Jézus miatt

K

özel háromezer évvel ezelőtt fogalmazta meg ezeket a sorokat bölcs Salamon, és az azóta eltelt időben sem tudtuk megoldani a szenvedélybetegség problémáját (Péld 23,29-35). Ma sem tudunk mit kezdeni vele. De nemcsak az a gond, hogy nem igazán vagyunk képesek orvosolni az alkoholproblémát, hanem az, hogy egyfolytában látjuk a hatását, tapasztaljuk a túlzott alkoholfogyasztás következményeit, mégsem vesszük komolyan. Nem fordul meg a fejünkben: vigyázz, én is lehetek rab. Aki pedig függővé válik, azt nehéz ma is szabaduláshoz segíteni.

Kétszer is olvasunk drasztikus megoldási kísérletekről, erőszakos próbálkozásokról, eredmény nélkül. Azért szenvedélybetegség, mert aki függővé vált, elveszítette az alkohol fölötti uralmát. Már nem ő dönt, hanem az alkohol nagy erővel kényszerít az újabb pohár elfogyasztására. A belső vágynak képtelen ellenállni, akiben már kialakult a függőség. Ezért jó odafigyelni, és a kialakulás megelőzésére fektetni a hangsúlyt. Van más lehetőség is az italon kívül. Pál apostol javasolja, hogy Szentlélekkel töltekezzenek be a tanítványok, és ne borral (Ef 5,18). És itt rátapint a lényegre, az alkohol pótlékká válik, Isten helyét töltjük ki vele. Ha nincs élő kapcsolatom, és a Szentlélek nem tölt fel, marad az ital. Benne van azonban a döntés, a választás lehetősége. Ha az Úré vagyok, választhatom a Lélekkel való betöltekezést. Azt jelenti ez, hogy a korábban megszokott megoldás helyett fordulhatok Isten Szentlelkéhez. A pohár helyett megfoghatom az igét, kérhetek az Úrtól tanácsot. Az erőt is megkapom a jó választáshoz.

Az ital ma is ugyanúgy működik, a szép oldalával közelít hozzánk, vöröslik, gyöngyözik, lecsúszik, írja Salamon. Ekkor nem gondol senki arra, mi van valójában a pohárban. Mi is van hát benne? Az ige szerint kígyóméreg. De nem ez van ráírva az üvegre. De nem ám, a gonosz átcímkézte. De mi már tudjuk, az ige leleplezi, de akkor miért fogyasztjuk? Miért termeljük, még gyakran gyülekezetek is, és kínáljuk, osztjuk, annak is, aki bizony, már tántorog tőle. Miért nem az élő vízhez hívogatunk? Az alkoholnak van propagandája, reklámirodája. Jézus nem ezt bízta ránk, nem az alkohol mellett kell kampányolni. Az evangélium hirdetése, az élét vizének forrásához való hívogatás a feladatunk. Az Úr ingyen kínálja az élő vizet, és aki abból iszik, nem válik szenvedélybeteggé, hanem józan és boldog, Istent dicsőítő életet élhet.

Az emberi módszerek nem igazán segítenek a szenvedélybetegnek, a fogadkozások sem használnak, a szenvedés sem megoldás, mert mindent ott folytat, ahol korábban abbahagyta. A kényszer, a vágy viszi tovább ezen az úton, viszi a pusztulás felé. Nincs akkor segítség? De igen! Az Úr Jézus! Ő azért jött, hogy megszabadítson bűneinkből, leoldja a rabbilincseket. És Ő ezt a bilincset is képes leoldani rólunk. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad lesz. Jöjj az Úrhoz függőségeddel, mondd el őszintén: Uram, rab vagyok. Én nem tudok megváltozni, szabadulni. Képtelen vagyok már letenni a poharat, kérlek, könyörülj rajtam. Uram, segíts! Az ilyen imádságokat az Úr meghallgatja, aki valóban szabad akar lenni, azt szabaddá is teszi. A megszabadított személy innentől Jézus nyomában jár. Szíve hálás, és önként szolgálja Megváltóját. Mert megmaradni is csak az Úr Jézus hatalma által tudunk. Ez azt jelenti, hogy innentől megváltozik az életem, a régi barátokat krisztuskövető testvérekre váltom, új közösséget kapok, a gyülekezetet, olyan emberek közösségét, akik segítenek az új úton.

Lázár puszta élete bizonyságtétellé vált, sokan akarták látni, az Úr hatalmának transzparensévé vált (Jn 12,9-11). Mert nem azért akarták látni, aki ő, hanem azért, amit Jézus elvégzett benne. Az Úr munkájára, halál fölötti győzelmére voltak kíváncsiak. Lázár Jézus halál fölötti hatalmának a bizonyságtevője. Arra gondoltam, milyen csodálatos is lenne, ha a ma embere ugyanígy jönne a keresztyénekhez, mert látni akarnák a Krisztus által elvégzett munkát. Jönnének a változást megnézni. De vajon látnak-e változást? Látszik-e az Úr munkája rajtam? Elmondjuk, hívők vagyunk, de meglátszik-e ez?

Lázár nem hirdette, feltámadtam, élek, mert szavak nélkül látszódott. Tudták, hogy halott volt, és most szembesülnek a ténnyel: Lázár él. Ezt nem lehet letagadni, sem félremagyarázni. Ha valaki feltámad a lelki halálból, az meglátszik. Az Úr Jézustól kapott új életet nem lehet eltagadni, mert az életnek jelei vannak. Amikor egy új élet megfogan, egy idő után láthatóvá válik. Nem lehet eltitkolni. Így van ez a lelki életben is. Isten munkája valóság, akiben az ige megfogan, az láthatóvá is válik. Az elvetett magból is kibújik az új növény, mindenki megláthatja.

Jó dolog, hogy Lázár vonzza az embereket, de mindig fennáll a veszély, hogy nem Jézushoz, nem Őt akarják látni, hanem leragadnak Lázárnál. Gyakran csak a látvány kell, és nem az Úr. Egy jó sztori, amiről lehet beszélni, amit láttathatunk, és nagyobb lesz a létszám, de maga az élet nem kívánatos. Vigyázzunk, hogy a bizonyságtételünk ne minket, hanem Szabadítónkat állítsa a középre. Őt láttassuk, és ne magunkat. Jézust akarom látni, Vele találkozni és segítségül hívni, vagy csak megváltozott életű embereket? Nem elég az emberhez eljutni, nem elég csodálni a megszabadultat, mert a szabadítás nem az ő akaratának, erejének az eredménye. Jó látni, hogy vannak, akik Lázár miatt hisznek Jézusban. Uram, add, hogy az én bizonyságtételem miatt is sokan higgyenek Benned. Ne Lázárt csodáld, dicsérd, hanem Jézust. Nem Lázár akaratereje diadalmaskodott a halál fölött, hanem az Úr Jézus. Lázár csak engedelmeskedett Jézus hívó szavának. Engedelmeskedj te is az Ő szavának!

Lázár él, és a főpapok ezzel nem tudnak mit kezdeni. Letagadni, meg nem történtté tenni nem tudják. Olyan szomorú, hogy ez nem életük, gondolkodásuk, Jézusról formált véleményük átformálására készteti őket. Nem, ők nem Jézushoz igyekeznek, nem akarnak leborulni Előtte. Ha már nem lehet megakadályozni Lázár bizonyságtételét, akkor megölik. Ez nagyon megdöbbentő. Öljük meg, akkor már nem fog Jézusra mutatni, nem jönnek hozzá. A főpapok a halál, és nem az élet oldalára álltak. Melyik oldalon állok én? Mit teszek a bizonyságtevővel? Eltávolítom, nem engedem szóhoz jutni, mert nem rólam beszél? Vagy engedem, hogy élete Jézusra mutasson, sőt, én is követem az útmutatást, jövök Hozzá?

Meglátjuk a különbséget Jézus és a bűnös ember között. Jézus feltámaszt és életet ad, a bűnös ember elveszi az életet, és halálba taszít. Az életet könnyebb elvenni, mint visszaadni, erre egyedül csak Jézus képes. Ő mindig visszaadja, amit a gonosz elvesz, tönkretesz. Az életet adó Jézus nem kell, helyette a halálba küldő személyek kapnak bizalmat, hatalmat, és ez az emberiség nagy problémája, mind a mai napig. Olyanok vezetnek, állnak a népek élén, akik ma is élet helyett halálos választ adnak, ma is eltávolítanak.

A legelkeserítőbb a történetben, hogy főpapok akarják Lázárt megölni. Az egyház akarja elvenni attól az életet, akinek az Úr Jézus visszaadta. Jézus élettel ajándékozza meg Lázárt, az egyház el akarja venni tőle, és ez félelmetes. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy mi mindig Jézus-, vagyis Életpártiak legyünk. Mert a halál, gyilkosság soha nem megoldás. A gyilkosság mindig bűn, akármilyen formában történik, Isten ma is így szól: Ne ölj! De aki ellene fordult az életnek, és ezt megbánta már, az bocsánatot, kegyelmet talál a kereszt tövében. A gyilkos lator is kegyelmet nyert a kereszten, amikor Jézushoz fordult. Fordulj Hozzá, bármilyen helyzetben is vagy, mert Ő érted is meghalt, és így új élettel akar megajándékozni.

Új szövetséged elfogadom

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

Isten áldásával.

Őszinte hála

A

 tanácsadás tovább folytatódik, most a mértékletességre tevődik a hangsúly (Péld 23,1-28). Azonban látnunk kell, hogy bizony, mindez nem a régi természetnek való. Mert az mindig a másikét kívánja. Ha jobb módúak közé kerülünk, képtelen fékezni magát. Mindenből sokat akar, sőt, a gonosz még biztat is: neked is úgy kell élni. Ha pedig nincs meg ehhez a lehetőség, akkor irigységet csöpögtet a szívünkbe. A mértékletes, megelégedett élet Isten ajándéka. Az újjászületett szív kapja ezt meg. És ez nem csupán egy erőltetett megelégedés, nem arról van szó, hogy nagyon vágyakozom más kincsei, gazdagsága után. Hanem az új szív új kincsek felé törekszik. Ahogyan az Úr Jézus is mondta, ne szerezzetek magatoknak kincseket a földön. De nemcsak mondta, hanem Ő maga sem adta vagyongyűjtésre a fejét. Megélhetését teljes mértékben mennyei Atyjára bízta.

Micsoda tanács, ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, és mégis szinte mindenki a pénzbe veti bizodalmát. A cél, hogy minél több vagyonnal rendelkezzenek az emberek. Mondhatnánk: Salamon mondja, amikor mindene megvolt? Igen, ő mondja, mert nem mindenáron akart meggazdagodni. Sőt, nem is ez volt a célja. Ő Istent kereste, bölcsességet kért, és mellé gazdagságot is kapott. Erre figyeljünk, kapott, tehát nem ő szerezte, hanem Istentől kapta. Ha figyelünk az Úrra, első helyre tesszük Őt, megadja számunkra mindazt, ami ebben a társadalomban szükséges. Ne mi akarjuk megszerezni, hanem tanuljunk meg kérni. Isten országának alaptörvénye ez: aki kér, az mind kap, a zörgetőnek megnyittatik, tehát adatik. Nem lehet semmit kikényszeríteni, de ami kell, azt megadja az Úr. A Jézustól tanult imádságba is bele van foglalva, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És azért kérhetünk, mert Ő ad. De nem gazdagságot, hanem az adott napra elegendőt.

Csodálatos, hogy szabad kérni, de Isten is kér, van egy kérése, a szívünket kéri. Add nekem a szívedet. Nem aranyat, ezüstöt, bármilyen drága kincset kér Ő, hanem a szívünket. Azt is a mi érdekünkben. Ő akar Benne uralkodni, és ha ez megtörténik, a szívünk összhangba kerül az igével és az Ő akaratával. Kié a szívem? Mert nemcsak az Úr kéri, hanem a bűn is, a gonosz is. Sőt, a gonosz kérés nélkül kisajátítja. Rossz irányba terel, de ezt a legtöbbször jó útnak álcázza. Isten nemcsak a szívünket kéri, hanem elénk tárja az egyedüli jó utat, amit igéjében fektetett le. Ezen az úton járhatunk. Azt kéri az övéitől, hogy mindig figyeljünk az útra. Ő vezet, segít a jó úton való megmaradásban. A Bibliában jelzőtáblát is kapunk, ha komolyan vesszük, időben észrevesszük, hol tilos behajtani, hol kell elsőbbséget adni. A lelki életben is fontos a közlekedési szabály. Ha nem figyelünk rá, balesetet szenvedünk.

Az Úr Jézus ismét elment Betániába, de most más a légkör (Jn 12,1-8). Nincs nyomasztó hangulat, nem telepedik rájuk a halál, hanem a teljes élet bontakozik ki. Ott van Lázár is, ott él továbbra is, ahol halála előtt is élt. S mindez jelzi, hogy nem valami trükk történt, hanem Jézus valóban feltámasztotta őt. Családja körében találjuk, és éli tovább az életét. Márta továbbra is felszolgál, ő csak tenni tud, de lenni nem, pedig erre is szükség van. Most nagyon is lenni kéne, odaülni Jézus köré, és lesni szavait. A feltámasztás megbizonyította, hogy Jézus valóban a Krisztus, az élő Isten Fia. Ha pedig Isten átlépte a küszöböt, semmi nem lehet fontosabb annál, hogy figyeljünk a szavára. Amikor eljön a bibliaolvasás vagy az istentisztelet ideje, semmilyen sürgős dolog nem előzheti meg a Jézussal való csendességet. Most Jézus az igehirdető. Lázár ott van Vele együtt, ő már tudja, hogy csak erre van szükség, az Élet közelében maradni. Mindig Vele lenni. Ne feledd, mindig maradj az élet közelében, mindig légy Jézussal.

Lázár csendben van, nem beszél, mert mit is mondjon, beszél helyette az élete. Beszél az, hogy él. És maga az élete bizonyságtétel, Jézusra mutat. Elmondja, Neki köszönhetem. Milyen jó, amikor az életünk beszél, amikor beszédessé válnak a hétköznapjaink, és azt mondják: Jézus, Jézus. Mindent Neki köszönhetek.

Mária is ott van Jézus körül, nem tud máshol lenni, szívéből előtör a hála, és ezt ki is fejezi. Meg kell köszönni az Úrnak testvére életét. Hogyan is teheti ezt meg? A legtöbbet adja, minden kincsét odaadja az Úrnak. Miért is? Mert ő nem a pénzhez kötődik, hanem Jézushoz. Mihez kötődik a szívem? Ezért nem váltja be pénzre, hanem úgy, amint van az olaj, Jézus lábára öntötte, aztán a hajával megtörölte. Csodálatos hála és szeretet, nem nézi, milyen lesz a haja. Túlzás, mondanánk, ilyet azért nem kell csinálni. De aki így találkozik Jézussal, az tudja, nem túlzás, mert nincs túlzás - Jézus az életét adja oda. Lázár azért támadhatott fel, mert majd meghal helyette Jézus. Ha Ő nem tartotta vissza az életét, én se tartsak Tőle vissza semmit. Aki nem találkozott még személyesen az élet Urával, akinek Jézus csak egy név a sok közül, az nem érti. Mária nem értékesítette az olajat, hanem a korsót és az olajat együtt Jézusnak adta. Ez így jó, mert nagy kísértés a pénz, ha valamit pénzzé teszünk, megkísért, hogy kivegyük a vámot. Így járt Anániás és Szafíra, és ezt nem mondták meg őszintén. Istent azonban nem lehet becsapni.

Júdást is pont ez kísértette meg. Ha eladtuk volna, abból jutott volna a saját kasszába is, de így minden kárba veszett. Júdás szíve nem Jézushoz, hanem a pénzhez kötődött. Kérjük a pénztől való szabadítást, ne sajnáljunk Jézustól semmit. Nem kell mindent azonnal pénzzé tenni, ami megvan, azzal is szolgálhatjuk az Urat. Fennáll a veszély, hogy amiből pénz lesz, az nem kerül oda az Úrhoz.

Hagyd őt, mondta az Úr Júdásnak. Igen, hagyd, mert ő a háláját fejezte ki, és ez őszinte. Mert aki mindenét kész odaadni, az igazán szereti Jézust. Júdás a másét sem akarta Jézusnak adni. Elbújik a szegények mögé, azonban az Úr ezt nem engedi. A szegények mindennap veletek lesznek. Vagyis lesz lehetőséged adni. Júdás nem a magáét akarta a szegényeknek adni. Könnyű dolog a másét eladományozni. Az ige mindig azt kéri, hogy a sajátunkat adjuk. A saját szívünket, a magunk értékeit, a mi pénzünkből adakozzunk.

Ó HÁLA AZ ÚRNAK

Ó hála az Úrnak,

zengjünk Néki hát,

Mert úgy szeretett

hogy id'adta Fiát.

A kínra, halálra

küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet

a bűnös előtt.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Ó teljes az üdv amit ád ez a vér,

Ó drága a kincs amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét jön a leggonoszabb,

Az Úr néki még ma bocsánatot ad.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Szent az mit az Úr mond és szent amit ad,

És szent az öröm mely az Úrban vigad.

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Isten áldásával.

Sokan hittek Benne

J

ó dolog, hogy vannak, akik bölcsességre tanítják az embereket, azonban az is lényeges, hogy ezt komolyan vegyük (Péld 22,17-29). A bölcs szavakra oda is kell figyelni. Az alázatos ember válik készségessé erre, mert ő meglátja a maga korlátait, és elfogadja a tanítást. Az tanul szívesen, aki meglátja, mennyire keveset tud, aki előtt világos, hogy ő abban a dologban még tapasztalatlan. Nem szégyen tapasztaltabbtól tanulni.

Az egyik legfontosabb tananyag, megtanulni az Úrban bízni. Mivel Salamon ezt erősen hallgatója szívére helyezi, kitűnik, hogy nem volt ez magától értetődő akkor sem, és ma sem az. Az ember inkább magában bízik, nem akarja magát teljesen az Úr kezére engedni. Megkísérti a szívünket: ismerjük mi az életet, nincs szükségünk Isten vezetésére; ha valamiben segítségre szorulunk, van otthonról hozott örökségünk, és ha az sem segít, megkérdezzük kortársainkat.

A szentíró azonban rámutat: a legfontosabb az Úrban való bizalom. Ezt kell megtanulni. Mert, bizony, az emberi tanács nem mindig jó. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben, hiszen ők először a saját érdekeiket tartják szem előtt. Isten azonban azt nézi, ami nekünk jó. Az Úr Jézus sem magának kedvezett, hanem állandóan tanítványaira és a körülötte lévőkre figyelt. A tanítványokat engedte elmenekülni elfogatásakor is, Ő pedig bátran előlépett, én vagyok, akit kerestek, ezeket engedjétek elmenni. Másokat mindig ment az Úr, még az ellenségei is felfigyeltek erre a mentalitására. Másokat megmentett, mentse meg magát is, szálljon le a keresztről. De Ő nem szállt le, pont azért, mert mások megmentését, a mi üdvösségünket tartotta szem előtt.

Eszembe jut valaki, aki egyszer igéslapon ezt az igét kapta meg, szíven találta, és rádöbbent: azért romlott el az élete, mert nem figyelt az Úrra. Átélte, Isten most pont neki mondja, pont őt akarja megtanítani a Benne való bizalomra, a ráhagyatkozásra. Halljuk meg, amint az ige mondja: neked tanítom, neked mondom, bizony, neked. Igen, a Bibliát mindig így kell olvasni, az Úr szól, és nekem mondja, nekem, nem másnak. De valóban így olvasom, hallgatom? És amit mond, ezért komolyan veszem, megfogadom és cselekszem?

Aki ügyesen dolgozik - tehát a kitartó, szorgalmas, ügyes munka jár előrelépéssel. Ezt türelmesen kell kivárni. Az ügyesen, szorgalmasan, kitartással végzett munkát előbb-utóbb értékelik.

Az előző szakaszban olvastuk, hogy Lázár Jézus szavára kijött a sírból (Jn 11,45-57). Négy nap után elhagyta a halál helyét, és életre jött. Négy nap után lehetetlennek tartották, hogy megmozdulhat, és mégis mozdult, engedett az élet szavának. Mennyi ideje vagy mozdulatlan? Mióta susogja a gonosz: nincs esélyed, már nem lehet ezen változtatni? Mindig beteg, ágyban fekvő maradsz. Már nem élhetsz orvosság nélkül. Meghallottad-e mindezek fölött Jézus szavát? Eljutott-e a kiáltás hozzád: Jöjj ki? Ami pedig a lényeg: megmozdultál-e? Engedted-e, hogy Jézus ereje kihozzon halálos ágyadból?  Eltelt egy nap, kijöttél, vagy még mindig ott vagy, ahol eddig voltál? Mozdulj, Jézus szava által. Hidd, neked mondja, téged hív: Jöjj ki!

Sokan hittek Benne, olvassuk, te azok közé tartozol-e már, akik hisznek Benne? Te is sok mindent láttál már Jézus tetteiből, meggyőztek-e már ezek arról, hogy Ő a Szabadító, és életed minden gondjára a Megoldás? Hány bizonyságtételt hallottunk már, amikor elmondta valaki, hogyan szabadította meg az Úr Jézus hosszú szenvedélybetegségből, a bűn szorításából. Mennyi helyreállított élettel hozott össze az élet, és hitre jutottam általuk? Felismertem, hogy mindezeket a változásokat Jézus vitte végbe? Mert igazi életfordulat mindig Őáltala megy végbe. Ezeket azért hallottam, hogy meghozzam a döntést: Jézus valóban Isten Fia, és én Őt akarom szolgálni. Sőt, Jézus az életem Ura, akinek szolgálattal tartozom. 

Az Úr tette, hatalma eljut a nagytanácshoz is, látják, hogy sok jelet tesz, tehát világos előttük, hogy olyan tetteket hajt végre, amire ember képtelen, és ezek jelzik, kicsoda Ő. Mégsem hisznek Benne, nem mennek Hozzá, mert rosszul ismerik. Még mindig a maguk elképzeléséhez ragaszkodnak. Úgy gondolják, politikai Messiás lesz. És ők meg akarják menteni a népet és az országot. Micsoda balgaság, azt képzelik, ők mentik meg, és nem látják, hogy Jézus a Megmentő. És nem az a lényeg, hogy marad-e a földrajzi ország, és megszabadul-e Rómától, vagy sem, hanem az, hogy az emberek megszabadulnak-e bűneiktől. Mert ha bűnös szívvel élnek tovább, minden marad a régiben. Új életre van szükségünk, és ezt az Úr Jézus adja meg.

Mennyi jelet tett az Úr, mégsem ismerik fel, hogy Ő nem akar harcolni Rómával, így nem is kerül veszélybe az ország, ha Rá hallgatnak. De vajon mi értjük-e Jézust, az Ő szándékait? Mintha mi is magunk akarnánk megmenteni magunkat, mintha mi is úgy gondolnánk, mi mentjük meg népünket. Bármit lehet tenni, de ha népünk tagjai nem jutnak Jézusban élő hitre, nem tapasztalják meg bűneik bocsánatát, elvesznek. Nem segíthet egyetlen kormány, sem semmilyen egyházi hatalom, mert mindenkinek személyes megtérésre van szüksége. A kereszten elvégzett áldozat nélkül nincs kegyelem.

A főpap jövendölése magában foglalja a lényeget, de nem értette jól. Elmondja, hogy Jézusnak meg kell halnia, de nem politikai okokból. Ő Isten Bárányaként adja értünk életét, magára veszi Önként a mi bűneinket. Halála által ment meg, de nem Izráel népét menti meg Rómától, hanem mindazokat a kárhozattól, akik hisznek Benne. Jézus nélkül nincs kegyelem. Igen, Neki oda kell adnia életét a kereszten, és ezt meg is tette, tudván, hogy nincs más megoldás. Azonban a főpap nem így értette, hanem úgy látta, hogy meg kell Jézust ölni, nincs Rá szükség. Úgy értelmezte, ha Jézust nem ölik meg, veszélybe sodorja az országot. Azonban az ország pont így került bajba, és azért pusztult el, mert a Megváltót elutasította. Jézus a halálával ment meg, de akik megölték, akik elutasítják, felelősek érte. Én hiszek-e Benne, élő hittel?

Hozzád jövünk, Uram

1. Hozzád jövünk, Uram, ó segíts,

Ne szóljon Igéd hiába! :/:

A szívünk oly sötét, ó segíts,

Élessze Igéd világa.

Áldd meg, ó Uram, ez énekünk,

Legyen jobban Tiéd életünk,

Ne szóljon Igéd hiába,

Ne szóljon Igéd hiába!

2. A fülünk Igédre nem figyel,

Lábunkkal járunk a sárba'. :/:

Vágyaink szakítnak Tőled el,

Nem fénylik mécsünk világa.

Ó Uram, templomod hadd legyen,

A szívünk megszentelt hely legyen!

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

3. Ajkunkon hazugság bélyege,

Megrontott életünk átka. :/:

Hogy állunk elődbe így, Uram,

Naponként Téged imádva?!

Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk!

Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

4. A szívünk összetört, ó Uram,

Itt állunk Előtted gyászba'. :/:

A mélyből hozd ki az életünk,

Ne szóljon Igéd hiába!

Áldd meg Igédet, hogy érthessük,

Dicsőségedre, hogy élhessünk.

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

Isten áldásával.

Az Élet Fejedelme

S

alamon nyitott szemmel jár az életben, megfigyeli népe életét (Péld 22,1-16). Amit lát, összegyűjti, mint gyöngyszemeket felfűzi és továbbadja. Nem minden gondolat megtartásra, követésre méltó, mindezt az Úr Jézus lényében meg kell szűrni. A szentíró mindazt, amit lát, amire rátalál, azt összegyűjti. Vannak benne jó dolgok, megtartandó és követésre méltó minták, de van olyan, amit el kell utasítani. A példabeszédek nem csupán a jó gyakorlatot adja tovább, hanem a rosszat is elmondja következményeivel együtt. Mert mindennek megvan a következménye. Életünk folytatása hasonló a magvetéshez, amilyen magot elvetünk, olyan növény fog kikelni, és annak a gyümölcsét fogjuk betakarítani. A görbe útnak megvan a maga eredménye, tövis és kelepce található rajta, akkor is, ha mindjárt ez nem így látszik. Az elnyomó, másokat kihasználó életnek is meglesz a maga büntetése. A világ gyakran megtéveszt, és úgy tűnik, hogy aki az igazság nélkül él, gonoszul cselekszik, annak felfelé ível az élete, boldoggá válik. Azonban Salamon is megfigyelte, hogy aki más elnyomása által gazdagodik meg, egyszer ínségre jut.

Az Úr félelmének és az alázatos életnek is megvan a maga gyümölcse. Isten áldása meglátszik az övéi életén. Bár ez nem minden esetben anyagi jólétben, gazdagságban nyilvánul meg. Az élet minősége, a szívből áradó békesség, a céltudatos élet jelzik az Úr jelenlétét. A bölcs és irgalmas szívű ember nyitott szemmel jár, meglátja a nála rosszabb helyzetben élőt, és nem megy el mellette közömbösen, hanem segít rajta. Isten gyermekei irgalmas samaritánusok ebben a szívtelen, önző világban. Az Úr Jézus maga is így élt, és ezt a példát adta az Övéi elé is. De vajon azok vagyunk-e? Az irgalmas samaritánus nem nézte, mibe kerül neki a sérült, embert látott benne, és nem ellenséget, ezért lehajolt hozzá és megmentette. Így hajol le az Úr a bűnben élő, sebeket kapó emberhez. Nem nézte, mibe kerül a megmentése. Sokat fizetett érte, mert a sátán sokat kér. Életét adta oda, hogy életünk legyen. Ez a tanítványok útja is, menteni az elveszettet, vinni az örömhírt, rámutatni az igazi samaritánusra, Jézusra.

A rest gondolkodása sem ismeretlen előttünk, ma is van, aki mindig oroszlánt lát az úton, ezért nem fog a dolgaihoz. Olyan könnyen látunk oroszlánt, akadályt, mert bár vannak akadályok, nem kell rájuk nézni. Az asszonyok is tudták, hogy nagy kő van Jézus sírja előtt, képtelenek elgörgetni, de amikor felnéztek, meglátták, hogy már szabad az út, Isten cselekedett. Így nézhetünk mi is túl az akadályokon. Aki az Úrra néz, továbbmegy az oroszlánok ellenére, és rá fog döbbenni arra, hogy láncra vannak verve. Ordítani, félelmetesen vicsorítani tudnak, de nem árthatnak, mert pórázon tartja őket a lánc. Van, amikor nincs is akadály, mégis azt látunk. Ezért ne vegyük le tekintetünket Urunkról. Ha Őt látjuk, múlnak félelmeink és bátran megyünk előre. Isten gyermekeinek nincs félelemre okuk, még az ellenség gyűrűjében sem. Mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.

Mária, amikor meghallja, hogy az Úr hívja, azonnal megy, és leborulva mondja ki azt, amit Márta is megfogalmazott (Jn 11,33-44). Ugyanazt mondja, csak másképp. Az Úr lába elé való borulás alázatot jelent, és annak megvallását, hogy most is Úrnak tartalak. Én hiszem, hogy még most is, itt is tudsz cselekedni. Látja, hogy Jézusban a temető Ura jelent meg. Az élet érkezett a sírhoz, az az élet, ami halál szavát is felülírja. A teljes Élet érkezett meg az Úr Jézusban.

Jézust megrendíti a gyász. Fáj neki a halál munkája. Olyan jó látni, mennyire nem közömbös irántunk, és nem törődik bele a bűn munkájába. Hiszen azért jött, hogy azt lerombolja, és helyreállítsa, amit tönkrezúzott. Hatalmas csapást mér sátánra. Amikor megkérdezi, hova helyezték Lázárt, odahívják. Jöjj és lásd meg. Mintegy irányt mutatnak nekünk. Ne sírjunk, keseregjünk, ne mondjuk, hogy reménytelen, hanem hívjuk oda Jézust halott életünkhöz, a halott életekhez. Jöjj, és lásd meg, mit tett a bűn. A jó döntés, ha Jézust hívjuk: jöjj, Uram, itt már tehetetlenek vagyunk, csak sírni tudunk, de jöjj, és hozd az életet!

A gyászolókban is ugyanaz a gondolat van, mint a testvérekben volt, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Szemrehányás és áthárítás. Jézus, te vagy a felelős Lázár haláláért. Hányszor így csúsztatunk, Jézus azonban tovább megy a sír felé. Ez azért lényeges, mert úgy tesz, mintha nem hallaná a vádat. Nem hall meg mindent, hanem megy tovább, az Atya által felvázolt úton. Megy előre az Élet, hogy összecsapjon a halállal, és senki nem tarthatja vissza. Pedig a gonosz mindent megtesz. Itt Jézusnak veszíteni kell. Ne menj tovább, már negyednapos, beindultak a bomlási folyamatok, itt már valóban nincs mit tenni. Sátán nagyon jól tudja, hogy Jézus nem ismer olyat, nincs már mit tenni. Ezért próbálja visszatartani. Ha másképp nem, a szagra való hivatkozással. De Jézus halad tovább. Mi hányszor visszatántorodunk, sátánra hallgatunk, és nem az Úrra nézünk. Még egy olyat nem látunk a történelem során. A legnagyobb emberek is halottat termeltek, uralkodók, hatalmasok után aratott a halál, de ilyennel, hogy valaki szembefordul a gonosszal, és visszakéri a zsákmányát, nem találkoztunk. Jézus után, bármerre megy is, az élet marad. Olyan tragikus, hogy az Őt képviselők a nevében fellépők, a Rá hivatkozók után olyan gyakran élet helyett halál maradt. Tartsunk bűnbánatot, vizsgáljuk meg módszereinket, és vessünk el mindet, ami a pusztításra épül. Lássuk meg, hogy Jézus épít, gyógyít, halálból is életre hív.

Ne feledjük, amit Márta, bizony, elfelejtett: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét, azaz hatalmát. Tehát, minden körülmények közepette higgy Benne. Hidd, hogy Ő az Élet Fejedelme. És ahová Ő megérkezik, ott az Élet jelenik meg. Jézus életre hívja Lázárt, a halálból kihívja őt. És ez nem reklámfogás, mert szavában erő van, Lázár kijön a sírból. Dicsőítsük Urunkat!

Ő így szól most bele életünk sírjába, halld meg, ha depresszióval küszködöl: Jöjj, ki! Lázár neve helyére olvasd a magad nevét. Olvasd el többször, olvasd úgy, ezt nekem mondja, és megtapasztalod, hogy nem tudsz tovább ágyban maradni, nem siratod magad, nem csüggedsz, mert Jézus szavában ellenállhatatlan erő van. Lázár, jöjj ki! Halld meg, és jöjj ki, engedelmeskedj szavának.

Jézus szava reménység a halálban lévő gyülekezetek számára is. Ő meg tud eleveníteni. Mert nemcsak a fizikai, hanem a lelki halálból is életre kelt. És nagyon nagy szükségünk van ilyen feltámadásra, a megszokás halálos ágyából a friss, cselekvőkész, engedelmes életre való kilépésre. Jézus szava által erre ma is van remény.

Jézus, mielőtt kiáltott, imádkozott, hálát adott az Atyának, megköszönte, hogy meghallgatja Őt. Mindig tekintsünk fel az égre, forduljunk Istenhez, jelezve, mi Tőle várjuk az életet. Mert a megelevenedés nem emberi mechanizmusok eredménye. Az élet töltete Jézus szavában van, csakis benne.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom,

Szívem, íme, megnyitom,

A gonosztól óvj te meg,

Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt,

Mosd le rólam, ami folt;

Élet útját megmutasd,

Én meg nem találom azt.

3. Gógyítsd meg sok nyavalyám,

Enyhíts szívem bánatán;

Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom,

Míveld, édes Jézusom:

Hit, remény és szeretet

Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod,

Adj hozzá alázatot:

Hordjam olyan csendesen,

Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc

S megpihentetni akarsz:

Megragadom jobbodat,

S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.