Az Élet Fejedelme

S

alamon nyitott szemmel jár az életben, megfigyeli népe életét (Péld 22,1-16). Amit lát, összegyűjti, mint gyöngyszemeket felfűzi és továbbadja. Nem minden gondolat megtartásra, követésre méltó, mindezt az Úr Jézus lényében meg kell szűrni. A szentíró mindazt, amit lát, amire rátalál, azt összegyűjti. Vannak benne jó dolgok, megtartandó és követésre méltó minták, de van olyan, amit el kell utasítani. A példabeszédek nem csupán a jó gyakorlatot adja tovább, hanem a rosszat is elmondja következményeivel együtt. Mert mindennek megvan a következménye. Életünk folytatása hasonló a magvetéshez, amilyen magot elvetünk, olyan növény fog kikelni, és annak a gyümölcsét fogjuk betakarítani. A görbe útnak megvan a maga eredménye, tövis és kelepce található rajta, akkor is, ha mindjárt ez nem így látszik. Az elnyomó, másokat kihasználó életnek is meglesz a maga büntetése. A világ gyakran megtéveszt, és úgy tűnik, hogy aki az igazság nélkül él, gonoszul cselekszik, annak felfelé ível az élete, boldoggá válik. Azonban Salamon is megfigyelte, hogy aki más elnyomása által gazdagodik meg, egyszer ínségre jut.

Az Úr félelmének és az alázatos életnek is megvan a maga gyümölcse. Isten áldása meglátszik az övéi életén. Bár ez nem minden esetben anyagi jólétben, gazdagságban nyilvánul meg. Az élet minősége, a szívből áradó békesség, a céltudatos élet jelzik az Úr jelenlétét. A bölcs és irgalmas szívű ember nyitott szemmel jár, meglátja a nála rosszabb helyzetben élőt, és nem megy el mellette közömbösen, hanem segít rajta. Isten gyermekei irgalmas samaritánusok ebben a szívtelen, önző világban. Az Úr Jézus maga is így élt, és ezt a példát adta az Övéi elé is. De vajon azok vagyunk-e? Az irgalmas samaritánus nem nézte, mibe kerül neki a sérült, embert látott benne, és nem ellenséget, ezért lehajolt hozzá és megmentette. Így hajol le az Úr a bűnben élő, sebeket kapó emberhez. Nem nézte, mibe kerül a megmentése. Sokat fizetett érte, mert a sátán sokat kér. Életét adta oda, hogy életünk legyen. Ez a tanítványok útja is, menteni az elveszettet, vinni az örömhírt, rámutatni az igazi samaritánusra, Jézusra.

A rest gondolkodása sem ismeretlen előttünk, ma is van, aki mindig oroszlánt lát az úton, ezért nem fog a dolgaihoz. Olyan könnyen látunk oroszlánt, akadályt, mert bár vannak akadályok, nem kell rájuk nézni. Az asszonyok is tudták, hogy nagy kő van Jézus sírja előtt, képtelenek elgörgetni, de amikor felnéztek, meglátták, hogy már szabad az út, Isten cselekedett. Így nézhetünk mi is túl az akadályokon. Aki az Úrra néz, továbbmegy az oroszlánok ellenére, és rá fog döbbenni arra, hogy láncra vannak verve. Ordítani, félelmetesen vicsorítani tudnak, de nem árthatnak, mert pórázon tartja őket a lánc. Van, amikor nincs is akadály, mégis azt látunk. Ezért ne vegyük le tekintetünket Urunkról. Ha Őt látjuk, múlnak félelmeink és bátran megyünk előre. Isten gyermekeinek nincs félelemre okuk, még az ellenség gyűrűjében sem. Mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.

Mária, amikor meghallja, hogy az Úr hívja, azonnal megy, és leborulva mondja ki azt, amit Márta is megfogalmazott (Jn 11,33-44). Ugyanazt mondja, csak másképp. Az Úr lába elé való borulás alázatot jelent, és annak megvallását, hogy most is Úrnak tartalak. Én hiszem, hogy még most is, itt is tudsz cselekedni. Látja, hogy Jézusban a temető Ura jelent meg. Az élet érkezett a sírhoz, az az élet, ami halál szavát is felülírja. A teljes Élet érkezett meg az Úr Jézusban.

Jézust megrendíti a gyász. Fáj neki a halál munkája. Olyan jó látni, mennyire nem közömbös irántunk, és nem törődik bele a bűn munkájába. Hiszen azért jött, hogy azt lerombolja, és helyreállítsa, amit tönkrezúzott. Hatalmas csapást mér sátánra. Amikor megkérdezi, hova helyezték Lázárt, odahívják. Jöjj és lásd meg. Mintegy irányt mutatnak nekünk. Ne sírjunk, keseregjünk, ne mondjuk, hogy reménytelen, hanem hívjuk oda Jézust halott életünkhöz, a halott életekhez. Jöjj, és lásd meg, mit tett a bűn. A jó döntés, ha Jézust hívjuk: jöjj, Uram, itt már tehetetlenek vagyunk, csak sírni tudunk, de jöjj, és hozd az életet!

A gyászolókban is ugyanaz a gondolat van, mint a testvérekben volt, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Szemrehányás és áthárítás. Jézus, te vagy a felelős Lázár haláláért. Hányszor így csúsztatunk, Jézus azonban tovább megy a sír felé. Ez azért lényeges, mert úgy tesz, mintha nem hallaná a vádat. Nem hall meg mindent, hanem megy tovább, az Atya által felvázolt úton. Megy előre az Élet, hogy összecsapjon a halállal, és senki nem tarthatja vissza. Pedig a gonosz mindent megtesz. Itt Jézusnak veszíteni kell. Ne menj tovább, már negyednapos, beindultak a bomlási folyamatok, itt már valóban nincs mit tenni. Sátán nagyon jól tudja, hogy Jézus nem ismer olyat, nincs már mit tenni. Ezért próbálja visszatartani. Ha másképp nem, a szagra való hivatkozással. De Jézus halad tovább. Mi hányszor visszatántorodunk, sátánra hallgatunk, és nem az Úrra nézünk. Még egy olyat nem látunk a történelem során. A legnagyobb emberek is halottat termeltek, uralkodók, hatalmasok után aratott a halál, de ilyennel, hogy valaki szembefordul a gonosszal, és visszakéri a zsákmányát, nem találkoztunk. Jézus után, bármerre megy is, az élet marad. Olyan tragikus, hogy az Őt képviselők a nevében fellépők, a Rá hivatkozók után olyan gyakran élet helyett halál maradt. Tartsunk bűnbánatot, vizsgáljuk meg módszereinket, és vessünk el mindet, ami a pusztításra épül. Lássuk meg, hogy Jézus épít, gyógyít, halálból is életre hív.

Ne feledjük, amit Márta, bizony, elfelejtett: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét, azaz hatalmát. Tehát, minden körülmények közepette higgy Benne. Hidd, hogy Ő az Élet Fejedelme. És ahová Ő megérkezik, ott az Élet jelenik meg. Jézus életre hívja Lázárt, a halálból kihívja őt. És ez nem reklámfogás, mert szavában erő van, Lázár kijön a sírból. Dicsőítsük Urunkat!

Ő így szól most bele életünk sírjába, halld meg, ha depresszióval küszködöl: Jöjj, ki! Lázár neve helyére olvasd a magad nevét. Olvasd el többször, olvasd úgy, ezt nekem mondja, és megtapasztalod, hogy nem tudsz tovább ágyban maradni, nem siratod magad, nem csüggedsz, mert Jézus szavában ellenállhatatlan erő van. Lázár, jöjj ki! Halld meg, és jöjj ki, engedelmeskedj szavának.

Jézus szava reménység a halálban lévő gyülekezetek számára is. Ő meg tud eleveníteni. Mert nemcsak a fizikai, hanem a lelki halálból is életre kelt. És nagyon nagy szükségünk van ilyen feltámadásra, a megszokás halálos ágyából a friss, cselekvőkész, engedelmes életre való kilépésre. Jézus szava által erre ma is van remény.

Jézus, mielőtt kiáltott, imádkozott, hálát adott az Atyának, megköszönte, hogy meghallgatja Őt. Mindig tekintsünk fel az égre, forduljunk Istenhez, jelezve, mi Tőle várjuk az életet. Mert a megelevenedés nem emberi mechanizmusok eredménye. Az élet töltete Jézus szavában van, csakis benne.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom,

Szívem, íme, megnyitom,

A gonosztól óvj te meg,

Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt,

Mosd le rólam, ami folt;

Élet útját megmutasd,

Én meg nem találom azt.

3. Gógyítsd meg sok nyavalyám,

Enyhíts szívem bánatán;

Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom,

Míveld, édes Jézusom:

Hit, remény és szeretet

Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod,

Adj hozzá alázatot:

Hordjam olyan csendesen,

Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc

S megpihentetni akarsz:

Megragadom jobbodat,

S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.