Az Úr gondoskodik

Harminc év után megszületett Izsák, beteljesedett az ígéret (1Móz 22,1-24). Ábrahám örül, hálás az Úrnak. A körülmetélés pedig állandóan Isten felé irányítja szívüket. A jel rámutat Isten jelenlétére, megerősíti abban a hitben, hogy az Úrhoz tartozik. Az ige, az imádság, a gyülekezet, az úrvacsorai közösség mind azt erősítik, hogy Isten Krisztusban megmentett, és mi Hozzá tartozunk. Mindazok, akik ezt személyesen átélték és bűneikből felszabadulást nyertek.

Mai igénkben látjuk, hogy az Úr próbára teszi hitünket. Megvizsgálja, valóban mindennél jobban szeretem-e Őt. A próba lényege: szeretem-e Őt, akkor is, ha az élet nehezebb, ha nincs meg mindenem? Mondhatnám úgy is, elég-e nekem az Úr? Ő kell-e, vagy az ajándékaira vágyom?

Isten megszólítja Ábrahámot, és ez jó, mert ha az Úr szól, az azt jelenti, törődik velem, fontos vagyok a számára. Tehát jól indul a próba is, mert ebben is velem van. Amikor kézbe veszem a Szentírást, az a bizonyosságom lehet, hogy ma is szól az Úr. Minden nap van szava hozzám, sőt, annyiszor szól, ahányszor kézbe veszem a Bibliát, ahányszor egy korábban olvasott vagy hallott ige az eszembe jut.

Ábrahám megkapja a feladatot, az egyetlen, szeretett fiút kell feláldoznia, ott, ahol mondja az Úr. Ez húsba vágó, nagyon nehéz feladat. Eleve Isten nem kér emberáldozatot, másrészt, az ígéret fiát kell most halálba adni. Nagyon nehéz döntés ez. Mit tennék Ábrahám helyében?

Ábrahám minden szó és zúgolódás nélkül elindult. Hogy lehet erre képes? Úgy, hogy Istenre néz, szereti Őt, és bízik Benne. Később meglátjuk ezt, amikor úgy nyilatkozik, hogy Isten gondoskodik az áldozatra való bárányról. Nem tudja, hogyan fog megtörténni, de bízik az Úrban, és engedelmeskedik Neki. Kész a fiát is odaadni, mert túllát a láthatókon és látja a láthatatlant, hiszi, Isten még a halottakat is képes feltámasztani. Aki túllát a láthatókon, az látja a láthatatlan Istent, annak a lehetőségei kitárulnak. Ábrahám egyszer már megtapasztalta, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Ezért tud engedelmesen tovább menni, ismeri az Urat, élő kapcsolatban van Vele. A nehéz próbát az tudja megtenni, aki számára Isten élő valóság, és aki Őt mindennél jobban szereti.

Amikor odaérkeznek, és Ábrahám mindent előkészít a fia áldozatként való bemutatásához, Isten valóban gondoskodik. Izsáknak nem kell meghalnia. Csodálatos jelenet, Izsáknak nem kell meghalnia, meghal helyette egy kos. Ez a mai reménység, a bűnösnek, nekem és neked nem kell meghalni, mert meghalt helyettünk a Bárány Jézus. Nagy hálával tartozom ezért. A bűnbocsánathoz áldozatra van szükség, és Jézus vállalta ezt helyettem. Neki köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűn, a szenvedélyek rabságából, és élhetek egy új életet. Jézusért az élet legnagyobb mélységéből is van talpra állás, ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és hívjuk Őt segítségül.

Az Úr a mai tanítványok hitét is megpróbálja. Látni akarja, hogy valóban azok vagyunk-e, akiknek látszunk? Hogyan élem meg ezt? Zúgolódom, vagy ott van a szívemben bizonyosság: az Úr gondoskodik? Ő ma is gondoskodik, aki kész Érte mindet odaadni, az megtapasztalja a gondoskodást. Ábrahám nem tagadta meg az Úrtól a fiát. Van-e valami, amit megtagadok, amire azt mondom, ezt nem adom oda még Istennek sem? A gazdag áldást az tapasztalja meg, aki mindent kész odaadni, a szívét, életét, mindazt, amit eddig értéknek tartott. Így tett Pál apostol is, és áldottá vált az élete. Az áldás azt jelentette, hogy sokan nyertek áldást hite és szolgálata által. Isten áldássá akar tenni mások számára.

István halála után kimozdul a gyülekezet Jeruzsálemből, ennek az eszközévé az üldözés lett (ApCsel 8,1-25). Megbátorodott az ellenség, az Úr gyermekei pedig nem tehettek mást, minthogy szétszóródtak. Jeruzsálemet elhagyták ugyan, de nem hagyták ott a hitüket, az evangéliumot. Vitték magukkal, és ahol letelepedtek, ott élték Krisztusba vetett hitüket, és szavakkal is bizonyságot tettek Megváltójukról. Amit rossz eseményként éltek meg, abból jó származott. Mi is minden élethelyzetben, a bajban, üldözésben, betegségben, egyedüllétben is lássuk meg a bizonyságtétel lehetőségét.

Hirdették az igét mindazok, akik szétszóródtak, így lett sok-sok igehirdetője az Úrnak. Fontos volt számukra az élet igéjének terjesztése, az, hogy ahová mennek, ott is megismerjék Jézust, hallják az evangéliumot. Így lehetünk mi igehirdetőkké, amit az Úr adott a számunkra, amit meghallottunk, azt adjuk tovább, ott, ahová állított Urunk.

Fülöp az egyik igehirdető, és az Úr megáldja a szolgálatát. Most derül ki, hogy a samáriai asszony életváltozása és bizonyságtétele, az Úr Jézus jelenléte már megkészítette a terepet. Lehet, hogy előttünk is járt már valaki, akiről mi nem is tudunk. Csak elmondta, mit tett vele az Úr, lehet, hogy akkor annak nem volt különösebb hatása, de most könnyebb lesz a szolgálat. Adjunk hálát a hitben és a szolgálatban előttünk jártakért.

Jó azt is olvasni, hogy nemcsak ott voltak az emberek az alkalmon, hanem figyeltek is arra, amit Fülöp mondott. Ez jelzi: volt bennük vágyakozás az Úr iránt. Figyelek-e, amikor hangzik az ige, nyitott szívvel hallgatom-e, úgy, hogy az most pont nekem szól? A mai napon hallgassam, olvassam én is így. Figyeljek az Úr szavára. Napközben újra átismételhetem azt, amit olvastam vagy hallottam. A meghallott és befogadott ige nyomán, az Úr munkájának megtapasztalása nyomán nagy öröm támadt a városban. Isten szívünkben végzett munkája, a személyes kapcsolat kialakítása nyomán támad az igazi öröm. Az Úrral lenni öröm, és nem nyűg. Itt nincs unalom, történik valami, árad az élet vize.

Az ördög mindenbe beleront, mindent tönkre akar tenni. Azt látjuk, hogy ehhez egyre inkább a pénzt használja fel. Anániás és Szafira történetében jelent meg először negatívan a pénz a gyülekezet életében. Most újra itt van. Azt akarja elérni, hogy az ige, a Szentlélek ajándéka csak egy áru legyen, amit bárki megvásárolhat. Már most fennáll a veszélye annak, hogy az egyház szolgáltatóközponttá válik. Azonban Péter ellenáll. Ő tudja, hogy Isten ajándékait nem lehet megvásárolni. Azokat csak kérni lehet, alázatos és bűnbánó szívvel. Aki kér, az kap. És amit az Úr ad, azt nekünk üres kézzel szabad elfogadni. Aki őszintén közeledik, az megtapasztalja, hogy Isten bőkezű azokhoz, akik hittel és alázattal közelednek Hozzá.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.