Az Úr megbocsát

A

 példabeszédek Salamon tapasztalatait mondja el (Péld 13,15-14,18). A király figyelte az embereket, és meglátta életük törvényszerűségeit, feljegyezte, és adott esetben beépítette őket az életébe. Mindig azt a gondolatot, ami éppen aktuális volt. Nekünk is szükségünk van élettapasztalatra, és jó, ha a mások életéből is tanulunk, mindezt az igének alávetve. Azt fogadom el, ami megáll az ige mérlegén.

Az egyik ilyen megtapasztalás: aki a bölcsekkel jár, bölcs lesz, aki pedig a bolondok társa lesz, az romlásra jut. Nem mindegy, milyen barátokat választunk, milyen közösséghez tartozunk. Mert kapcsolataink hatással vannak ránk, formálnak minket. Jó tudnunk, hogy nem a hívő fog döntő, életformáló hatással a nem hívőre hatni, hanem fordítva. A hívő igazodik sok mindenben a nem hívőhöz, mert nem akar más lenni. Tapasztalat az is, hogy mindig a lentebb lévő húzza le magához a fentebb lévő társát.

Ezért nem mindegy, kire figyelünk. Jó, ha az Úr Jézushoz tartozunk, ha hívők a barátaink, mert akkor egy irányba tarthatunk, és még közelebb segíthetjük Jézushoz egymást.

Igénk figyelmeztet: mielőtt elindulnánk egy irányba, gondoljuk át az Úr előtt, és kérdezzük meg, hogy jó-e az az út. Miért van erre szükség? Azért, mert a rossz út is látszódhat jónak, az eleje lehet kiváló, de minél beljebb haladunk rajta, annál inkább romlik. A gonosz is elváltoztatja magát, világosság angyalként áll elénk, tehát nem látszik gonosznak, csak ha az ige alapján megvizsgáljuk. Ne feledjük: a lényeg nem az, hogy milyen az út kezdete, hanem hová vezet, mi a végcél. A keskeny út, amit az Úr Jézus hozott, ami Ő maga, az életre vezet. A széles út, amin nagyon sokan járnak, pusztulásba visz. Sokan megtévednek, mert másokra figyelnek, és úgy gondolják, amit sokan tesznek, az helyes. De ez nem így van.

Nevetés közben is fájhat a szív. Mennyire tudjuk álcázni magunkat. Így csapjuk be saját magunkat és egymást is, ha csupán a külső megjelenésre figyelünk. Vidám, mosolygós ábrázattal eltitkolhatjuk belső fájdalmainkat. Azonban az Úr nem azt akarja, hogy álcát hordjunk, hanem meg szeretne gyógyítani. Szava a szív mélyére hatol, és meggyógyít. Az ember csak a felszínt kezeli, Jézus a lényünk mélyét, és teljes gyógyulást ad annak, aki ezt kéri, aki Hozzá viszi életét.

A vezetők  nem igazán boldogulnak Jézussal (Jn 7,40-8,11). Nem akarják meglátni, ki is Ő. Leragadnak emberi dolgoknál, és nem az életére, tetteire figyelnek. A Jézus elfogására kiküldött szolgák nem mernek kezet emelni Rá, mert rendkívüli, senkihez nem hasonlítható személyt látnak Benne. De ők is megállnak itt, nem figyelik tovább, nem szólítják meg, hanem inkább jelentenek a vezetőknek. Ne álljunk meg félúton, hanem menjünk tovább, igyekezzünk minél jobban megismerni az Urat. Ha rendszeresen olvassuk az evangéliumokat és az újszövetség többi részét, egyre jobban megismerjük Őt. Rádöbbenünk, hogy Ő az élet Fejedelme, és csak Őt követve, szavára hallgatva érdemes élni. Mégpedig úgy, hogy valóban tesszük is, amit mond.

A főpapokat az érdekli, hitt-e Benne valaki, ahelyett, hogy ők maguk is hittel borulnának le Előtte. A törvényességet, biblikusságot sürgető Nikodémusnak azt javasolják, nézzen utána, honnan származik a próféta. Ez jó tanács, mindig az igében keresni a választ. Utána kell járni, mit is mond Isten igéje. Ne a magunk vagy mások ötletére, véleményére figyeljünk, hanem Isten szavára. A vezetők tanácsa jó, de ők nem eszerint járnak el. Ők nem néznek utána. Hányszor vagyunk így, másoknak biblikus  tanácsot adunk, de mi magunk nem aszerint élünk, cselekszünk. Mindig magunk számára adjunk előbb tanácsot, és mi is aszerint cselekedjünk, majd mondjuk másoknak is.

Ezt követően mindenki hazament - nem csináltak nagy ügyet Jézus megismeréséből. Nem törekszenek kapcsolatba kerülni Vele. Jézus az Olajfák hegyére megy. A hegyen Isten közelébe kerül, imádkozik, az  Atyával tölti az éjszakát! Innen megy majd a templomba. Jellemző Jézusra, hogy mindig az Atya elől indul az emberek közé. Leteszi a nap terheit, feltöltődik, és az Atyától kéri el mondanivalóját. Azt viszi magával, amit Istentől kap. Mi is élhetünk ilyen ritmusban. Zárhatjuk Vele a napot, letehetjük minden lelki-testi terheltségünket, és Tőle kapott erővel indulhatunk el reggel.

A templomban egy házasságtörő asszonyt visznek elé, de nem az igazságnak megfelelően, mert tetten érték, de a társát nem hozzák. Kettős mércével mérnek. Próbára akarják tenni Jézust; nem az ember élete a fontos nekik, nem gyógyítani akarják azt, ami megbetegedett, hanem Jézus ellen használják fel ezt az asszonyt. Csak eszköz nekik a másik ember. Mennyire más az Úr. Ő mindenkiben az embert látja, a bűnös, elbukott személyben is. Mindig a felemelés, az új esély biztosítása lebeg a szemei előtt.

Kövezést várnak Tőle, de Ő nem kövez. Lehajol és ír a porba, ezzel időt ad a vádlóknak a magukba nézésre. Amikor ez nem történik meg, így szól: aki közületek nem bűnös, az vesse rá először az első követ. Ne a más bűnével, hanem a sajátunkkal foglalkozzunk. Az Úr rámutat: a másik szemében a szálkát is észrevesszük, de a magunkéban nem akarjuk meglátni a gerendát.  

Jézus Lényének atmoszférájában azonban senki nem meri vállalni az első követ. Nem, mert rájönnek, hogy ők sem különbek az asszonynál, és ráadásul Jézus ezt tudja. Jézus előtt nyitott könyv az életünk. Amikor szemben állnak Vele, kihull a kő a kezükből. És ha Elé állunk, nekünk is kihull a kő, és marad a megbocsátás, a Tőle való szeretet. Engedjük kihullani a köveket, és ragadjuk meg a megbocsátás kegyelmét.

Jó hallani Jézus szavát: én sem ítéllek el. Igen, Ő nem azért jött, hogy elítéljen, hanem, hogy magára vegye a bűneinket, és eltörölje azokat. Ő kész megbocsátani annak, aki kegyelemre és új életre szomjas szívvel jön. Ez az asszony nem is magától jött Jézus elé, mégis átéli az Úr kegyelmét. Mentő szeretete kiárad felénk is. Fontos a záró szó is: többé ne vétkezz. A kegyelem ingyen van, de nem olcsó, az Úrnak sokba került, az életébe. Akinek Jézus ezt mondja, azt képessé is teszi arra, hogy ne vétkezzen, hogy úgy éljen, ahogyan Ő élt.

BŰNÖS VAGYOK

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.