Lélekmentés

A

 megerősített ígéret után ismét megjelenik az Úr Ábrahám számára és tovább erősíti és vezeti őt a hit útján (1Móz 18,1-33). Az Úr látja, hogy szükségünk van az Ő segítségére, alig kapunk egy ígéretet, máris újabb kétségek, bizonytalanságok támadnak a szívünkben. Különösen az idő múlása végez romboló munkát. Az idő telik, és úgy látjuk, még mindig nincs változás, olyan könnyen elcsüggedünk. A kísértő is megjelenik, igyekszik gyengíteni az Úrba vetett bizalmunkat. Azonban Isten nem hagyja övéit magára, megjelenik a kétségek közt is, és tovább vezet.

Amikor a sátor bejáratánál üldögél Ábrahám, megjelenik az Úr. A déli meleg miatt tartott pihenőben éli át ezt a találkozást. Ábrahám a sátor csöndjében elmélkedik, imádkozik, és ebben az imádkozós időben látja meg az Urat. A déli pihenőt, amikor a meleg miatt nem lehet kint tartózkodni, imádkozásra használja fel Ábrahám, megragadja ezt az időszakot, és Istennel tölti. Mi is használjunk ki minden lehetőséget az Úrral való közösségre. Néhány percet mindig találhatunk, akár reggeli vagy ebédidő alatt is. Még a munkahelyen is megtalálhatjuk a módját az Úrhoz való kiáltásnak. Mert egy nap többször is szükségünk van arra, hogy az Úr elé álljunk. Mindazt, ami egy nap során érint, vigyük az Úr elé. Egy kiáltásba belecsomagolhatjuk égető kérdéseinket, vagy Elé tárhatjuk nyugtalan szívünket. Jó úgy tovább folytatni a napot, hogy az Úr elől lépünk ki az emberek közé. Ebből a csöndből áldást, ragyogást vihetünk magunkkal.

Magunk sátrának ajtajában, ami a belső szobának is megfelel, egy igeverset vagy egy rövid szakaszt is elolvashatunk, vagy felidézhetjük azt, amit utoljára olvastunk. Feltehetjük magunknak a kérdést: Mit olvastam a napi igéből? De felidézhetem azt is, amit a legutóbbi istentiszteleten hallottam. Sok erőt kaphatunk így, és megvilágosodhat egy-egy kérdésünkre kapott felelet is.

Ábrahám átéli Isten jelenlétét, megtapasztalja a nagy csodát, a Szentháromság Isten kijelenti magát neki. Felismeri a látogatóban a szent Istent, és azonnal megvendégeli. Nem morfondírozik, nem teologizál, hanem lénye ráhangolódik Istenre, és kétségkívül tudja, hogy Vele van dolga. Kész egy szép borjút elkészíttetni, ez akár áldozatnak is megfelel. A legszebbet, a legjobbat adja. Nem selejtezésre használja fel az alkalmat, Istennek úgyis jó lesz a leggyengébb is. Hányszor vagyunk mi így, Istennek az is megfelel, amire nekünk már nincs szükségünk. Mit adok én az Úrnak, oda tudom adni életem zsengéjét, legszebb és legerőteljesebb koromat? Hányan csak idős korukat szentelik Istennek, mert a fiatalkor ereje és képessége saját céljaikra kell. Szánjuk oda most magunkat az élő Úrnak.

Az Úr kijelenti: egy esztendő múlva fia lesz Sárának. Sára azonban, amikor meghallja ezt, nevet. Nevet, mert önmagára és a férje korára néz, és lehetetlennek tartja. Az Úr pedig kijelenti, számára lehetetlen nincsen. Ezzel Isten rámutat, soha ne magunkra tekintsünk, hanem mindig Őreá. Mert Isten mindig arról beszélt, hogy majd Ő ad nekik fiúgyermeket, tehát nem tőlük vár el lehetetlent, hanem Ő ajándékozza meg ezt a házaspárt. Aki pedig ismeri az Urat, annak a feltett kérdésre nem lehet más válasza, mint, Uram, számodra semmi lehetetlen nincs. Mi már annyi csodáját megértük az Úrnak, az igén keresztül sok bizonyságot látunk, és megtapasztaltuk a legnagyobb csodát: Isten emberré lett és a földre lépett, majd láttuk Jézus halálból való feltámadását. Akiket ilyen bizonyságok vesznek körül, azoknak a hite egyre erősebb, azok a lehetetlennek látszó helyzetben is hittel vallják: az Úr számára nincs lehetetlen. És ez azt jelenti, hogy van megoldás, van szabadulás, újrakezdés, bűnök bocsánata és örök élet Jézus Krisztus által.

Az Úr kijelentése megerősíti Ábrahámot, és felismeri, hogy az Úr számára valóban semmi sem lehetetlen. Az elveszett, bűnös ember megmentése sem. Számára nem ismeretlen fogalom a kegyelem. És ezért jár közben Sodomáért. Hiszi, hogy az Úr kész megbocsátani, kész megmenteni, ha van tíz igaz. A megmenekülés soha nem Istenen múlik, hanem mindig rajtunk, azon, hogy vágyom-e a kegyelem után.

A gyülekezet növekszik, egyre többen követik az Urat, de ez egyben problémaforrássá is válik (ApCsel 6,1-7).  Sok olyan zsidó is hitre jut, akinek a gyökerei, családtagjai nem Jeruzsálemben vannak, de öregségükre ide jöttek lakni, itt szeretnének meghalni. Már a hébert sem beszélik, csak a görögöt, és ezek úgy érzik, megkülönböztetik őket. Úgy látják, elhanyagolják őket. Milyen gyorsan megjelenik a sértődöttség, a félretettség érzése, de az apostolok a Szentlélek által megtalálják a megoldást.

Jó látni, hogy mennyire érzékenyek egymás szükségei iránt, fontos számukra a szociális kérdés is. Akik Krisztushoz tartoznak, azokról ők gondoskodnak. A megoldás gondozók választása, akiket maguk közül választanak meg. Tehát a görögül beszélők közül, és akiket kiválasztanak, az apostolok állítják majd szolgálatba. Kritérium is van, nem lehet akárkit beállítani a szolgálatba. Fontos, hogy hittel és Szentlélekkel teljesek legyenek, vagyis vallják, hogy Jézus a Krisztus, és a Szentlélek legyen jelen az életükben. Ezek a kritériumok ma is fontosak, vagyis fontosnak kellene lenniük. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a gyülekezetben élő hitű, Krisztust követő embereket válasszunk különféle szolgálatokra. De vannak-e ilyen emberek? Vannak-e, akik megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, és a számunkra egyáltalán fontos-e még, hogy megfeleljenek?

Szeretném még kiemelni, hogy amikor a problémával szembesül a tizenkettő, nem a gyülekezetnek akarnak megfelelni, hanem az Úrnak. Így azután látják, hogy nem nekik kell mindent végezni. Felismerik, hogy ők az ige hirdetésére és az imádkozás szolgálatára vannak elhívva. Ez az első és legfontosabb, mert az élet nem a szociális munka, hanem az evangélium hirdetése által terjed. Mindenkor a lélekmentés szolgálata élvezi az első helyet. Adjunk mi is elsőbbséget a lélekmentés szolgálatának, ne váljon semmi sem fontosabbá. Mert itt is a diakóniát a már megmentettek, a kegyelemben részesültek felé végzik. Nem a város összes elesettjével, özvegyével, hanem a gyülekezetbe tartozókkal foglalkoznak, feléjük szolgálnak.

MENTSD, AKI ELMERÜL

1. Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul,

   Fogd szelíden, fel a bűnbe esőt!

   Szánd, aki tévedett, hívd a bukottat,

   Mondd neki, Jézus megmentheti őt!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

2. Megveti sok, de Ő vár türelemmel,

   Míg bűnös gyermeke keblire tér.

   Szólj komolyan vele, szólj szeretettel,

   Megbocsát Jézus, ha még hite él!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

3. Emberi szívbe, mit széttör a Sátán,

   Sok nemes érzület nyugszik alant;

   Egy meleg biztatás, egy szerető szív:

   S elszakadt húrjain zeng újra dalt.

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

4. Mentsd, aki elmerül, ez kötelesség!

   Ehhez az Úrtól jön majd az Erő;

   Vidd a keskeny úton, mondd türelemmel,

   Érte is meghalt az Üdvözítő!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

Isten áldásával.