Imaközösség

R

áhel féltékeny lett testvérére, ez által megromlott közöttük a kapcsolat, sőt, Jákóbbal is egyre romlik (1Móz 30,1-24). Őt teszi felelőssé azért, mert gyermektelen. Megtapasztalta Jákób, hogy két felesége is lett, de nincs békesség, nincs jó kapcsolat. Mindenki mást tart felelősnek a kialakult helyzetért. Pedig bűnbánatra volna szükség, arra, hogy Jákób végre odaforduljon az Úrhoz, és elkezdje rendbe tenni életét az Úr segítségével. Nem megoldás, ha egymást okoljuk, előrébb visz, ha vállalom a vétkeimet, szembenézek azzal, amit elrontottam, és az Úr kegyelme által igyekszem újrakezdeni.

Jákób és Ráhel nem az Úr elé viszi a gyermektelenséget, nem Tőle kérik az áldást. Emberi megoldásokhoz folyamodnak. Nem tanulnak őseik életéből. Nem látják, mennyi problémához vezetett, amikor Ábrahámnak a szolgálótól született fia. Azt sem idézik fel, hogy amikor Rebekának nem született gyermeke, ők az Úrhoz fordultak. Számukra is adott ez a lehetőség. Imádságban kérhetnék Istentől a gyermekáldást, ám nem látjuk, hogy könyörögnének. Pusztán emberi lehetőségekkel számolnak, emberi megoldásokban bíznak. Saját problémáink rendezésekor azonnal keressük az Urat, ne forduljunk emberi megoldásokhoz, hanem hívjuk segítségül az Úr nevét. Mi is hajlamosak vagyunk sokfelé menni és keresni a segítséget, Isten nagyon gyakran csak az utolsó lehetőség marad. Úgy vagyunk, mint a vérfolyásos asszony, aki egész vagyonát orvosokra költötte, és csak akkor fordult Jézushoz, amikor mindene elfogyott, amikor már emberileg nem maradt reménysége. Mehetünk akkor is az Úrhoz, sőt, el is kell jutnunk oda, hogy én nem tudok magamon segíteni, de jó nem kivárni, amíg minden tönkremegy.

Hosszú idő után az Úrhoz fordul Ráhel, és Isten megemlékezik róla és meghallgatja. Milyen jó, amikor rádöbbenünk, hogy Istenhez kell fordulni. Őt hívhatjuk segítségül, mert Ő az életünk Ura, és nincs semmi, ami lehetetlen lenne a Számára. Igen, a gyermekáldás is az Ő ajándéka, szabad Tőle kérni. Jákób és Ráhel megtapasztalja, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Előfordul, hogy azt gondoljuk, Isten nem hallgat meg, de talán őszintén nem is vittük Elé dolgainkat. Előbb más módszerekben bizakodtunk. Amikor feltárják kérésüket Isten előtt, átélik, hogy az Úr meghallgatja őket. Vigyük őszintén és hálaadással Urunk elé minden kérésünket, tárjuk fel Előtte szívünket.

Heródes kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet tagjaival, ez annyira elszomorító, de még elszomorítóbb, hogy a mai napig megtörténik ilyen (ApCsel 12,1-19). Még ma is gondolja úgy egy vezető, hogy Isten gyermekeinek vagy a más véleményen levőknek az üldözése megoldja a problémákat. Bennünk is jelen van ez a gyilkos indulat, de leleplezhetjük és Urunk elé vihetjük. Ő indulatainkat is meg tudja tisztítani. A gyilkosság, a másik eltávolítása nem megoldás, az erőszak nem visz előre. Jézus a megbocsátást, Isten kegyelmét hozta a világba. És pont ez nem kell Heródesnek, ő inkább megmarad a gyűlölet mellett.

Az Úr Jézus a gyülekezet által egy egészen új utat, új életmódot kínál. Lehet választani: megmaradunk a régi úton, ami pusztulásba visz, vagy rálépünk a keskeny útra, ami életre visz. Látjuk, hogy az emberek nagyobb része még mindig a régi úton jár. Nem akarjuk meglátni, hogy rossz irányba haladunk. Azonban még mindig van lehetőség a változtatásra.

Jakab az első mártír apostol, de nem elégszik meg Heródes ezzel, hanem Pétert is elfogatja és börtönbe veti. Azonban a gyülekezet imaközösséget tart. Az Úr elé viszik a helyzetet, és Istent kérik, hogy cselekedjék. Lássuk meg mi is, hogy a legfélelmetesebb helyzetekben sem kell elkeseredni, mert az Úr jelen van. Másrészt vegyük észre, hogy az imádság is lehetőség. Amikor úgy tűnik, hogy nem tudunk mit tenni, és már megváltoztathatatlan a folyamat, tegyük össze két kezünket, és hittel forduljunk az Úrhoz. A hívők előtt nincs lezárt ügy, nincs olyan helyzet, amire azt kellene mondani, nincs esély, mert az Úr számára mindig van lehetőség.

A történet további alakulásából látjuk, az Úr előtt nincsenek bezárt ajtók, nem akadály a bilincs. Ami lényeges, hogy angyalai mindenütt jelen vannak. Mindenütt van eszköze Urunknak, még Heródes börtönében is. Őt sehonnan nem lehet kizárni. Csodálatos szabadítást él meg Péter, a bilincsek lehulltak, a kapuk kinyíltak, és szabad ismét. Urunk szavára hullnak le életünk bilincsei, és az Ő vezetése nyitott kapukat eredményez, Általa válhatunk szabaddá. A bűn és a világ börtönéből Krisztus szabadságára léphetünk.

Péter szabadulása után a gyülekezetet keresi fel. Ám az imádkozó gyülekezet nem hiszi, hogy amit kért, az megtörtént. Hányszor vagyunk így mi is. Imádkozunk, aztán csodálkozunk, mert magunk se hittük igazán, hogy meg is történik, amit kérünk. Imádkozzunk hittel, merjük várni kéréseink meghallgatását. Merjük várni, hogy az Úr felhasználja imádságainkat, és ma is történhetnek nagy dolgok.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.