Nyitott kapu

M

ai igénkben világosan láthatjuk, hogy a régi természet öröklődik (1Móz 34,1-31). Amilyen álnok volt Jákób a nagy birkózás előtt, olyanok lettek a fiai is. A bűn ott munkálkodik a szívükben. Az új természetet nem lehet a gének útján örökölni, ehhez újjászületésre van szükség. Jákób is azt tapasztalta meg, hogy az Úr legyőzte régi természetét, és egészen új emberré formálta.

A hívő embernek is szem előtt kell tartania, hogy a gyermekeinek is újjá kell születniük ahhoz, hogy valóban tanítványok, új emberek legyenek. Csak a bűn öröklődik magától. Ahogyan a gyom is kihajt magától, és nincs szüksége arra, hogy gondozzák, úgy a bűn is magától kikel. Mert a magja ott van lényünkben. Azonban Jézus Krisztus győzött a bűn felett, Neki hatalma van szívünket megtisztítani, jó talajjá formálni. Így azután hívjuk segítségül Őt, és kérjük, hogy munkálkodjon, Szentlelke által formálja újjá a szíveket.

Úgy tűnik, Jákób teljesen átengedte fiainak a család életének az irányítását, nem ő dönt az Úrra figyelve. Nem látja, hogy ők nem Isten vezetésére figyelnek, vagy egyszerűen képtelen látását, hitét érvényesíteni. A fiúk pedig Jákób régi természetének megfelelően viselkednek. Becsapták Sikemet és apját, a körülmetélést gyilkosságra használták fel. Mennyi szennyes esemény történt már a hit, a vallás köpönyege alatt. Hányszor okozunk kárt álkegyességgel, hamis bibliaidézetekkel. A tanítványok is tüzet akartak kérni az égből arra a samáriai falura, amelyik nem fogadta be őket. Azonban Jézus nem pusztítást hoz, a pusztulást mindig a sátán akarja, és mindent meg is tesz, hogy az embert felhasználja ebben. Az Úr Jézus gyógyítgatja szívünket, újjáformál, és saját természetét ajándékozza nekünk. Jézus természete az, hogy inkább önmagát adja oda a bűnös ember megmentése érdekében. Számunkra is ez a járható út, mert a bosszú nem old meg semmit, hanem tovább mélyíti a válságot. Láthatjuk, mennyire nem lehet erőszakkal, fegyverrel elrendezni konfliktusokat, még több erőszakos cselekmény születik. Egyedül a Krisztusba vetett hit, az Úr kegyelmének megtapasztalása hozza el a békességet, és segít új látások és megoldások felé. A kegyelem fontos eszköze a megbocsátás, általa gyógyulnak a sebek. Gyakoroljuk mi is a megbocsátást önmagunk felé is, amit az Úr megbocsátott, azt mi is bocsássuk meg.

Simeon és Lévi tette által akadályozza Isten népe bizonyságtételét. Hiszen az Úr Jákób családján keresztül mutatta be önmagát a népek számára. Nekik kellett volna megélni az Úr kegyelmét és akaratát, ez az eset azonban rossz fényt vetett rájuk. Bűneinkkel, engedetlenségünkkel akadályozzuk az ige terjedését. Könyörüljön az Úr rajtunk, és adja meg, hogy mindenkor jó bizonyságok lehessünk, hogy hitünk jó cselekedetei, a Lélek gyümölcsei beszéljenek életünk által.

A lisztrai bizonyságtétel, az Úrban való hit csodálatos ereje felsegítette a születésétől fogva sánta embert (ApCsel 14,19-28). Milyen nagyszerű, hogy hit által talpra lehet állni. A Krisztusba vetett hit megerősít és képessé tesz olyan feladatok elvégzésére, amelyekre korábban képtelenek voltunk. Vegyük igénybe a Krisztusba vetett hitet, engedjük, hogy az ige ilyen hitet hozzon létre bennünk. És akkor hit által nagy dolgokat végez majd rajtunk keresztül az Úr. Ő ma is munkálkodik, az ördög minden munkáját lerontja az evangélium által. Adjuk tovább az örömhírt, mert ez az egyetlen esély a megmaradásra, az örök életre. Isten országa az egyedüli olyan formáció, amely békességet és emberhez méltó életet formál. Isten országában nincs erőszak, megtorlás, bosszú, ott a megbocsátás működik.

Isten országának ezt a jellemét látjuk Pál apostol életében. Lisztrában megkövezik, és amikor azt gondolják, meghalt, magára hagyják ellenségei. Az Úr azonban felsegíti őt, és Pál nem menekül, hanem visszamegy a városba, bemegy oda, ahol az életére törtek. Ő nem dobja vissza a követ, nem áll bosszút, és nem hajt végre megtorló akciót, hanem viszi Jézust. A visszatérés fejezi ki megbocsátását. Vissza tudnék-e én menni oda, ahol megköveztek, bántalmaztak? Pál teljesen Jézusra hangolódik, benne valóban a Krisztus él. Engedjük élni magunkban az Urat.

Innen továbbmentek, és bárhová jutottak, az evangéliumot hirdették. Pál felismerte, hogy az egész világnak erre az üzenetre van szüksége. Az ember csak Jézus neve által lehet emberré, és élhet Istennek tetsző módon. Derbéből visszatértek Lisztrába, tehát nem kerüli el azt a helyet, ahol majdnem megölték.  Tudja, hogy azoknak az embereknek is van Krisztus által esélyük. De azzal is tisztában van, hogy sok nyomorúságon át kell Isten országába bemenni. Vagyis a hívő embert és az általa képviselt üzenetet nem mindenütt fogadják el. Így azután aki vállalja Krisztust, gyakran bántalmazással, üldözéssel kell szembenéznie. De a Mester is vállalta ezeket értünk.

Antiókhiába érkezve nem magukat éltetik, hanem megvallják, hogy ők csak eszközök az Úr nevében. Isten vitte végbe a nagy dolgokat, Ő adott hitet és nyitott kaput a pogányoknak az életre. Áldjuk Urunkat, hogy még ma is nyitva van az életre vezető kapu. Imádkozzunk, hogy minél többen meglássák és bemenjenek rajta. Mert ez a kapu szoros, az út keskeny, és csak kevesen járnak rajta. De nem az a lényeg, hányan mennek rajta, hanem az, én ezen az úton járok-e? Beléptél-e már a nyitott kapun? Ha nem, lépj be, most!

 Istennel járni, lakozni

1. Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni:

Jézus Krisztus, taníts, Taníts imádkozni!

Isten áldásával.