus által mindenki számára megadta a megtérés lehetőségét. Senkit nem rekeszt ki az üdvösségből, valóban minden kész, csak el kell menni a a menyegzőre, be kell lépni az Isten országába. Nem Istenen múlik, ha kívül maradunk. Az Úr a kereszten lehetővé tette az én számomra is, hogy életre jussak. A világ csábít ugyan, de nyitva van az élet kapuja, és Jézusban beléphetek rajta.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.