Az Atyához Jézus az út

A

 Példabeszédek könyvében a beszédnek nagy szerepe van, gyakran előjön, foglalkozik vele a király (Péld 15,1-15). Miért? Mert a beszéd által kommunikálunk egymással, általa fejezzük ki magunkat, és ismerjük meg lelkünk mélyebb részeit. A beszéden keresztül fordulhatunk Istenhez. Ő felhasználja kommunikációs csatornánkat, és önmagát az emberi beszéd által jelenti ki. Isten beszélget velünk. Megszólít, és tőlünk is választ vár.

Mivel a beszéd ilyen fontos szerepet játszik az életünkben, nem mindegy, miként használjuk, mit közvetítünk általa. Salamon tapasztalatait, megfigyeléseit írja le. Látja, hogy gyakran baj van a beszédünkkel, függetlenedik tőlünk a nyelvünk, azt mondja, amit nem is akarunk, és a régi természetünk is gyakran eredményesen használja. A szelíd beszéd gyógyító, csillapító erejéről vall a szerző. Azt látja, hogy a szelíd beszéd elsimítja a nézeteltérést, míg a negatív indulat megnyilvánulása rombolja a kapcsolatot.

A szelíd beszéd - azonban magunktól nem vagyunk szelídek, mert nem csupán a beszédünkről van szó, hiszen a száj azt szólja, ami a szívben van. Az a kérdés, milyen tartalom van bennünk? Mivel vagyunk feltöltve, és ki él a szívünkben? A beszédünket is az Úr veszi kézbe, megtisztítja és bizonyságtevővé formálja. Magához hívogat, tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Mindent Tőle kapunk és Tőle tanulhatunk meg. Képessé tesz arra, amit mi képtelenek vagyunk megtenni. Az Úrban a beszédünk is az Urat dicsőíti. Benne elrejtve tudunk megfontoltak lenni.

Az Úr mindenütt jelen van, nincs Előle rejtve semmi. Látja az életünket, nem bújhatunk el. De a bölcs ember nem is akar elbújni, mert az Úr jelenlétében jó élni. Vigasztalás is van ebben, mert a gonosz, az Isten nélküli ember sincs Isten elől elrejtve. Gyakran gondoljuk ezt másként. De ne mások véleményére figyeljünk, hanem az igére. És az ige azt üzeni, hogy Isten odafigyel az emberre. A gonoszra is, kínálja számára kegyelmét, de ha nem él vele, ítélet alatt marad.

 Elénk tárja az Úr az Ő útját, járhatunk rajta, és nem fogunk eltévedni. Hálásak lehetünk Neki. Mindent megtesz azért, hogy életre jussunk. Jézus az út, és ezen az úton járni ige szerinti életet jelent. Ahhoz igazodom, ami írva van. Keresem mindig Isten akaratát. Hálásak lehetünk az igéért is, amiért a kezünkben lehet. Pedig a gonosz annyiszor el akarta távolítani. Mindig támadják, de az Úr megőrzi számunkra.

A zsidók nem értik Jézust, meg akarják Őt ölni, Ő azonban bizonyságot tesz előttük (Jn 8,21-29).  Meg lehet Őt ölni, de ezzel nem az emberek akarata teljesül, hanem hazamenetele valósul meg. Elmegy az Atyához, ahhoz, aki küldte Őt. Ezzel nem Jézusnak okoznak igazán kárt, hanem saját maguknak. Mert ha Jézust megölik, eltávolítják a bűnből való szabadulás lehetőségét. Jézus szabadít meg a bűnből, a nevét is azért kapta, hogy jelezze, Ő a Szabadító. Az angyal küldetését is így határozta meg: Ő szabadítja majd meg népét bűneiből. Mert a legnagyobb gondunk a bűn, nem tudunk tőle szabadulni, szabadítóra van szükségünk. Az Úr Jézust adta Isten, Ő szabadít meg. De ha elutasítjuk, bűneinkben halunk meg. Mindez jelzi, hogy nincs más szabadító, csak Ő.

Jézus az Atya világából jött, így bűn nélküli, és ezért tud rajtunk segíteni. Őt nem szennyezte be ez a világ, a sátán kísértéseinek is ellenállt. Minden ajánlatát elutasította. Pedig pont azokon a területeken kísértette meg, amelyeken minket is támad. És a legtöbbször pont ezeken a pontokon veszítünk is. Mert amit Jézus elutasított, a sikert, hatalmat, gazdagságot, népszerűséget, ezt mi mind akarjuk. A mi szívünk ezekre vágyik, és gyakran még emberi kapcsolatainkat is feláldozzuk értük. Mi ebben a világban akarunk kincseket gyűjteni, Ő ezt elutasította. Így azután hitelesen szólít fel, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincseket a földön. Azonban egyedül képtelenek vagyunk ellenállni. Az Úr Jézus azonban megadja ezt a képességet. Meg akinek a szíve Vele van tele, annak már nem fér a világból semmi az életébe. Aki Jézus Krisztust megtalálta, az már tudja, hogy mindaz, amit e világ kínál, kár és szemét. De csak Jézusban látjuk szemétnek. Mert a világ a szemetet is szépen be tudja csomagolni, és mi gyakran csak a csomagolást nézzük.

Az Úr ismét önkijelentést tesz: én vagyok! Én vagyok Ő, a Vagyok Isten. És ha ti nem hisztek Bennem, mondja az Úr, meghaltok bűneitekben. Itt világossá válik: nem elég hinni valamiben, még az sem elég, hogy hiszem a jó Istent; aki nem hiszi, hogy Jézus az Isten, a Megváltó, az bűneiben marad. A zsidók hittek Istenben, de nem hittek Jézusban, így a hitük nem elégséges. Mert Jézus a Megmentő.

Az Úr azt mondta hallgatóinak, ahová én megyek, ti nem jöhettek oda. Miért? Mert Ő az út. Őt kikerülve nem jutunk Isten országába. Ez az út a keresztben realizálódik. Összeköti a mennyet a földdel. Így, aki Istenhez akar jutni, a kereszt irányába kell elindulnia. A kereszt tövében bűnbánatot tartva nyerünk bebocsátást. Nagyszerű lehetőség, mert a kereszt nélkül soha nem tudnánk elérni Isten országát. Nem kell nekünk erőlködni, utat építeni, mert ezt megtette maga Isten. Sokba került ez Neki, a Fiú életébe, de elkészítette, mert azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Isten nem a vesztünket kívánja, meg akar menteni, de erre az útra nekünk kell rálépni.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.