Alkalmas idő

A

z Úr útján járók életvonalát jeleníti meg a szentíró (Péld 11,16-31). Ez pedig a tág szívű, szolgáló életforma. Isten népe látja, hogy minden Isten ajándéka, és amit kap, azzal nem magának él, hanem szolgál. Isten gyermeke nem magának élő ember. Ezt a tág életet követhetjük nyomon az Úr Jézusnál. Nem magának élt, pedig félrevonulhatott volna, vagy hatalmát úgy élhette volna meg, hogy azzal hasznot termeljen. De az Úr nem így cselekedett. Azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. És valóban ezt tette, amerre járt, gyógyította a betegeket, jót tett az emberekkel, megszabadította a bűn hatalmából, és bevitte őket Isten országába. Mindazt, amit az Atyától kapott, nem a maga számára használta fel, nem saját életét tette kényelmesebbé, nem a luxust valósította meg, hanem szolgált. Szolgált a vak, a leprás, a vámszedő, a samáriai, a kapernaumi százados felé. Hirdette az örömhírt, és továbbadta annak erejét. Élő víz folyamai áradtak belsejéből.

Salamon is az osztogató, ajándékozó, mást felüdítő életekről beszél. Ezek tapasztalják meg Istent, ők fognak gyarapodni, bővelkedni, felüdülni. Isten országának ez a logikája, bizony, más, mint a mi logikánk. Mi úgy tartjuk, hogy az gyarapodik, akik kuporgat, és nem az osztogató. Az ige bizonyságtétele szerint azonban az osztogató, ajándékozó, felüdítő gyarapszik. Isten országának természete ez, mert ez a természete magának Istennek is. Ajándékoz. Nem magának teremtette a földet, hanem az embernek adta. Egy ajándékba kapott bolygón élhetünk. És Isten ezt sem csupaszon, hanem felékesítve, csodálatosan berendezve adta át az emberiségnek.

Isten ajándékozó szeretete teljesedett ki, amikor nekünk adta a Fiát, Jézust. Amikor Betlehemben megszületik az Úr, csodálatos ajándékot kapunk: a bűntől való szabadítás és az Istennel való élő kapcsolat lehetőségét. Bár meglátnánk ezt az ajándékot, és felismernénk, hogy ezt el kell fogadnunk, mert Tőle függ a jövőnk és az üdvösségünk. Amikor Jézus a kereszten volt, három órára sötétségbe borult a föld. Ez jelzi, hogy ha elutasítjuk az Úr Jézust, és csak magunkban bízunk, mi akarunk mindent megoldani, a sötétség veszélye leselkedik ránk. Amikor Jézust elutasítjuk, sötétségbe borul az életünk. De így igaz ez az emberiségre nézve is, ha nem kell az Úr Jézus, ha nem figyelünk Rá, sötétbe borulhat a föld. Jézus nélkül sötétség vár ránk, Jézussal világosság és élet, mert Ő a világ Világossága.

Urunk viszi az evangéliumot Galileába is (Jn 7,1-13). Végig ez lebeg szeme előtt, vinni a jó hírt mindenkinek, elsősorban oda, ahol várják, ahol szükségét érzik. A sötétségben élő nép várja a jó hírt a világosság megérkezéséről. Úgy, amint várták az emberek a villany, a gáz bevezetését. Amikor hallották, hogy a szomszédos településeken van áram, és van gáz, várták, hogy náluk is legyen. Ahol mindez már volt, ott nem vártak már rájuk. Galilea várta a fényt, és Jézus elvitte, világított, és világosságra segítette a Benne hívőket. Jeruzsálem meg volt elégedve, hiszen az élet, a vallás, a tudomány fellegvára volt, úgy gondolták, világosságban élnek, így nem kellett nekik Jézus. Meg voltak magukkal elégedve, sőt, magukat mindenre elégségesnek tartották. Akinek nem elég a saját ereje, lehetősége, sőt, megtapasztalja a maga korlátait, kudarcait, bűnnel és gonosszal szembeni vereségét, az vár a Szabadítóra. És a Szabadító elérkezett.

Amikor újabb ünnep ideje érkezett el, a testvérei Jeruzsálembe akarják küldeni Jézust, mutassa meg ott magát, ha ismertségre törekszik. Úgy látszik, kellemetlen nekik Jézus, szabadulni akarnak Tőle, és ez megdöbbentő. Másrészt ők akarják megmondani, mit és mikor tegyen. Szavaikon keresztül az Úr ismét kísértéssel találkozik, a megfelelés kísértésével. A békesség kedvéért tegye azt, amit várnak Tőle, tegyen eleget testvérei, a család kérésének. Azonban Jézus egyedül az Atyának akar megfelelni. Nagy kísértés számunkra is a környezetnek való megfelelés, a konfliktusok elkerülése érdekében megtesszük, amit kérnek, amit elvárnak. Azonban a tanítványnak mindig az Úr számára kell megfelelnie.

Jézus nem ismertséget keres, hanem az Atyát kívánja megismertetni az emberekkel. Isten országát mutatja be, erejét közvetíti a bűnös, beteg világba. Ez is kísértés, mi magunkat akarjuk ismertté tenni, mi akarunk nevet szerezni, középpontba kerülni. A testvérek mozgatórugója a hitetlenség volt. Nem hittek Benne, olvassuk, tehát még Jézus családja sem azonnal jut hitre. Mennyire türelmetlenek vagyunk, gyakran erőltetjük a dolgokat, aztán kiábrándulunk, ha nem rögtön térnek meg a családtagjaink. Jézusnál sem ment ez azonnal végbe. Nem hittek Benne, támadták, nehezítették életét és szolgálatát.

Jézus élete és szolgálata idejét Istenhez igazítja. Nem Ő szabja meg, mikor és hova menjen, hanem az Atya útmutatása alapján cselekszik. Nem sürgeti a halált sem, még feladata van, sok embert életre kell segíteni, így nincs még itt halálának ideje. Nektek minden idő alkalmas, mondja - bár meglátnánk, hogy minden idő alkalmas a bizonyságtételre. Ne keressünk különleges alkalmakat, ne várjuk, hogy majd akkor, ha másképp alakulnak dolgaink. Az időt az Úr megismerésére és a Róla való bizonyságtételre kaptuk. Arra, hogy szolgáljunk, vezessünk Hozzá lelkeket, segítsük a keskeny úton járókat. Amikor találkozunk valakivel, és lehetőségünk nyílik beszélgetésre, az az alkalmas idő. Az a bizonyságtétel ideje.

Jézus elmondja, hogy Őt gyűlöli a világ. Megdöbbentő, nem ezt várnánk, hiszen Ő csak ad, gyógyítja sebeinket, szabadít, helyreállít. Miért gyűlöli Őt a világ? Mert Lényével találkozva meglátjuk magunkat, Jézusban minden a helyére kerül és lelepleződik. Gyönyörűnek, szépnek, jónak látszó tetteink mögött megjelenik az egyéni érdek, a gonosz szándék. Jézus megmutatja gonosz cselekedeteinket, rádöbbent arra, hogy minden jónak látszó tetteink ellenére gonoszok vagyunk. Igen, ezt máshol is mondja, ti gonosz létetekre. Rámutat: az emberi jóság nem létezik, gonosz a szívünk, és Isten munkájára van arra szükség, hogy ez a szív jobbá legyen. Csakis egy új szív a megoldás, ezt pedig Ő adja nekünk. Legyen imádságunk: Új szívet adj, Uram, énnekem.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.