Új irány

A

z idő telik, Ábrahám egyre öregebb lesz, és eljött az ideje, hogy elrendezze Izsák jövőjét (1Móz 24,1-27). Feleséget hozat a számára, ősei földjéről. Ebből meglátjuk, hogy az idő múlása ellenére nem esett Ábrahám pánikba, és nem kezdett el kapkodni. Nem akarja mindenáron megnősíteni, vannak elvei, amikhez ragaszkodik. Nem mindegy, hogy ki lesz a feleség, honnan származik. Isten gyermeke számára nem mindegy, kivel köti össze az életélt, ki lesz a társa. A hívő ember a társat Isten országában keresi, nem a világban.

Istenre bízza a szolgát és ezt az egész kérdést. Végigvonul a történeten az Úrban való bizalom és a vezetésre való figyelés. Az szolga is figyel Istenre, kéri, vezesse, ő pedig figyel a jelzésre. Nagyon lényeges, hogy Izsákot nem lehet visszavinni Ábrahám földjére. Tehát a kánaániak közül való sem lehet, de ő sem mehet el az ősök földjére. Ebből azt értettem meg, hogy a hívő ember életében nem lehet a társkérdés, a házasság a cél, nem kerülhet az Úr szolgálata elé. Izsáknak az ígéret földjén kell maradnia, és a társat is ott fogja megkapni. Nem mehet el máshová a nekik ígért földről. Az áldás Kánaán földjére vonatkozik. Hányszor feladjuk hitünket, a hívők közösségét, amikor a társkeresés ideje eljön. Igénytelenné válunk, csak a társ lebeg a szemünk előtt, gyakran a testi kapcsolat, és ezáltal nem figyelünk a másik hitéletére, pedig nem mindegy, ki a társunk, ne legyünk igénytelenek, ne a világ felfogása vezessen. Mert a világ ma azt nézi, ami a szeme előtt van. Isten azonban nem változtatott, továbbra is arra figyel, ami a szívben van.

A szolga, amikor megérkezik Náhór városába, Istenhez fordul, Tőle kér eredményt. Milyen hűségesen jár el, mennyire odafigyel mindenre, pedig nem magának keresi a feleséget, mondhatná, mindegy, találok valakit, és azt viszem. Ő az Úrtól kéri el. Mi se adjuk alább, hiszen magunk számára keressük a társat, vagy magunk számára keressük a feleletet. Mi is az Úrtól kérjük el a választ, a társat, a munkát, a jövőt, azt, ahol látni szeretne az Úr.

Amikor a szolga felismerte, hogy ide vezette az Úr, és hogy Rebeka lesz, akit Izsák számára ad az Úr, leborult az Úr előtt. Nagyon megragadó, hogy azonnal hálát ad. Tudja, hogy nem a saját érdeme ez, hanem Isten kegyelme. Megköszöni, hogy az Úr vezérelte az úton. Mi se adjuk fel, hanem higgyük, hogy Ő ma is vezérli övéit. Nem hagy magunkra, hanem mutatja az utat. Azonban nekünk kell figyelni a vezetésre.

Már az előző részben is láttuk, hogy Isten számára nemcsak a tömegek a fontosak, hanem nagyon fontos számára egy ember is (ApCsel 9,1-22). Ezt látjuk mai igénkben is. Saul még nem tudja, hogy az Úr kiválasztotta őt, de a hívők sem, hogy Isten így munkálkodik, tanítvánnyá teszi az ellenségüket. Ez jó módszer, számunkra is követendő példa. Úgy megszabadulni az ellenségtől, hogy tanítvánnyá tesszük, és így már velünk együtt harcol majd az Úr ügyéért.

Saul azonban még ellenük liheg, tele van a szíve gyűlölettel, de Isten új szívet ad a számára. Még ilyen dühöngő, gyilkos indulatú ember szívét is újjá tudja az Úr formálni. Saul elindult a tanítványok ellen, de útközben megjelent számára az Úr. Igen, gyakran megvannak a terveink, elindulunk a rossz úton, de útközben Isten közbelép, valami történik, és minden megváltozik. Útközben - jó, hogy van ilyen útközben, hogy ad az Úr lehetőséget, hogy a rossz útról egy bizonyos táv megtétele után visszaforduljunk. Hányszor elindulunk a rossz, a magunk útján. Sőt, mindnyájan rossz irányba indulunk a bennünk lévő bűn miatt. De Isten mindent megtesz azért, hogy útközben legyen találkozásunk a feltámadott Úrral. Azt akarja, hogy ne menjünk végig a rossz, a széles úton, mert az a kárhozatba visz. Hiszem-e, hogy nem minden út jó, nem minden út visz életre? Van kárhozat, és a széles út oda vezet. De van egy másik út, a keskeny, az az életre visz.

Sault megszólította az Úr, és ő ezt meghallotta és felelt rá. Hallom-e az utamon, hogy az Úr megszólít? De sokan nem hallják, vagy nem akarják meghallani, és mennek tovább. Hallod-e az Úr szavát? Miért üldözöl engem? Mert aki szembe megy Vele, elutasítja népét és az Ő kegyelmét, az ma is üldözi Őt. Gondold végig ezt a kérdést, halld úgy, hogy ez most nekem szól. Tőlem kérdezi az Úr, miért üldözöm.

Saul megtudja, hogy Jézussal áll szemben, az Úr beküldi a városba, Saul pedig enged a szónak. Ehhez azonban el kellett veszítenie a látását. Nehezen adja meg magát, de most már feláll, és vakon botorkálva teszi, amit Jézus mond. Eddig az indulata, a gyűlölete vezette, most már Jézus. Itt kezdődik az új élet, amikor Jézus kezd el vezetni engem. A maga indulata el- és megvakította, Jézus szava új látással ajándékozza meg.

Az Úr Anániást küldi Saulhoz, ő nehezen tudja elképzelni, hogy Saul már nem az, akinek a híre mutatja. Nehezen szabadulunk meg korábbi véleményünktől, látásunktól, de az Úr szavára elmegy Saulhoz. Az Úr kijelenti, választott eszköze ez az ember. Ő választotta, terve van vele, nagy feladatott bíz rá, most már az Ő nevét viszi a világba.

Olyan megragadó, hogy Anániás most már testvéremnek szólítja Sault. Pedig még nem látszik rajta, hogy más emberré lett. Azonban hisz az Úrnak. Milyen nehezen fogadjuk el, hogy a másik már testvér. Különösen nehezen olvadunk fel olyanok számára, akiket ismerünk, akikről tudjuk, kik ők. Anániás testvért látott benne, mert tudja, az Úr Jézus megszólította és újjá formálta.

Saul valóban új emberré lett. Honnan tudjuk? Onnan, hogy azonnal hirdetni kezdte, hogy Jézus az Isten Fia. Ellenkezőjét állította annak, amit eddig mondott.  Aki újjászületik, betölti a szívét az öröm, a megmentettség feletti öröm, és ezt azonnal el kell mondani másoknak. Nem tétovázik, hanem azonnal szól, árad belőle az élet vize. Még az út elején van, nem befejezett ember, csak most indult, de mondja, amit már megismert. Bizonyságot tesz az átélt kegyelemről. Saul már most sem tud másról, csak Jézusról, a megfeszítettről, a Krisztusról. Hálás, mert Jézus visszafordította a halál felé vezető útról. Visszafordultál már a rossz útról? Jó irányba tartasz már, az élet, az üdvösség felé?

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.