Öröm

A

 látás Istene ismét megjelenik Abrámnak, jó ezt olvasni: a látás Istene (1Móz 17,1-27). Mert ez azt jelezi, az Úr előtt látható vagyok, igen, látható előtte az életem, ismer engem. Talán ez nem mindig jelent örömöt, az Úr ismeri az életem minden részletét, a rejtegetni kívánt dolgokat is. Azonban ez nem félelmet hoz, hanem örömöt, mert az Úr elé úgy állhatok, amint vagyok. Hitetlenséggel, kétségekkel, bűneimmel mehetek Hozzá, és Ő kész megbocsátani Jézusért a számomra. De Isten számomra is látható, Ő nem rejtőzködő Isten, hanem Jézusban kijelentette, láthatóvá tette magát. Ha figyelem Jézust, Őt figyelem és ismerhetem meg.

Abrám szíve is tele van kétségekkel, hiszen már kilencvenkilenc éves, és még mindig nincs gyermeke. Igaz, megszületett Izmael, de mégsem ez az igazi megoldás. Isten a feleségétől gondolta az utódot, és nem a szolgálótól.

A vívódások közepette megjelenik számára az Úr. Bemutatkozik, és ebben minden benne van. „Én vagyok a mindenható Isten,” azt üzeni az Úr, hogy Ő valóban mindenható, vagyis semmi sem lehetetlen a számára. Így tehát a mindennapokban, amikor a csüggedés felüti a fejét, vegyük elő ezt a kijelentést, álljunk rá, és tartsuk mindenhatónak az Urat a problémáink között is. Mert gyakran hívjuk Őt mindenhatónak, de amikor elakadunk, már nem így tekintünk Rá. Azt gondoljuk, Isten is elakadt. Legyen előttünk, hogy az Ő számára minden lehetséges. Amikor nem terveink szerint alakul az életünk, üldöznek, nem jönnek össze a dolgaink, higgyük, ez Isten mindenhatóságán nem változtat, Ő továbbra is ugyanaz.

Az Úr azt üzeni, ne figyeljünk a körülményekre, még csak az állapotunkra sem, hanem csak nézzünk felfelé, lássuk meg, Ő jelen van, és éljünk mindig ebben a jelenlétben. Előtte járni azt jelenti, hogy mindig úgy teszem a dolgaim, mintha Isten itt állna mellettem, mert Ő jelen van, akkor is, ha én nem látom Őt.

Abrám válasza az Úr előtti leborulás, ezzel azt fejezi ki, igen, Uram, legyen úgy, ahogyan akarod. Ez fontos, leborulni és rábízni magam, kimondani, legyen úgy, ahogy Te akarod. Mindazért, amit az Úr tett értem, nem is tehetek mást, mint hálás szívvel leborulok Előtte és dicsőítem Őt.

Isten szövetségének a körülmetélés a jele, így azután Ábrahám és népe a testén is hordozza az Istenhez való tartozás pecsétjét. Új nevet is kap. Immáron Ábrahám lesz, ami lezárja a múltat, és egy új kezdetet nyit meg. Amikor átadom az életemet az Úr Jézusnak, egy egészen új élet kezdődik, a múlt teljesen lezárásra kerül, eltöröltetik. És az új élet meglátszik, ha nem is hordozunk fizikai jelet magunkon, de láthatóvá válik magatartásunkon, az élethez való hozzáállásunkon, hogy Kihez tartozunk.

Isten megerősíti ígéretét, Sára fiút fog szülni, Ábrahám nevet, kétkedve fogadja ezt. Isten így szól: kétség nélkül fiút szül neked. Ábrahám megkapja a nevet is, akinek majd elnevezik. Isten a születendő gyermek névadója. Ebben az ígéretben benne van, hogy Ábrahám meg fogja látni az Úr hatalmát, át fogja élni, hogy Istenben lehetőségei végtelenek. Igen, Isten lehetőségei végtelenek, ezért mindig Őreá nézzünk, és soha ne adjuk fel. Kétség nélkül, tehát soha ne kételkedj Istenben, amit ígért, azt meg fogja tenni, akkor is, ha számodra lehetetlennek tűnik. Fogjunk hozzá mindahhoz, amit ránk bízott, mert nagy idők előtt állunk. Még lehetőségünk van az Úr segítségét kérni, még hirdethetjük az élet beszédét. Tegyünk meg mindent, hogy minél több ember időben átélje az Úr kegyelmét, és Isten országa polgára legyen. A mostani időszak azért adatik, hogy meghalljuk, minden kész, jöjjetek a menyegzőre! De megyünk-e? Vagy annyi mindennel el vagyunk foglalva? Leköt a világ, de az evangélium kevésbé. Ábrahámot az Úr szava kötötte le, azonnal indult és megtette, amit Isten kért. Pedig a körülmetélés fájdalmas esemény volt. Tőlünk ezt nem kéri Isten, de amit kér, megteszem-e, alázattal és hittel?

A nagytanács a tanítványok megölését tervezte, de az Úr megmentette övéit (ApCsel 5,33-42). Felhasználta erre Gamálielt, aki az élet példáira mutatva intette őket békességre, és kérte, jól gondolják meg, mit akarnak tenni. Ez számunkra is fontos, gondoljuk meg, mit akarunk tenni. Ne döntsünk hirtelen, adjunk időt az eseményeknek, és annak, hogy az Úr előtt átgondoljuk. Mert amit elsőre elutasítanánk, lehet, hogy Istennek tetsző. Amit pedig azonnal meg akarunk valósítani, arról később kiderülhet, hogy nem az Úr akarata volt.

Természetesen Isten népének mindig tudnia kellene, hogy az ölés soha nem az Úr akarata. Ő soha nem akarja eltávolítani a másikat. Vizsgáljuk meg, milyen indulat van bennünk?

A vezetők engedtek Gamálielnek, de azért még megveretik őket, majd ismét megparancsolják, hogy Jézus nevében ne szóljanak. Eltiltják az életet, azt az egyetlen nevet, amely által van üdvösségünk. De a tanítványokat nem lehet eltiltani, mert ez a név bennük él. Jézus élteti őket. Akiben benne él az Úr, azt nem lehet eltiltani, az nem fog hallgatni, mert az életet tovább kell adni.

Örömmel mennek el, egy kiadós verés után is öröm van a szívükben. Miért? Mert tudják, hogy az Úr is vállalta őket, és szinte megtiszteltetésnek érzik, hogy ők is szenvedhetnek Urukért. Öröm-e számomra az Úrért való szenvedés? Hálás vagyok-e, ha Uram méltóztat a nevéért való gyalázatra? Vagy inkább bosszús vagyok, haragot táplálok a szívemben? Ők megbocsátottak, és folytatták tovább Krisztus hirdetését. Nem azzal foglalkoztak, ami történt, hanem azzal, hogy hány lélek nem ismeri még Isten csodálatos ajándékát, Jézust. Őt kell megismertetni az emberekkel, és nem magukkal kell foglalkozni. Az Úr majd gondoskodik az övéiről.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.