Örömmel tovább

Á

brahámnak végül nem kellett fiát feláldoznia, mert Isten csak a szívében lévő készséget vizsgálta (1Móz 23,1-20). Azt nézte, kész-e az egyetlenegyét is odaadni. Jobban szereti-e Őt fiánál, vágyainál és terveinél? Mi már tudjuk, hogy amit Ábrahámnak nem kellett megtennie, azt megtette Isten értünk. Ő valóban odaadta egyszülöttjét a kereszten értünk. Jézus az Isten Báránya, az Ő vére törli el bűneimet. Legyünk hálásak az Úrnak mindezért, mert szeretete végtelen, mindent megtett értünk, mert meg akar menteni, azt akarja, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Bár mindnyájan meglátnánk és megragadnánk az Úr kegyelmét. Egyedül csak Ő tud rajtunk segíteni, mert a bűn mételye ellen nincs más segítség, csak a bűnbocsánat.

Ezt követően teltek az évek, mert az idő nem áll meg, hanem halad előre, és így megy előre Isten terve is. Az idő múlását nekünk is figyelembe kell vennünk, minden nappal kevesebb lehetőségünk marad a bizonyságtételre, a szolgálatra. Ezért kell mindig a mai nap napot megragadni, lehetőségével jól élni.

Sára meghalt, számára véget ért a földi vándorút. Mindenkinek eltelik a vándorút, és egyszer az örök haza kapuján kell átmenni. Milyen jó, amikor tudjuk, hogy nem ez a földi lét a végső cél, hanem az igazi haza, az igazi nyugalom ezután vár ránk.

Sára meghalt, de Ábrahám folytatja tovább útját, most egyedül. Tudja, hogy bár Sára nélkül megy tovább, vele tart az Úr is. Így ő nem magányos vándor, hanem valóban Isten vándora. Most tanulgatja Ábrahám a teljesen az Úrra való támaszkodást. Eddig mindent meg tudott osztani Sárával, most már az Úrral oszthatja meg. Így még jobban mélyül és erősödik az Úrral való kapcsolata.

Nem kell ahhoz teljesen egyedül maradni, hogy az Úrral beszélgessünk és mélyüljön a kapcsolat. Földi vándorlásunk célja is az, hogy minél jobban megismerjük Urunkat. Ebben lehet segítségünkre a csendes óra, a bibliaolvasás és az imádkozás ideje. Enélkül üres marad a szívünk. Azonban arra is rá kell nevelnünk magunkat, hogy már most mindent az Úrral beszéljünk meg. Mindet, életünk legapróbb részleteit, családunk, munkánk kérdéseit. Jó megtapasztalni, hogy az Úrnak valóban gondja van ránk. Ő odafigyel minden részletre.

Ábrahám megvásárolja azt a helyet, ahová Sárát temeti. Övé lesz az a földterület, így most már van, ami odaköti. Ez is kapcsolópont lesz számukra, ez is jelzi, itt van Isten népe. Ábrahám nem fogadja el ajándékba, hanem hivatalosan megvásárolja, ez által jogilag is az övé lesz az a föld és a barlang.

Samáriában csodálatos élet látható, a Lélek kiáradt és betöltötte a szomjas szíveket (ApCsel 8,26-40). Az Úr munkálkodik, és ebben senki és semmi sem akadályozhatja meg. Ebben a munkálkodásban Fülöp a Lélek eszköze, és amikor a legtöbb a munka, amikor a legjobban növekszik a közösség és árad az élet vize, az Úr kiveszi Fülöpöt. Elküldi a jól működő gyülekezetből egy néptelen útra. És Fülöp felkel és indul. Nem mondja: de Uram, miért mennék el egy nagyvárosból, ahol eredményes a szolgálat, és nagy jövő áll előttünk, egy néptelen útra? Mi bizonyára ellenkeznénk, úgy vélnénk, rosszul halljuk az Urat, mert szerintünk mindig oda kell menni, ahol sok ember van. Szeretjük a sokaságot, az Úr azonban inkább a mélységet kedveli.

Megtudjuk, hogy számára az egyetlen kereső szívű ember is nagyon fontos. Kész érte mindent megmozgatni. Fülöp egy etióp miniszterrel találja magát szembe. Kiderül, hogy ez az ember valóban keres, Istent keresi. Belső, lelki problémájával az Úrhoz fordul. Ez abból lesz nyilvánvaló, hogy a kocsin ülve is olvas. Nem várja meg, amíg hazaér, hanem azonnal kézbe veszi a tekercset. Nyugtalan szívét szeretné megbékéltetni. Hová megyek nyugtalanságommal? Hol keresem életemre a megoldást? Ez az ember Istennél kereste, imádkozni volt. Ha nem is kapott azonnal választ, de vett egy tekercset, vagyis kézbe vette a Szentírást.

Minden problémámmal keressem az Urat. A főember Isten felé irányít minket. Azt üzeni, ne sajnáljuk a fáradságot, az áldozatot, hanem keressük az Urat. Mert senki nem tud igazi békességet adni. Senkitől nem kapunk igazi feleletet, csak egyedül az Úrtól. A válasz megtalálásához fontos az ige olvasása. Nem mindegy, hová megyünk, nem mindegy, kitől várunk segítséget, mert a világ nem segít, csak kihasznál, és aztán otthagy életünk romjain magunkban.

Ez az ember nem érti, amit olvas, mégsem teszi félre a Bibliát. Nincs benne csalódás, nem mondja, ez sem ér semmit, hiába tettem meg ekkora utat. Hamarosan meglátja, Isten segítségére siet, Fülöpöt küldi, akin keresztül megtudja, hogy Jézus a Krisztus, Ő az, Aki megoldja az életünket. Értesül arról, hogy Jézus a bűneinkért kapott sebeket, és így a mi lelki sebeink Őáltala gyógyulhatnak be.

Ne tegyük mi se félre a Bibliát, ha nem értjük azonnal. Olvassuk tovább, és majd a Lélek megérteti velünk, ami korábban nehéz volt. Sőt, mi is kapunk segítőket, testvéreket, az istentiszteletet, ahol hallhatjuk a hirdetett igét és mások bizonyságtételét is. Mindezek minket is közelebb visznek az Úrhoz.

Fülöp nem kereszteli meg azonnal ezt az embert, csak miután megvallja a hitét. Fontos, hogy ne csupán egy felbuzdulás legyen a keresztség, hanem a személyes hitre adott válasz. Teljes szívből való hitet kér, vagyis azt, hogy teljes életét adja az Úrnak. Fél szív, fél élet nem elég. Nem arról van szó, hogy egy kicsit adjunk az életünkből Istennek, hanem az egész életünket kéri, a teljes szívünket. Soha nem fél szívet, egy kevés időt vár tőlünk az Úr, hiszen Ő is egészen odaadta magát a kereszten értünk.

A megkeresztelkedés után Fülöpöt elragadja a Lélek, így a főembernek egyedül kell továbbmennie, egyedül, mankó nélkül. Saját lábára állva kell megélnie Krisztusba vetett hitét, amelyben megtapasztalja, hogy még sincs egyedül, mert a feltámadott Úr is vele megy. Örömmel megy tovább az útján, mert tele van a szíve Krisztussal. Krisztus teszi örvendezővé az életét. Aki Krisztussal találkozik és megnyitja Előtte az élete ajtaját, örömmel fog továbbmenni. Az élete nem biztos, hogy változik, körülményei nem javulnak, de változik belső állapota, mert az Úr ott lesz a szívében, és nincs nagyobb öröm a kegyelem átélésénél. Nincs nagyobb öröm, mint amikor Krisztusra találok, jobban mondva átélem, hogy Ő talál meg engem. Ez az öröm vigyen ma is tovább utunkon.

Főember az úton

Főember az úton, kocsi rázza,

A kezében nyitva Bibliája,

Ámde nem értheti,

Nincs, aki azt neki

Magyarázza.

Küld az Isten Lelke magyarázót:

A kincstárnok látja, Fülöp áll ott! –

Az írás úgy tanít,

Az, kiről szó van itt:

Te Megváltód!

Amikor az úton vízhez érnek,

A szerecsen így szól: ,,Keresztelj meg!’’

– Szállj reám, Szentlélek,

Tarts meg, amíg élek,

Keresztyénnek!

Isten áldásával.