Kudarcból is van visszaút

A

 mai részben nincs igazán formában, nincs a hit csúcsán Ábrahám (1Móz 20,1-18). A megjelenés, az Úr hatalmának átélése ellenére sem bízik abban, hogy az Úr megőrzi őket. Az egyenesség és az igazság vállalása helyett hazudik és kiszolgáltatja Sárát. Ne engedjük magunkat megfélemlíteni, hanem minden élethelyzetben figyeljünk az Úrra. Bárhová, bármilyen körülmények közé kerülünk is, bízzunk az Úr oltalmában. Ő hűséges Isten, és nem hagyja magára övéit. Nincs szükség hazugságra, mások életének kockáztatására. Ha figyelek az Úrtól kapott ígéretre, nem fogok félni, menekülni, mert tudom, hogy terve van velem az Úrnak. Még nem teljesedett be az ígéret, tehát az Úr meg fog őrizni, gondolhatta volna Ábrahám. A tengeren háborgó hajóban békésen alszik Jézus, mert tudja, hogy nem süllyedhetnek el, mert még nem végezte el, amiért jött. Az Úr szavában való bizalom megerősít, még vészhelyzetben is reményt ad és kivezető utat mutat.

Az Úr azonban nem hagyja magára Sárát, ha Ábrahám el is engedi a kezét, mert félti az életét, az Úr továbbra is fogja Sára kezeit. Vele van Abimélek házában is, és megoltalmazza. Éjjel megszóltja Abiméleket, és rámutat, Sára férjes asszony. Abimélek elmondja, nem tudta, hogy férjes asszony, de komolyan veszi Isten figyelmeztetését és visszaadja Sárát Ábrahámnak. 

Amikor Ábrahámmal beszél ez a király, rámutat, hogy a hazugság miatt olyat tett, amit nem szabad megtenni. Megragadott, hogy ez a régen élt ember ilyen erkölcsi mércével bír, nem szabad elvenni egy nőt a férjétől. Ő már másé, és a király szerint ezt tiszteletben kell tartani, ha elveszi a férjétől, bűnt követ el. Védi a házasságot, a kapcsolatot. Ma már nem sokan gondolkodnak így. Pedig ma is szükséges a kapcsolatok védelme. Másrészt az Úr előtt a házasságtörés ma is bűn. Bár ma is látnánk, hogy van, amit nem szabad megtenni, mert bűn, mert vétkezünk önmagunk és a másik ellen. Tanulhatunk ettől a királytól.

Kiderül az is, hogy Ábrahám nem sokat néz ki ennek a vidéknek a polgáraiból, mintha a gőg telepedett volna a szívére, azt gondolja, ő különb másoknál. Nem látja, hogy Isten kegyelmére szorul, és csakis az Úr munkája által lehet másabb az élete. Soha ne értékeljünk le másokat, mert kiderül, hogy magasabb szinten áll, mint mi. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik.

Ábrahám megvallja, hogy őt Isten indította útra, tehát az élete és vándorlása mögött az Úr áll. Ő vándor ezen a földön. Látom-e, hogy csak vándor vagyok, az Úr elhívott, hogy Őt képviseljem? Ábrahám végül az Úr kegyelme által jól kerül ki ebből a helyzetből is. Isten áldása nyugszik rajta, Abimélek még meg is ajándékozza.

Ezt követően Ábrahám imádkozik Istenhez. Hálát ad, mert felismeri, hogy nem rajta múltak a dolgok, hanem az Úr kegyelme alakította ilyen jól az eseményeket. Ebben az imádságban már nemcsak magára gondol, hanem Abimélek házát és egész népét is az Úr elé viszi. Isten meghallgatja az imádságot, és meggyógyítja a meddővé vált nőket. Ismét fontos szerepe van az imádságnak, eszköz lehet a mások felé való szolgálatban, másrészt az ima megmutatja szívünk tartalmát is.

Az angyalarcú, a sugárzó István szót kap, és ő él a lehetőséggel (ApCsel 7,1-29). De nem magáról beszél, nem mentegeti életét, nem azt keresi, hogyan úszhatná ezt az ügyet. Bizonyságot tesz Isten munkájáról. Beszédében az Úrra mutat, és elmondja tömören Izráel népe történetét. Hangsúlyozza, hogy az ő történetük Isten története, Istenről szól, mert mindent Neki köszönhetnek. Jó, ha saját életünkben meglátjuk Isten jelenlétét. Jó, ha felismerjük, Ő áll életünk mögött. De Isten áll az egyház élete mögött is.

Izráel népének léte Isten elhívásával, ígéretével és annak beteljesítésével kezdődött. Az Úr választotta ki Ábrahámot, vezette és áldotta meg őt és utódait. Az élet, a vándorlás útján mindig velük volt. Akár fenn voltak, akár lenn. József történetében is láthatjuk, amikor eladják őt Egyiptomba, az Úr ott is vele van. Az életünk mélységeiben is ott van Isten, csak az a kérdés, meglátom-e ezt? József meglátta és ott is Istenre bízta magát. Az Úr pedig megszabadította őt.

Az egyiptomi rabszolgaság idején is velük volt, nem feledkezett meg róluk, és amikor reménytelenné váltak, adta számukra Mózest. Életünk legreménytelenebb helyzetében mi is kapunk megmentőt, aki nem más, mint Jézus. Őt adta az Úr, vessük Belé minden bizodalmunkat, hívjuk Őt segítségül.

Mózes élete is Isten kegyelméről szól. Az Úr kegyelme őrizte meg az életét, egy olyan időszakban, amikor emberileg nem volt semmi esélye a megmaradásra.  Ezért bízzunk az Úrban, mert Ő adja az esélyt.

Meglátjuk Mózes hibáját is, saját gondolata alapján akart népén segíteni. Mindig bajba kerülünk, amikor mi gondolunk valamit. Ne a saját gondolatainkra, eszünkre támaszkodjunk, hanem bízzunk az Úrban.

István azt gondolta, megértik, de Isten munkáját csak úgy nem érti meg senki. Csak az Úr tudja azt megértetni velünk. Amikor Ő hoz elő, és Ő vesz körül áldásával, felismerik, hogy Isten áll életünk mögött. A maga gondolta szabadításból kudarc és menekülés lesz. Azonban Isten a kudarcokat is javunkra használja. Ne adjuk fel, még innen is talpra lehet állni. Hogyan? Az Úr kegyelme által, az Ő időzítésére figyelve.

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.