Jézus miatt

K

özel háromezer évvel ezelőtt fogalmazta meg ezeket a sorokat bölcs Salamon, és az azóta eltelt időben sem tudtuk megoldani a szenvedélybetegség problémáját (Péld 23,29-35). Ma sem tudunk mit kezdeni vele. De nemcsak az a gond, hogy nem igazán vagyunk képesek orvosolni az alkoholproblémát, hanem az, hogy egyfolytában látjuk a hatását, tapasztaljuk a túlzott alkoholfogyasztás következményeit, mégsem vesszük komolyan. Nem fordul meg a fejünkben: vigyázz, én is lehetek rab. Aki pedig függővé válik, azt nehéz ma is szabaduláshoz segíteni.

Kétszer is olvasunk drasztikus megoldási kísérletekről, erőszakos próbálkozásokról, eredmény nélkül. Azért szenvedélybetegség, mert aki függővé vált, elveszítette az alkohol fölötti uralmát. Már nem ő dönt, hanem az alkohol nagy erővel kényszerít az újabb pohár elfogyasztására. A belső vágynak képtelen ellenállni, akiben már kialakult a függőség. Ezért jó odafigyelni, és a kialakulás megelőzésére fektetni a hangsúlyt. Van más lehetőség is az italon kívül. Pál apostol javasolja, hogy Szentlélekkel töltekezzenek be a tanítványok, és ne borral (Ef 5,18). És itt rátapint a lényegre, az alkohol pótlékká válik, Isten helyét töltjük ki vele. Ha nincs élő kapcsolatom, és a Szentlélek nem tölt fel, marad az ital. Benne van azonban a döntés, a választás lehetősége. Ha az Úré vagyok, választhatom a Lélekkel való betöltekezést. Azt jelenti ez, hogy a korábban megszokott megoldás helyett fordulhatok Isten Szentlelkéhez. A pohár helyett megfoghatom az igét, kérhetek az Úrtól tanácsot. Az erőt is megkapom a jó választáshoz.

Az ital ma is ugyanúgy működik, a szép oldalával közelít hozzánk, vöröslik, gyöngyözik, lecsúszik, írja Salamon. Ekkor nem gondol senki arra, mi van valójában a pohárban. Mi is van hát benne? Az ige szerint kígyóméreg. De nem ez van ráírva az üvegre. De nem ám, a gonosz átcímkézte. De mi már tudjuk, az ige leleplezi, de akkor miért fogyasztjuk? Miért termeljük, még gyakran gyülekezetek is, és kínáljuk, osztjuk, annak is, aki bizony, már tántorog tőle. Miért nem az élő vízhez hívogatunk? Az alkoholnak van propagandája, reklámirodája. Jézus nem ezt bízta ránk, nem az alkohol mellett kell kampányolni. Az evangélium hirdetése, az élét vizének forrásához való hívogatás a feladatunk. Az Úr ingyen kínálja az élő vizet, és aki abból iszik, nem válik szenvedélybeteggé, hanem józan és boldog, Istent dicsőítő életet élhet.

Az emberi módszerek nem igazán segítenek a szenvedélybetegnek, a fogadkozások sem használnak, a szenvedés sem megoldás, mert mindent ott folytat, ahol korábban abbahagyta. A kényszer, a vágy viszi tovább ezen az úton, viszi a pusztulás felé. Nincs akkor segítség? De igen! Az Úr Jézus! Ő azért jött, hogy megszabadítson bűneinkből, leoldja a rabbilincseket. És Ő ezt a bilincset is képes leoldani rólunk. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad lesz. Jöjj az Úrhoz függőségeddel, mondd el őszintén: Uram, rab vagyok. Én nem tudok megváltozni, szabadulni. Képtelen vagyok már letenni a poharat, kérlek, könyörülj rajtam. Uram, segíts! Az ilyen imádságokat az Úr meghallgatja, aki valóban szabad akar lenni, azt szabaddá is teszi. A megszabadított személy innentől Jézus nyomában jár. Szíve hálás, és önként szolgálja Megváltóját. Mert megmaradni is csak az Úr Jézus hatalma által tudunk. Ez azt jelenti, hogy innentől megváltozik az életem, a régi barátokat krisztuskövető testvérekre váltom, új közösséget kapok, a gyülekezetet, olyan emberek közösségét, akik segítenek az új úton.

Lázár puszta élete bizonyságtétellé vált, sokan akarták látni, az Úr hatalmának transzparensévé vált (Jn 12,9-11). Mert nem azért akarták látni, aki ő, hanem azért, amit Jézus elvégzett benne. Az Úr munkájára, halál fölötti győzelmére voltak kíváncsiak. Lázár Jézus halál fölötti hatalmának a bizonyságtevője. Arra gondoltam, milyen csodálatos is lenne, ha a ma embere ugyanígy jönne a keresztyénekhez, mert látni akarnák a Krisztus által elvégzett munkát. Jönnének a változást megnézni. De vajon látnak-e változást? Látszik-e az Úr munkája rajtam? Elmondjuk, hívők vagyunk, de meglátszik-e ez?

Lázár nem hirdette, feltámadtam, élek, mert szavak nélkül látszódott. Tudták, hogy halott volt, és most szembesülnek a ténnyel: Lázár él. Ezt nem lehet letagadni, sem félremagyarázni. Ha valaki feltámad a lelki halálból, az meglátszik. Az Úr Jézustól kapott új életet nem lehet eltagadni, mert az életnek jelei vannak. Amikor egy új élet megfogan, egy idő után láthatóvá válik. Nem lehet eltitkolni. Így van ez a lelki életben is. Isten munkája valóság, akiben az ige megfogan, az láthatóvá is válik. Az elvetett magból is kibújik az új növény, mindenki megláthatja.

Jó dolog, hogy Lázár vonzza az embereket, de mindig fennáll a veszély, hogy nem Jézushoz, nem Őt akarják látni, hanem leragadnak Lázárnál. Gyakran csak a látvány kell, és nem az Úr. Egy jó sztori, amiről lehet beszélni, amit láttathatunk, és nagyobb lesz a létszám, de maga az élet nem kívánatos. Vigyázzunk, hogy a bizonyságtételünk ne minket, hanem Szabadítónkat állítsa a középre. Őt láttassuk, és ne magunkat. Jézust akarom látni, Vele találkozni és segítségül hívni, vagy csak megváltozott életű embereket? Nem elég az emberhez eljutni, nem elég csodálni a megszabadultat, mert a szabadítás nem az ő akaratának, erejének az eredménye. Jó látni, hogy vannak, akik Lázár miatt hisznek Jézusban. Uram, add, hogy az én bizonyságtételem miatt is sokan higgyenek Benned. Ne Lázárt csodáld, dicsérd, hanem Jézust. Nem Lázár akaratereje diadalmaskodott a halál fölött, hanem az Úr Jézus. Lázár csak engedelmeskedett Jézus hívó szavának. Engedelmeskedj te is az Ő szavának!

Lázár él, és a főpapok ezzel nem tudnak mit kezdeni. Letagadni, meg nem történtté tenni nem tudják. Olyan szomorú, hogy ez nem életük, gondolkodásuk, Jézusról formált véleményük átformálására készteti őket. Nem, ők nem Jézushoz igyekeznek, nem akarnak leborulni Előtte. Ha már nem lehet megakadályozni Lázár bizonyságtételét, akkor megölik. Ez nagyon megdöbbentő. Öljük meg, akkor már nem fog Jézusra mutatni, nem jönnek hozzá. A főpapok a halál, és nem az élet oldalára álltak. Melyik oldalon állok én? Mit teszek a bizonyságtevővel? Eltávolítom, nem engedem szóhoz jutni, mert nem rólam beszél? Vagy engedem, hogy élete Jézusra mutasson, sőt, én is követem az útmutatást, jövök Hozzá?

Meglátjuk a különbséget Jézus és a bűnös ember között. Jézus feltámaszt és életet ad, a bűnös ember elveszi az életet, és halálba taszít. Az életet könnyebb elvenni, mint visszaadni, erre egyedül csak Jézus képes. Ő mindig visszaadja, amit a gonosz elvesz, tönkretesz. Az életet adó Jézus nem kell, helyette a halálba küldő személyek kapnak bizalmat, hatalmat, és ez az emberiség nagy problémája, mind a mai napig. Olyanok vezetnek, állnak a népek élén, akik ma is élet helyett halálos választ adnak, ma is eltávolítanak.

A legelkeserítőbb a történetben, hogy főpapok akarják Lázárt megölni. Az egyház akarja elvenni attól az életet, akinek az Úr Jézus visszaadta. Jézus élettel ajándékozza meg Lázárt, az egyház el akarja venni tőle, és ez félelmetes. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy mi mindig Jézus-, vagyis Életpártiak legyünk. Mert a halál, gyilkosság soha nem megoldás. A gyilkosság mindig bűn, akármilyen formában történik, Isten ma is így szól: Ne ölj! De aki ellene fordult az életnek, és ezt megbánta már, az bocsánatot, kegyelmet talál a kereszt tövében. A gyilkos lator is kegyelmet nyert a kereszten, amikor Jézushoz fordult. Fordulj Hozzá, bármilyen helyzetben is vagy, mert Ő érted is meghalt, és így új élettel akar megajándékozni.

Új szövetséged elfogadom

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

Isten áldásával.