Az Úr működik

S

alamon az életben megfigyelt és megtapasztalt igazságokat gyűjti csokorba és adja át nekünk (Péld 12,1-17). Sok mindent megtapasztalt Istennek ez az embere, és ezeket nem tartja meg magának, hanem továbbadja. Az élet tapasztalatairól beszélni kell, át kell adni a következő generációnak. Miért? Mert korábban is volt élet. Voltak problémák, és ezeket Istenre nézve, Tőle segítséget kérve megoldották. Salamon korában az emberek nem hátráltak meg a nehézségektől, nem ijedtek meg a szenvedéstől, hanem szembenéztek vele. A hívő ember nincs egyedül, az Úr mellette áll. Nem kerülik el őt sem az élet nehéz pillanatai, de ezekben is felfelé, az Úrra néz. Jönnek viharok, mint a tanítványok életében is, de bizonyosak vagyunk az Úr jelenlétében. A hívő ember Jézussal járja útját, Ő benn van a hajóban, és ha hullámok rémítenek is, Hozzá fordulhatunk hit által. Bízzunk a természet erői feletti hatalmában, higgyük, hogy aki Hozzá fordul, azt Ő megoltalmazza. Lelkünk hullámzása felett is Úr Ő. Elég egy szót szólnia, és békesség támad a szívünkben.

A bölcs hallgat a tanácsra. Azt jelenti ez: meglátom, hogy érdemes Istenre hallgatni. Szava élet, és amit igéjében tanácsol, az jó irányba vezet. A bölcs tudja, hogy hallgatni kell az Úr szavára. Hallgatni, mert nem tudok mindent, nem ismerek mindent az élet útján. Szükségem van segítségre, útmutatásra. Amikor idegen országba megyünk, felszereljük magunkat térképpel, és figyelünk az útmutatásra. Hisszük, hogy jó útvonalat rajzoltak fel, és rábízzuk magunkat, követjük, amíg célba nem érünk. Ha nem figyelünk a térképre, eltévedünk. Sokan azért tévednek el az életben, mert úgy gondolják, mindent tudnak, nincs szükségük segítségre, vezetésre. A bölcs ember azonban elfogadja Isten Lelkének vezetését. Másrészt az ige arról beszél, hogy akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Isten gyermekeit a Szentlélek vezeti. Ők már nem a saját fejük útján mennek, hanem figyelnek az igére. Isten az igében mutatja az utat, amelyen járnunk kell. Mindennap vezet és tanácsol. Azonban a tanácsot meg is kell fogadni. Csak akkor segít a tanács, ha hallgatunk rá. Hallgatok-e az igére? Megteszem-e, amit az Úr mond?

Jézus felment a templomba, mert amikor Jeruzsálembe megy, mindig felkeresi az Atya házát. Számára fontos, hogy elmenjen, mert ott imádság által összekapcsolódik az Atyával. A templomban szól az ige, és elcsendesedve meghalljuk az Úr üzenetét. Ha Jézus elment a templomba, akkor nekünk is fontos, hogy ott legyünk, és figyeljünk Istenre.

Az Úr Jézus nemcsak imádkozik, hanem tanít is (Jn 7,14-24). Amit rábízott az Atya, továbbadja. Amit az igéből kapok, azt mondjam el, tegyek bizonyságot arról, amit Isten elvégzett az életemben. A bizonyságtétel fontos, mert Isten mai munkájáról beszél. Ez nem elmélet, nem dogma, hanem valóság. Beszámoló arról, hogy mivé is lettem a kegyelem által. Mert azt eddig mindenki látta, mire jutottam Isten nélkül, mit tettem én. De most lássák meg, mit hozott ki az Úr elrontott életemből. A vallástétel mindig azt hangsúlyozza, amit Isten tett. Rámutat: én ezt saját erőből képtelen voltam véghezvinni, de az Úr újjá tette az életemet. Most már minden Őt dicséri.

A jelenlévő írástudók Jézus tanítását hallva elcsodálkoztak világos igeismeretén. Jézus látta az ige összefüggéseit, ismerte Isten tiszta akaratát. Tanítását hallva el kellett ismerni, hogy a rabbiképző nem ad ilyen felkészítést. Ráadásul Jézus nem is járt oda. Mindennek azt a világos felismerést kellett volna elvégeznie, hogy Jézus Istentől jött, és amit mond, azt az Atyától kapta. Szomjas szívvel kellett volna inniuk szavait. Ehelyett azonban okoskodnak. Bizony, mi is gyakran így vagyunk. Boncolgatjuk az igét, ahelyett, hogy szivacs módjára szívnánk magunkba. Mert Jézus szava az élet szava. Ő maga az Élet! Szívjuk magunkba az élő vizet, amíg lehet, engedjük, hogy átjárja szívünket, egész lényünket. Ne maradjon lényünk egyetlen sarka se szárazon.

Az Úr bizonyságtételében elmondja, hogy tanítása nem az Övé, hanem azé, Aki elküldte, tehát Istené. Nem emberektől gyűjtötte össze a tudást, nem a vének bölcsességét adja tovább, hanem az élő Isten akaratát. Isten teremtő szava árad rajta keresztül tovább. Aki nyitott szívvel és cselekvő készséggel fogadja, az meg fogja tapasztalni, hogy valóban Isten szava az, amit hall. Van-e készség bennem Isten akaratának cselekvésére? Mert aki elkezdi cselekedni az Úr akaratát, észre fogja venni az ige erejét. Megtapasztalja, hogy Isten szava ma is hatékony. Olyan, mint a vetőmag. Belekerül a szívbe, és elvégzi a munkáját. Nem látjuk azonnal az eredményt, de a maga idejében láthatóvá válik. Az ige ma is életeket formál újjá.

Jézus nem a maga dicsőségét keresi. Nem akar érvényesülni, egyre magasabbra jutni. Ő „csak” Isten tervét valósítja meg, ennek rendeli alá magát. Számára az ember megmentése a fontos, és általa Isten nevének megdicsőítése. Jézus az Atyát dicsőíti meg életével, szolgálatával. Nem mindig és nem mindenkire érvényes ez. Mi legtöbbször a magunk dicsőségét keressük. Vágyakozunk az elismerésre. Ha valamit elvégzünk, azt szeretnénk, ha észrevennének, ha azt értékelnék, sőt, honorálnák. Munkánknak az előbbre haladást kell szolgálnia, és ha ez nem történik meg, csalódunk. Jézus nem saját előmenetelére, nem is fizetségre figyelt, hanem az emberek helyreállítására. Az Ő fizetsége a kereszt volt. Az ember így fizette meg mindazt, amit érte tett.

Ahelyett, hogy befogadnák Őt, és engednék, hogy szívükben hasson az ige, fennakadnak egy szombatnapi gyógyításon. És ez leleplezi szívüket. Ők is eleget tesznek szombaton a törvény előírásának, és az nem bűn. Jézus eleget tesz az Atya akaratának, és ezért támadják. Nem egy ember talpraállásának örülnek, nincs szívükben hála, hogy az Úr elvégezte azt, amire ők képtelenek voltak. Isten ma is azt végzi el, amire képtelenek vagyunk. Legyünk hálásak, amiért ma is megszabadít a bűnből, helyreállít tönkrement életeket, családokat, megelevenít halott gyülekezeteket. A vezetők csak beszéltek, Jézus cselekedett. Ő ma is cselekszik. Ma is életünk áldott orvosaként jelenik meg. Ne kritizáljuk Őt, hanem keressük fel problémáinkkal. Mondjuk el: Uram, jöttem, mert sem én, sem mások nem tudtak segíteni. De jöjj, szólj egy szót, és meggyógyul a Te szolgád!

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.