Jézus kegyelme által

A

 mai rész elején egy visszatekintést, Jákób életének főbb mozzanatait látjuk (1Móz 35,1-29). Isten útnak indítja Bétel felé, oda, ahol megnyílt előtte a láthatatlan világ. Isten azon a helyen jelentette ki, hogy terve van vele, és ezért mindig vele lesz. Jákób akkor nem élt a lehetőséggel, nem fordult vissza, hogy Isten segítségével szembenézzen a problémákkal és megoldja őket. Továbbment Háránba, ám Isten nem hagyta magára; de Jákób, amikor visszatért, megfeledkezett ígéretéről, nem épített oltárt. Így elmaradt a hála. Mennyire hasonlók vagyunk mi is hozzá, kérjük az Úr segítségét, de amikor Isten megsegít, elfelejtjük megköszönni. Természetesnek vesszük mindazt, amit Isten tett értünk. Gyakran úgy gondoljuk, nekünk jár is Isten segítsége, és nincs bennünk az alázat és a hála.

Jákób azért volt Bételben az első alkalommal, mert menekült a bátyja elől. Nem szembefordult a bajokkal, hanem elfutott előlük. Azonban a futás nem megoldás, mert inkább mélyülnek a problémák. Isten felkínálta segítségét, de Jákób akkor még nem élt ezzel, inkább menekült tovább. Hogyan nézhetünk szembe a bajokkal? A térdeinken, úgy, hogy leborulunk az Úr előtt, és segítségül hívjuk. A legjobb módszer a leborulás, az Úr elé való alázatos odaborulás, és akkor elmarad a kiborulás.

Isten lezárja Jákób múltját, ezt jelzi a névadás. Most már Izráel ő, tehát egy egészen új kezdődik, mert az Úr új esélyt ad neki. Múltlezárással kezdődik, mert amikor Isten kegyelme újjá formál, lezárja a múltat. Vagyis többé nem emlegeti. Amit Ő megbocsát, az el van felejtve. Ez az igazi megbocsátás, mi ezt gyakoroljuk. Megbocsátok és elfelejtem, ami volt, vagyis örökre lezárom. Ha így cselekszünk, új esélyt adunk a másiknak. Esélyt az újrakezdésre.

Az oltárhoz csak megtisztított szívvel, bálványok nélkül lehet menni. Isten azt kéri, vessük el bálványainkat, és egyedül csak Benne bízzunk. Szívünk megtisztítását az Úr végzi el. Ha megbánjuk vétkeinket, az Ő vére megtisztít minden bűntől. Jézus vére a leghatékonyabb tisztítószer a bűn ellen.

Az Úr megáldotta Pálék munkáját, sokfelé alakultak gyülekezetek, sok ember megtapasztalta az Úr kegyelmét, és ennek híre eljutott Jeruzsálembe is (ApCsel 15,1-21). Onnan jöttek olyan személyek, akik azt hangsúlyozták, hogy előbb körül kell metélkedniük, csak akkor üdvözülhetnek. Ezek az emberek nem értik a lényeget, nem látják, hogy nem tett eredménye az üdvösség, hanem kegyelemből van, Isten ajándéka a Jézus Krisztusba vetett hit által. De vajon mi értjük-e az evangélium lényegét? Látjuk-e hogy Krisztusért van örök élet, és ezért nem tehetünk semmit, csak elfogadhatjuk? Azért halt meg az Úr Jézus a kereszten, mert nincs más megoldás a számunkra.

Örömmel fogadták a küldötteket, de mivel nem tudtak egyezségre jutni, összegyűltek az apostolok, és megtanácskozták ezt az ügyet. Vita közben Péter állt fel, és bizonyságot tett mindarról, amit átélt és megértett. Jó, hogy Péter meri vállalni az Úr akaratát, nem fél megvallani hitét. Jó, ha mi is bátran megvalljuk mindazt, amire elvezetett minket az Úr.

Pétert választotta ki Isten elsőként arra, hogy a pogányok hallják az evangéliumot, és higgyenek általa. Péter is megtapasztalta, hogy az evangélium hirdetése által jutnak hitre az emberek. Hirdetni kell az igét, ez nem helyettesíthető semmivel. Ma is az ige hallása által fakad hit a szívekben. Ma sem lehet más a cél, mint hogy üdvösségre jussanak az emberek.

Péter megvallja, hogy abban hisz, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülnek mind a zsidók, mind a pogányok. Mindenki számára Jézuson keresztül nyílik meg az örök élet kapuja. Csakis a Benne való hit által élhetjük át Isten kegyelmét.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.