Próba

S

alamon rátapint a lényegre: azon fordul meg az életünk, kinek a kezében van a szívünk (Péld 20,17-21,16). Ki irányítja mindennapjainkat? Aki az Úr kezébe helyezi a szívét, azt Ő tanácsolja, vezeti. Olyan lesz, mint a patak, amely a meder nyomvonalát követve egy irányba tart. Még a kanyarok is a cél felé segítik. Belehelyeztem-e már a szívem az Úr kezébe? Az Úr Jézus is arról beszélt, hogy aki az Ő kezébe teszi az életét, biztonságban van. Az erős kéz tartja, és terelgeti a keskeny úton. Az Úr kezében lévő szív az Úr gondolataival töltődik fel, már nem a saját elképzelése szerint halad, hanem igazodik az igéhez.

Salamon királyról beszél, olyan uralkodóról, aki nem magát tartja a legfelső fórumnak, hanem Istent. Szíve az Úr kezében van, vagyis mindig Isten elé járul, nem saját kútfőből hozza meg a döntéseit, hanem mielőtt határozna, továbbítja a menny felé. Ezt láttuk Ezékiás király életében, amikor az Asszírok körülvették Jeruzsálemet, és bomlasztó, fenyegető levelet küldtek a királynak, és közben lelkileg presszúrázták a város védőit, Ezékiás a levelet a templomba vitte. Isten elé terjesztette, tudva, hogy az Úr ismeri a tartalmát, és rábízta a fenyegetéssel szemben magát és népét Istenre. Ehhez szükséges az is, hogy ismerjem Őt. Tudjam, kicsoda Isten, milyen hatalommal rendelkezik, mert csak így tudom, mire számíthatok. Aki ismeri Őt, bízik Benne, különösen, ha az Úr Jézust figyeljük. Láthatjuk, hogy számára nem probléma olyan élethelyzet sem, amivel mi már nem tudunk mit kezdeni. Számos olyan helyzetben könyörült és segített, amikor ezt el sem tudták képzelni. A vakon születettel vagy a gadarai megszállottal sem tudtak mit tenni. Amit megpróbáltak, mind kudarccal végződött, de Jézus szava gyógyulást és szabadítást adott. Ezeket figyelve hitem megerősödik, és tudom, Jézus számára nincs lehetetlen. Bízzuk Rá lehetetlennek, megoldhatatlannak tűnő dolgainkat is. Aki így cselekszik, annak válláról lehullik a félelem.

Szinte újszövetségi gondolat az Ószövetségben a 20,22, ami a megfizetést, a bosszúállást helyteleníti. Azt kéri, ne a törlesztés lelkülete vezessen. Mit tanácsol helyette? Reménykedj az Úrban, vagy várd az Urat! Ez jó tanács, mennyivel másabb lenne az élet, ha a vezetők és a mindennapi emberek várnának Istenre, mielőtt visszafizetnék a sérelmet. Nem könnyű várni, nem visszaadni, de Krisztusban megvalósítható. Az Úr azt javasolta, tartsuk oda a másik orcánkat is, ez ellen forr a vérünk, ám a békesség felé mégis ez a magatartás visz. A megfizetés nem megoldás, mert fegyverkezési versenyhez vezet. A másik is vissza akar vágni. Urunk nem csapott oda, inkább meggyógyította az őt elfogó szolga fülét. Az odacsapás, a heveskedés helyett bízzuk ügyeinket Jézus Lelkének vezetésére. Az Úr a megbocsátást javasolja, Ő is megbocsátott, nem rója fel, amit tettünk, nem is áll rajtunk bosszút, hanem eltörli a vétket, és új esélyt kínál. Mi is adjuk meg az esélyt a másiknak az életváltozásra.

Megdöbbentő, hogy mennyire hisztis és értetlen tud lenni az ember (Jn 10,31-11,16). A zsidók fordultak Jézushoz, kérték, hogy oszlassa el a bizonytalanságukat. Amikor ezt megteszi, és határozottan kijelenti, hogy Ő Isten, akkor köveket ragadnak. Ha Jézus nem azt mondja, amit hallani akarunk, máris repül valami. Vagy a Biblia a sarokba, vagy a lelkész a gyülekezetből, vagy mi hagyjuk ott a közösséget. Jézus válaszol, elmondja, kicsoda Ő, erre köveket ragadnak, erőszakkal válaszolnak. És ez azt mutatja, hogy nagy baj van velük. Mert akár elfogadják, akár nem, a reakció azt mutatja, hogy még mindig a bűn, a régi természet irányítja őket. Ez a természet mindig mindent erővel akar megoldani. Jó lenne meglátni, hogy ez nem hoz megoldást. Mindig megszabadulunk valakitől, de a probléma megmarad. Megölték Jézust, de ők maradtak ugyanazok. A szívünkben van szükség változásra, ne engedjünk a gonosz unszolásának, és ne ragadjunk köveket, hanem engedjük, hogy Jézus bennünk vigyen végbe változást. Ha mi másképp reagálunk, mint ami megszokott, a környezet is változhat. Pál azt írja, az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Igen, tőlünk nem telik az alázat, szelídség, szeretet, de az Úrtól kaphatunk új, krisztusi természetet.

Jézus nem a levegőbe beszél, élete alátámasztja mindazt, amit mond, mégsem hisznek Neki. Fontos a hiteles élet, azonban az sem vezet mindig azonnal eredményre. Vannak, akiket a hiteles élet sem győz meg. De ne veszítsük el türelmünket, a magvetéstől a termésig időre van szükség.

A zsidók fenyegetésére igével válaszol az Úr. Ő mindig igére hivatkozik, ellenfeleinél ezt nem látjuk. Ezzel Jézus rámutat: ha valamit nem értünk, ne a kövekhez, hanem az igéhez nyúljunk. Ha kitartóan kutatjuk, megtaláljuk a választ, világossá válik az, amit az Úr tesz. Úgy látszik azonban, hogy kövezni könnyebb, mint igét tanulmányozni.

Az emberek ennek ellenére tódultak Jézushoz. Felismerték, hogy amit az ige mond, és amit a Keresztelő hirdetett Róla, az igaz. Tehát, aki őszinte és szomjazó szívvel olvassa az Írást, figyeli Jézust, az megtapasztalja az ige igazát. Felismerjük, hogy Jézus élete egyezik Isten kijelentésével. Bár az egyház életét látva is ezt mondhatnák el az emberek: minden igaz, amit látunk, mert úgy élnek, ahogyan tanítják.

Betániába visz tovább minket János, mélyen a lényébe rögzült mindaz, ami ott történt. Évtizedek múlva is emlékszik szinte minden apró részletre, mert ezek Jézus hatalmáról beszélnek. Győztes Urunk van, még a halál se ellenfél a számára, győzelmet aratott felette. Bár első nekifutásra úgy tűnik, nehéz ez a győzelem, sőt, mintha Jézus hátrahúzódna halál tábornok elől. De mégsem, Ő bátran szembefordul az ellenséggel, nem kenyere a menekülés. Inkább azt látjuk, hogy Ő irányítja a történéseket. A betegség és a halál is engednek Neki. Ne aggódjunk és ne féljünk, amíg Jézusra bízzuk magunkat, minden javunkra válik.

Egy Jézust szerető családhoz kalauzol János, Mária drága kenettel kente meg az Urat, annyira szerette, hogy az olajat a hajával törölte le a lábáról. Kész volt a haját olajjal összekenni Jézusért. Mennyire kényesek vagyunk magunkra, az olaj nehezen távolítható el, és abban a korban nem létezett sampon, még a zuhany alá sem állhatott, mégis megtörölte az Úr lábát. Szeretem én Őt ennyire, szeretem ilyen határtalanul? Vagy van határ? A kinézetem, a ruhám, ha veszélybe kerül, megállok, vagy tovább megyek, mert Ő mindennél többet ér?

Még az ilyen nagy szeretet is próba alá kerül. Megbetegszik a testvérük, Lázár. Igen, még egy ilyen hívő családban is van betegség, sőt, meghalhat Jézus barátja. Jó ezt látnunk. A hit nem jelent problémamentességet. A hívő is kerülhet kórházba, éljük meg próbaként. Az Úr megvizsgálja, hogy ebben a helyzetben is valóság-e a hitünk. Amiről beszéltünk, azt éljük-e?

Még tovább erősödik a próba, Jézus nem mozdul, tovább marad, ott ahol volt. Szereti Lázárt, mégsem ugrik. Ezt nem könnyű elfogadni, de jó megtanulni. Nem kell kapkodni, ugrálni, a betegségnek is van célja, mindennek van, Isten megdicsőítése. Mert amikor az Úr majd feltámasztja Lázárt, meglátják Isten hatalmát, szembesülnek azzal, hogy Jézus Úr a halál felett. A másik cél pedig a tanítványok hitének erősítése. Tovább vezeti őket az Úr. Eddig hitték, hogy meggyógyítja a betegeket, de még nem hiszik, hogy képes a halottat feltámasztani. Még nem látják Úrnak a halál fölött. Amikor érthetetlen események történnek, és minden másképp alakul, mint ahogy szerettük volna, gondoljunk arra, hogy most tovább vezet hitben az Úr. Próbára tesz, hol tartok, hiszem-e, hogy Ő még mindig tud megoldást? Ha romlik a helyzet, akkor se félj, hidd, Jézus nagyobb a félelmeidnél, a problémádnál, és lesz megoldás. Mindig akkor és úgy ad az Úr megoldást, ahogy nem várjuk.

A tanítványok nem igazán értik Jézust. De vajon én értem? Elfogadom mindig, ahogyan cselekszik? Nem értik, miért megy akkor, amikor már elaludt Lázár, és azt sem értik, hogy mit is ért Jézus alvás alatt. Mennyi ideje velük van, és mégsem értik Őt. Mennyi ideje hallgatom az igét, talán végigjártam hittanoktatást, vasárnapi iskolát, konfirmációt, részt vettem táborokban, és olvasom a Bibliát, mégsem értem. Hát ezért jön nehezebb esemény, a szemléltetés lehet, hogy segít. Jézus felhasználja a szemléltetést is az üzenet megértetéséhez.

Az is fontos, hogy Jézus mindig tudja, mit és miért csinál. Így azután soha nem késik el. Ez nagyon vigasztaló, mert sokszor gondoljuk, hogy tehetne már valamit, mert mi mindig türelmetlenek vagyunk. Jézus számára a halál álom, odamegy, és felébreszti Lázárt. Bizony, sokszor mély álomban vagyunk. Alszik a hitünk, de Jézus fel tud ébreszteni. Ez az egyház reménye is.

Az Úr van itt

/: Az Úr van itt! :/: A te Istened! :/: Ő vár rád! :/: Ő vár rád! :/

Hogy elmondja, mennyire szeret!

A legdrágábbat adta érted:

/: Az Ő Fiát, :/: aki most is él, :/ uralkodik mindörökké!

Isten áldásával.