A
|
bölcsesség jelen van és hívogat. Azért
hívogat, hogy rálépjünk útjára, és azon járjunk (Péld 9,1-18). Bölcsesség
nélkül rossz döntéseket hozunk. A bölcs ember jellemzője, hogy elfogadja a feddést,
mert tudja, hogy ezzel segítenek, és a bölcs hajlandó korrigálni, változtatni. A
bölcs felhasználja a tapasztalatokat, tanul a különböző élethelyzetekből, a
rossz döntésekből is. A bölcs ember kész az állandó tanulásra és változásra. Az
élet nem áll, hanem mindig halad előre. Ha áll, akkor visszafejlődik.
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Többször előjön ez, megvallja a
szentíró, hogy a bölcsesség Isten megismerésével kezdődik. Aki nem keresi Őt, nem
számol az Úrral, az nem tekinthető bölcs embernek. A Szent megismerése ad
értelmet. Az Úr megismerésére
törekedhetek mindennap. Azért lett emberré Jézusban, hogy könnyebben
megismerhessük. Amikor az igét kézbe vesszük, Őt szemléljük, és megláthatjuk, kicsoda Ő. Minél jobban megismerjük az Urat és az Ő akaratát, annál könnyebben
tudunk dönteni. Az ige segít a jó döntések meghozatalában. Az ige tesz bölccsé
arra nézve, hogy mindig Isten akarata szerint legyünk képesek dönteni. Mert a
bölcs döntés nem mindig ésszerű, és a világ legtöbb esetben nem támogatja. Ki értett volna egyet Gedeonnal, amikor csak
háromszáz embert hagyott meg a seregben? Bizonyára nem neveztük volna bölcsnek
a döntését, azonban mégis ez volt a jó döntés. Miért? Mert kizárólag Isten
hatalmára épített, nem keverte emberi elképzelésekkel, hanem teljes mértékben
rábízta magát az Úrra. Isten megismerésére, a Tőle való bölcsességre nagy
szükségünk van. Nélküle könnyű eltévedni.
Igénk rámutat arra, hogy a balgaság is hívogat. Sok beszéddel hívja fel magára a
figyelmet. De ezek a beszédek sekélyesek, nincs bennük mélység és igazi
tartalom. Mert a mélységet Isten megismerése adja.
Ez a szakasz hasonló a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetéshez (Jn
6,35-40). Amikor Jézus az élő vizet ígéri, az asszony is arra gondol, milyen jó,
megoldódik a vízkérdés, nem kell a forráshoz járni, és így eltűnhet az emberek
szeme elől. Ezek az emberek is, amikor meghallják, hogy Isten kenyere a mennyből
száll le, és életet ad a világnak, csak annyit hallanak meg, milyen jó,
megoldódik a kenyérprobléma. Mert ők
rendes kenyérre, ételre gondoltak, hasonlóra, mint Mózes idejében. De kenyerük
volt, most nem éheztek, mint akkor. Mindenki meg tudta termelni vagy venni a
kenyerét. A lélek, az élet kenyerére volt szükségük. Mert ugyan a test lehet
jóltáplált, a lélek ennek ellenére éhezhet.
Az Istentől való kenyér maga az Úr Jézus, Őt adja nekünk Isten, mert
Benne található az igazi élet. Aki énhozzám jön, mondja az Úr. Ki megy Hozzá?
Aki éhes, aki belül a lelkében éhséget érez az igazságra. Menjünk Hozzá belső,
lelki éhségünkkel, ne akarjuk a világ kínálatával tompítani az éhségünket. Mert a lelkünket semmi más, csak egyedül Jézus elégíti meg. Az Úr azt ígéri, hogy aki Hozzá
megy és hisz Benne, az nem szomjazik meg. A Benne való élő hit eloltja szomjunkat, megelégíti szívünk
éhségét.
Rajtunk áll, hogy megyünk-e Hozzá. Mi tart vissza? Miért nem indultál még
el? Félsz? Úgy gondolod, nem fogad Jézus?
Jöhetsz, amint vagy. Egy a fontos, éhezd Őt, akarj megváltozni, új életet
kezdeni, és ehhez nem kell magunkat átalakítani. Ő így fogad, amint
vagyunk. Nagyon bátorító, amit mond: aki
énhozzám jön, azt nem küldöm el. Nem mondja, hogy előbb tegyük rendbe magunkat. Ő a
bűnösöket, a betegeket hívja és várja, majd Ő gyógyít meg. Ő akarja eltávolítani
bűnös életünk szennyes rongyait. Amint az atya is tette, amikor a tékozló fia
hazatért. Nem a fiú öltözött át, hanem még rongyos állapotában nyakába borult,
visszafogadta, majd ezt követően adta ki a szolgáknak a parancsot a fiú
átöltöztetésére.
Az Úr soha senkit nem taszít el magától, és ezt jó olvasni. Nem rajta múlik
életünk jobbra fordulása. Ő a saját életét adta oda üdvösségünkért. Ő kész
rajtunk segíteni. A kérdés mindig az, hogy elfogadom-e a segítséget? Sőt, azt sem
engedi, hogy tanítványai tiltsák el vagy küldjék el azokat, akik Jézust
keresik. Ezt nekünk is meg kell
tanulnunk, nem elküldeni, hanem hívogatni kell.
Jézus nem a maga akaratát teszi, hanem az Atyáét, aki elküldte Őt. A
tanítványok sem a saját akaratuk megvalósításáért vannak. Az a feladatunk, hogy
Isten akaratát képviseljük és éljük meg ebben a világban. Isten akarata, hogy
aki látja a Fiút, és hisz Benne, annak örök élete legyen. Tehát itt nem elméleti
hitről van szó, hanem gyakorlatiról. Látni azt jelenti, hogy megismertem Jézust, és tudom az élete, a tettei és
tanítása alapján, hogy Ő az Isten Fia. Mivel tudom, kicsoda Ő, ezért rábízom az
életem. Komolyan veszem, amit mond, és megcselekszem. Mert Jézust követni nem
egyenlő egy felekezetbe tartozni. Azt jelenti, hogy Isten Lelke által teszem, amit
mond. Szava mindenben tekintély a számomra. Legyen szó társkérdésről, családról,
gyermeknevelésről, munkáról, mindenben Őhozzá, az igéhez igazítom a tetteimet.
Aki hisz Benne, annak örök élete van. Miért? Ingyen kegyelemből, vagyis azért, amit Jézus tett értem. A
tanítványi élet a megkegyelmezett élet gyümölcse. Ezt a gyümölcsöt Krisztus
termi bennem.
Megtudjuk azt is, hogy lesz utolsó nap, amikor az Úr feltámasztja a Benne
hívőket. Az utolsó nap jelzi: Isten lezárja a történelmet, megítéli a népeket. Ennek időpontja az Ő kezében van.
Mivel nem tudjuk, mikor jön el, legyünk készek rá. Az kész, aki hittel követi
Jézust. Aki hiszi, hogy Ő Isten Fia.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése