S
|
alamon Isten
gyermekeit tartja szem előtt, őket segíti gondolataival, vigasztalja őket (Péld
21,17-31). A földi életben gyakran tűnik
úgy, hogy a hívők, az Istenben bízók alul maradnak a küzdelmekben. Miért? Mert
az ő fegyvereik mások. Ők Isten fegyverzetét öltik magukra, ami az imádkozás és az Ige. Aki az igével harcol, vagyis
az Úr szavára figyel, az megtapasztalhatja, hogy lemarad, mert nem használ
tisztátalan eszközöket, nem igyekszik a másiknak kárt okozni a maga előnye
érdekében. Az istentelen, hitetlen ember
más erkölccsel bír, más törvényei vannak. Önmagát helyezi élőtérbe, magáért él. A pénz és a hatalom utáni vágy olyan erősen uralkodik fölötte, hogy kész
értük mindenkin keresztülgázolni. Isten
országa nem a szerzésre, a másikon való átgázolásra épül, itt a rend: kérjetek,
és megadatik nektek. És ez a boldog élet. Mennyei Atyámat kereshetem fel minden
kérdésemmel, kérésemmel, és Ő gondoskodik rólam. Ő ad, mert ha mi adunk szívünk
gonoszsága ellenére, mennyivel inkább ad Ő jókat és Szentlelket, azoknak, akik
kérik.
Azonban azt is szem előtt kell tartanunk, hogy eljön az ítélet ideje. Amikor
az Úr előtt fog számot adni mindenki. Isten népe azonban a földi élet során is
megtapasztalta az Úr igazságszolgáltatását. Az istentelen, rajtuk uralkodó,
hatalmukkal visszaélő népek egy idő után elveszítették hatalmukat,
megítéltettek. Egyiptom úgy gondolta, hogy Izráel örökös rabszolgája lesz, de Isten
másképp intézkedett. A nép már szinte reménytelennek látta a szabadulást, de
amikor az Úrhoz kiáltottak, Isten elküldte Mózest, és a félelmetes,
legyőzhetetlennek tűnő fáraó kezéből szabadulást adott. Így van ez ma is, amikor reménytelennek látjuk
életünket, az egyház helyzetét, az Úr cselekszik. A hatalmaskodók eltűnnek, és
Isten gyermekei szabaddá válnak. Azonban a szabadság is válhat kísértéssé,
amikor megfeledkezünk arról, hogy ezt az időszakot felkészülésre, lelki
töltődésre és misszióra kapjuk. Azért leszünk szabadok, hogy vigyük az
evangéliumot a föld végső határig. Tehát a szabadság nem a személyes jólétünket
kívánja elősegíteni, hanem a lelkek mentését.
Olyan jó, hogy mi már az Újszövetség korszakában élünk. Adjunk hálát
érte. Dicsőítsük Urunkat, mert már nem a menekülés a megoldás. Az Úr Jézus megismerése nélkül az emberek a
menekülést gondolják megoldásnak. Így írja Salamon is, jobb a pusztában lakni,
mint zsémbes és haragos asszonnyal. A teljes Írás fényében azonban már azt mondjuk, hogy nem kell a pusztába menni,
mert a menekülés semmilyen formája nem megoldás. Ehelyett meg lehet beszélni a problémát. Pál
apostol azt mondja: Ne menjen le a nap a ti haragotokkal. Tehát el lehet
rendezni, van megbocsátás. A rendezés
legjobb formája: térdeinken állni a kereszt alá. Ha együtt nézünk fel Jézusra,
gyógyul a kapcsolatunk. És ahogyan Ő megbocsát, úgy válunk képessé mi is
elengedni a vétket, haragot.
Az Úré a szabadítás! Csodálatos, de olyan könnyen megfeledkezünk erről,
és bizalmunkat harci fegyvereinkbe, szakképzettségünkbe, haditervünkbe vetjük.
Mindezek szükségesek, de ne feledjük, a szabadítást, tehát az igazi segítséget és megoldást az Úr adja. Ezt tapasztalta meg Gedeon is, amikor Isten
lecsökkentette hadserege létszámát háromszáz főre. Volt vele katonaság, de nem ők nyerték meg a
csatát, hanem egyedül az Úr. Megvolt Gedeonék szerepe is, de a győzelmet az Úr
aratta és ajándékozta nekik. Azért jó ezt látni, mert könnyen elcsüggedünk,
amikor a kisebb létszámunkat, korszerűtlennek tűnő fegyvereinket számba
vesszük. Isten országában nem ezeken van a hangsúly, hanem a hitből mondott
imádságon. Hisszük, hogy az Úr velünk van. Ha pedig Isten velünk, ki lehet
ellenünk (Rm 8,31)?
A zsidók mennek vigasztalni a két testvért Lázár halála után, és látjuk, mit is ér ez (Jn 11,17-32). Csak emberi beszéd, erő nélkül. Ezt tudja Márta is, és amikor meghallja, hogy
Jézus jön, elébe megy. Mindez jelzi az emberi vigasztalás elégtelenségét; többre van szükségünk, Jézus jelenlétére. Mert igazán csak Ő képes
megvigasztalni. Szavaiban életerő van, talpra állít általuk, és megerősít a
folytatáshoz.
Mintha szemrehányás lenne Márta szavaiban - ha itt lettél volna, nem halt
volna meg a testvérem, mondja, de megvallja, hogy ő továbbra is hisz Benne.
Hiszi, hogy Jézus nem azért nem jött, mert nem tudott volna segíteni, mert hite
szerint most is bármit kér, megadja Neki Isten. Csodálatos hit, vagy legalábbis annak
látszik, még így, a csalódás után is hisz Jézus természetfölötti hatalmában.
Márta vallomása azt fejezi ki: hiszem, hogy ezután is meg tudod gyógyítani a
betegeket. Azonban, amikor megfogalmazza: hiszem, hogy amit csak kérsz, megadja
neked az Isten, Jézus azonnal megpróbálja a hitvallás tartalmát. Valóban úgy is
érti, ahogyan mondja? Tényleg hiszi Márta, hogy amit kér Jézus, azt megadja
Neki Isten? Mert ebbe beletartozik Lázár feltámasztása is. Így azután ezt mondja az Úr: Feltámad a
testvéred! És most derül ki, hogy mi Márta hitének a tartalma. Hiszi, hogy Jézus
ezután is gyógyíthat, de azt nem, hogy ki tudja Lázárt hívni a sírból. Hisz
Benne, de Jézus hatalmát korlátok közé szorítja. Mit hiszek? Nem szorítom
korlátok közé Jézust? Nem gondoljuk gyakran azt, hogy bizony, ezt már Jézus sem
képes megtenni? Hányszor mondjuk: rajta már Isten sem segíthet. Ez azonban nem
igaz. Márta hite szerint majd valamikor feltámad Lázár. Majd valamikor lesz
megoldás. Jézus pedig kijelenti: a megoldás itt van, előtte áll. Jézus a
megoldás. És nem valamikor, hanem itt és most támad fel Lázár. Lásd meg, itt a
megoldás előtted. Ne mondd, hogy majd valamikor, hanem ismerd fel, itt és most.
Jézus mindig itt és most cselekszik. Ne majd valamikor, hanem most hívd Őt
segítségül. Ő hatalmasabb a betegségnél, ott van Ő a betegágy mellett is.
Csodálatos kijelentés: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz
énbennem, ha meghal is, él; és aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Csodálatos.
Tőlünk is kérdezi az Úr: hiszed-e ezt? Ez a lényeg, hiszem, hogy aki Benne
hisz, nem hal meg soha, él örökké? Bár e test sírba hull, de a lényünk él Vele
és Általa örökké. Ki tudod-e már mondani Mártával együtt: Igen, Uram, én
hiszem, hogy Te vagy a Krisztus? Igen, Uram, én hiszem! Hiszem, hogy Te vagy a
Krisztus, Aki eljöttél a világba, Te vagy az Élet, az Üdvösség, a legnagyobb
kincs.
Márta elmegy, és hívja Máriát. A Mester itt van, és hív téged! Így van, a Mester itt van, és
hív Téged! Téged, aki most olvasod ezeket a sorokat. Téged, aki el vagy
keseredve, reménytelennek látod életedet, hív Jézus! Téged hív, most! Indulj
Hozzá, amint vagy, és megtapasztalod kegyelmét, gyógyító, szabadító hatalmát.
Indulj hozzá, és másképpen fogsz visszatérni. Szabadon, békességgel a
szívedben, Jézussal mehetsz tovább.
LELKI PRÓBÁIMBAN
1.
Lelki próbáimban, Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék Tőled életem!
Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!
2.
Ha e világ engem csábít, hívogat,
Nagy csalárdul kínál múló javakat,
Szemem elé állítsd szenvedésedet,
Vérrel koronázott, szent keresztedet!
3.
Tisztogass bár olykor bajjal engemet,
Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!
Bár e test erőtlen, te oltárodon
Keserű pohárral s hittel áldozom.
4.
Ha majd porrá válik testem egykoron,
Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron!
Ama végső harcon rád bízom magam,
Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése