Teljes szívből

J

ákób  hamissággal gyarapítja vagyonát, még mindig nem döbben rá, hogy nem ez az Úr útja (1Móz 31,1-21). Isten nem a csalás, a másokat becsapás és kihasználás útján vezet. Ő, mint Pásztor, figyel övéire, és gondoskodik is róluk. Neki nincs szüksége ravaszságunkra ahhoz, hogy gondoskodjon rólunk. Ő mindeneknek Ura, nem Ő szorul ránk, hanem mi Rá. És amikor nem figyelünk Istenre, marad az ügyeskedés. A széles úton járó emberek ügyeskednek, becsapják egymást, igyekeznek mindent úgy tenni, hogy mindig ők kerüljenek felülre.

Jákób látja, hogy ügyeskedése apósa és sógorai neheztelését váltotta ki. A csalók soha nem tudják elviselni, ha valaki becsapja őket, ha kiderül, hogy ügyesebb csaló is akad náluk. Ezt a helyzetet használja fel az Úr Jákób kimozdítására. Már annyira meggyökerezett itt, hogy nem akart hazaindulni. Mert az ő helye nem Háránban van, hanem Kánaánban. Jákób itt nincs otthon. Isten gyermeke csakis Isten országában van otthon, ott van a helyén, és ha onnan kilép, akkor elveszíti a talajt a lába alól. Isten a feszültséget arra használja fel, hogy rádöbbentse Jákóbot, eljött a hazatérés ideje. Menni kell, akkor is, ha nehezére esik. Menni kell, akkor is, ha nem akar Izsák és Ézsaú elé állni, menni kell, mert a múltat nem lehet rendezetlenül hagyni. Menni kell, mert Jákób még nem született újjá. Az Úr azonban új emberré akarja őt formálni. Isten nem fogadja el Jákóbot csalónak, hanem mindent megtesz azért, hogy áldáshordozó legyen. Isten azon munkálkodik, hogy Jákób megtanulja az Úr kezéből elfogadni a dolgokat. Ne ő törtessen, szerezzen, hanem fogadja el Istentől.

Az Úr kijelenti: veled leszek! Tehát nem egyedül kell indulnia, hanem vele megy az Úr. Így sokkal könnyebb lesz, mert Isten megkészíti előtte az utat. Neki Isten lábnyomába kell csupán lépnie. Az Úr Jézus így szólít meg: kövess engem. Ezzel azt mondja, én megyek előtted, te pedig mindig mindenben jöjj utánam.

Jákób megbeszéli feleségeivel ezt a helyzetet, elmondja, hogy az Úr megjelent és visszatérésre szólította fel. Jákób most már látja, hogy ez nem az ő helye, ő nem itt van otthon, hanem Kánaán földjén. Isten gyermeke Isten országában van otthon. Ott vagyok a helyemen, ahová az Úr állít. Feleségei mellette vannak, támogatják őt. Azzal biztatják, hogy mindent tegyen úgy, ahogyan Isten mondta neki. Biztassuk mi egymást, segítsük a másikat, hogy Isten akaratához igazítsa lépéseit. Ők azt kérik, hogy mindenben tegyen aszerint, ahogy Isten mondta. Ez lényeges, nem csak egy-két dologban, hanem mindenben igazítsuk Isten szavához az életünket. Sok esetben ott tévedünk, hogy bizonyos területeken magunk döntünk, és engedünk a szokásoknak és a környezet véleményének.

Amikor elindulnak, Ráhel magával viszi apja házibálványát. Nem tud elszakadni otthonról, még mindig rögzül a szülői házhoz. Egyszer el kell vágni a köldökzsinórt, és önállóan kell továbbmenni. De nemcsak apjától nem tud elválni lélekben, hanem apja isteneitől sem. Megtudjuk, hogy Ráhel még nem bízik teljes szívből az Úrban. A házibálvány adja meg számára a biztonságot. Mihez rögzül a szívem, mi az, ami nélkül nem érzem magam biztonságban, nem vagyok kiegyensúlyozott? Talán minden reggel meg kell inni egy-két pohár alkoholt, vagy a zsebemben kell tudnom a telefont? Nézzünk szembe életünkkel, és tegyünk mindent az Úr kezébe. Jézust csak teljes szívvel lehet követni, két Úrnak szolgálni nem lehet. Aki igazán megismeri az Úr Jézust, az kész és képes mindent elhagyni, mert tudja, hogy Jézus mindennél nagyobb kincs, illetve az Úr bizonyosan gondoskodik róla.

A gyülekezetek életének központja Antiókhiába kerül át (ApCsel 13,1-12). Ez a gyülekezet lesz az az anyahajó, ahonnan kirepülnek az Úr követei, és majd visszatérnek, hogy feltöltődjenek. Itt lesz a misszió háttere, amire szükség is van. Ez egy imádkozó háttér, a gyülekezet az Úr előtt hordozza az evangélium terjedését. Isten pedig meghallgatja az imádságot, és megáldja a magvetést.

Barnabást és Sault hívja el az Úr arra, hogy vigyék a Római birodalom egész területére a győzelmi hírt. Beszéljék el, hogy Jézus Krisztus győzött a bűn és a halál fölött, és aki Hozzá fordul, átélheti a szabadítást, és Vele egy új életet kezdhet. Az evangélium számunkra is győzelmi hír, azt üzeni, hogy Jézus által újrakezdhetjük, akkor is, ha elbuktunk. Jézus által van győzelem, nem vagyunk kiszolgáltatva a világnak, hanem lehetünk szabadok, élhetünk felelős, Istenre figyelő életet.

Isten igéjét hirdetik, bármerre járnak. Sehol nem igazodnak a világhoz, hanem mindig az Istentől kapott üzenetet adják át. Erre kaptak elhívást, másrészt megtapasztalták, hogy az ige megbízható. Saját életükben is bevált. Fontos, hogy az életünk hitelesítse az üzenetet. Lássák, hogy mi is aszerint élünk, amit hirdetünk, és a mi életünkben be is vált.

Ciprusra mennek, de nem mindjárt ott kötnek ki, mert az Úr lépésről lépésre vezeti őket. Az első lépés után mutatja meg a másodikat. Isten országában nem lehet összevissza ugrálni. A helytartó hallani kívánja Isten igéjét. Látja, hogy erő van benne, ami átformálja az emberek életét. A helytartó észrevette, hogy Isten ereje nem elnyomja, hanem felszabadítja az embert.

Azonban a gonosz is jelen van, akadályozza ennek az embernek a hitre jutását. Azonban Pál határozottan szól és cselekszik. Elimás megvakul. Ez a tett nem bosszú, hanem Istentől való jel. Azt mutatja meg a helytartó és a sziget lakosságának, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Úr. Elimás csaló, a gonosztól megszállott ember. Kiderül, hogy nincs valóságos hatalma, csak megtévesztette az embereket. Ez a varázsló nem tudja megakadályozni, hogy megvakuljon, és nem képes önmagát sem meggyógyítani. Tehát ő csak szemfényvesztő, aki kihasználta az emberek hiszékenységét. Pál rámutat, hogy ebből is van szabadulás, az Úr leveszi a béklyókat és felszabadít. Minden okkult kapcsolatot tegyünk Urunk kezébe, kérjük szabadítását és oltalmát. Ez az ember, amikor látja Jézus hatalmát, hitre jut. Fontos még meglátni, hogy Elimás magához kötötte a helytartót, varázslása által hatalmában tartotta, Pál azonban nem magához láncolja, hanem Krisztushoz vezeti. Ne magunkhoz vezessük az embereket, hanem mindig az Úrhoz, mert Ő az élet.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.