A
|
győzelmet követően csüggedés telepedett Abrámra
(1Móz 15,1-21). Nem tudta, hogyan is lesz tovább. Mert bár elvezette őt az Úr az
új földre, megőrizte, majd megáldotta, de nincs gyermeke. Egy nagyon fontos
láncszem hiányzik, és Abrám nem tud továbblépni; ha nincs gyermeke, akkor az
ígéretek nem valósulhatnak meg, és így az eddigi hitnek, vándorlásnak sincs
értelme. Talán az is felbukkant a szívében, hogy aki nem hagyott maga mögött
mindent, és nem indult el az Úr szavát követve, annak van gyermeke, örököse.
Hányszor bennünk is hasonló gondolatok jelennek meg. Azt gondoljuk, mivel valamit
még nem kaptunk meg, nem teljes az életünk, és nem is fog azzá lenni, amíg meg
nem kapjuk, amire annyira vágyunk.
Abrám élete emberileg magányos élet, hiszen Lót is elvált tőle. Nincs
gyermeke, nincsenek barátai, szinte egyedül vándorol, és az Úr ebben a
helyzetben megszólítja. Isten soha nem engedi, hogy kétségbe essünk. Megszólít,
és szavában erő és távlat van. Fölemel a földről, és megmutatja, merre menjünk
tovább, és erőt is ad hozzá.
Az Úr így szól: „Ne félj!”. Szükségtelen félnie, mert az Úr a
pajzsa, Ő védelmezi, veszi körül Abrám életét. Az Úr szava hozzánk is szól: ne
félj, mert veled vagyok. A hívő embernek nem szükséges félnie, akinek
a szíve Rá támaszkodik, aki átéli közelségét és ismeri Őt, nem kell félnie,
mert tudja, az Úr mindenkinél hatalmasabb. Nincs okom félni, ha az Úré az
életem. Ha Rábíztam magam, nem kell engedni a félelmeknek, és ha Őrá nézek, és
nem a körülöttem lévő dolgokra, akkor nem is fogok félni. Sok esetben az a
problémánk, hogy levesszük Istenről a tekintetünket, vagy mivel nem látjuk
azonnal a következő lépést, megijedünk.
Abrám még mindig önmagára tekint. Még mindig az emberi lehetőségekből
indul ki. Szorongatja a csüggedés, mert nincs gyermeke. És ha nincs gyermeke, mit is adhatna neki az
Úr, hogyan is teljesíthetné ígéretét? Kesereg Abrám, és hányszor kesergünk mi,
ott van a szívünkben a zúgolódás, és mondjuk, soroljuk: nem adtál nekem. Bizony, hosszú listát tudunk összeállítani,
pedig azt kellene meglátni, amit már adott, Önmagát adta, és ennél nem kell
több, sőt, nincs is több. Nagy dolog az,
amikor átéljük, hogy az Úr elhív, kiemel régi életünkből, és ez indítson
hálaadásra. Ha nem is kapom meg azonnal, amire vágyok, ne arra figyeljek, hanem örüljek az Úrnak, a többit bízzam Rá.
Higgyem, hogy amit ígért, azt teljesíteni fogja, mert Isten állja a szavát.
Az Úr határozottan kijelenti, hogy nem a szolga lesz az örököse, hanem
az, aki tőle származik, vagyis lesz gyermeke. Bár ebből még semmi nem látszik,
és Abrám és a felesége is egyre idősebb, emberileg már lehetetlen, de ő hisz az
Úrnak. Amikor meghallja Isten határozott ígéretét, hisz neki. Hisz, mert ismeri
Őt. Minél jobban megismerjük az Urat,
annál erősebbé válik a hitünk. Ez a hit erőt ad akkor is, amikor emberileg
esélytelen a helyzet. De Abrám most már
nem emberileg ítéli meg az esélyeket, hanem az Úrra tekint. Tekintsünk az Úrra
ma is, ne vegyük le Róla a szemünket, akkor sem, ha egyelőre nem azt látjuk,
amit szeretnénk.
Ezt követően Isten szövetséget köt vele, és így erősíti meg ígéretét. Ez
egyoldalú szövetség, Isten mindent magára vállal, ezért nem kell az állatok
közt keresztülmennie Abrámnak. Azt jelenti ez, hogy aki megszegi a szövetséget,
azt így hasítsák ketté. Isten mindent
magára vállal, mert tudja, mi nem felelünk meg, ezért hal meg Jézus a
kereszten. Magára vállalja bűneink büntetését, meghal, hogy élhessünk.
Füstölgő kemence és tüzes fáklya vonult át a húsdarabok közt, ezzel üzeni
az Úr, hogy sok mindenen keresztül kell mennie népének, de Ő mindig velük lesz.
Egy megrázó esemény is történik az első gyülekezetben, mert Isten Lelke
magasfeszültség, csak Krisztusban közelíthető meg biztonságosan (ApCsel
5,1-11). Ez a házaspár nem akart lemaradni a többiektől, ők is adni akartak.
Sőt, úgy akarták ezt feltüntetni, hogy szintén mindent odaadtak. De szívükben
nem így gondolták. Nem értették meg a lényeget - ez nem kötelező program, nem
arról van szó, hogy adni kell, mert meghirdettek egy gyűjtési akciót, hanem mindenki szívből
és annyit adott, amire a Lélek indította. Igazából az tud adni, aki előbb a
szívét adta az Úrnak. Náluk ez hiányzott. Odaadtad-e már a szívedet az Úrnak,
ha igen, akkor javaidból is tudsz örömmel adni másnak.
Ezek az emberek még nem Jézushoz kötődtek, nem Ő volt az életük kincse.
Ők a pénzhez, a hírnévhez, mások véleményéhez kötődtek. Fontos volt nekik, hogy
mit mondanak mások. Számomra mi a fontos? Mások véleménye, vagy az, hogy kinek lát
engem az Úr?
Istent nem lehet becsapni, ezt demonstrálja ez az eset. A gonosz gyakran
anyagi területen kísért meg, tudja, mennyire kötődünk a pénzünkhöz, azonban el
lehet utasítani, de csak az lesz rá képes, aki Jézushoz kötődik, és a vagyontól,
hatalomtól, emberi elismertségtől szabad. Hogyan lehetek szabad? Az Úr tesz szabaddá.
Fontos kérdés: minek adok helyet a szívemben? Mit engedek oda be? A
szívünket őrizni kell, és már az ajtóban el kell utasítani a gonoszt, ehhez
kapunk erőt és lehetőséget. Kainnak is volt lehetősége, hogy az ajtaja előtt
álló gonosznak nemet mondjon. A legjobb védelem, ha az Urat tesszük meg őrt
állónak, Ő nem engedi be a gonoszt a szívünkbe. Már az első gondolatnál rövidre
kell zárni. Amikor megkísért az ördög, forduljak Jézushoz, egy fohásszal: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. Uram,
ments meg, mert elveszek - és az Úr megszabadít. A tanítványokat is megmentette
életveszélyes helyzetükben és lecsillapította a vihart.
Szafira kap esélyt, de nem él vele, megmarad a hamis kitartásban. Ő is
hazudik, pedig megvallhatná bűneiket, és új esélyt kapna. Nem az a hűség, amikor
a hitetlenségben, a bűnben tartunk ki egymás mellett. Krisztus követésében
legyünk hűek, a Neki való engedelmességben tartsunk ki. Ez az esemény
megrendítette a gyülekezet tagjait, rádöbbentek, hogy Isten Lelke valóban jelen
van, nem lehet trükközni, hanem őszintén tenni, amit mutat. Trükközés helyett
bízzuk Rá magunkat, engedjük, hogy vezessen.
Aki értem megnyíltál
1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága
vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen
meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S
folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy
felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó,
mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út,
Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése