2017. szeptember 26., kedd

Jézus az Élet!


S
alamon Isten gyermekeit tartja szem előtt, őket segíti gondolataival, vigasztalja őket (Péld 21,17-31). A földi életben gyakran tűnik úgy, hogy a hívők, az Istenben bízók alul maradnak a küzdelmekben. Miért? Mert az ő fegyvereik mások. Ők Isten fegyverzetét öltik magukra, ami az imádkozás és az Ige. Aki az igével harcol, vagyis az Úr szavára figyel, az megtapasztalhatja, hogy lemarad, mert nem használ tisztátalan eszközöket, nem igyekszik a másiknak kárt okozni a maga előnye érdekében. Az istentelen, hitetlen ember más erkölccsel bír, más törvényei vannak. Önmagát helyezi élőtérbe, magáért él. A pénz és a hatalom utáni vágy olyan erősen uralkodik fölötte, hogy kész értük mindenkin keresztülgázolni. Isten országa nem a szerzésre, a másikon való átgázolásra épül, itt a rend: kérjetek, és megadatik nektek. És ez a boldog élet. Mennyei Atyámat kereshetem fel minden kérdésemmel, kérésemmel, és Ő gondoskodik rólam. Ő ad, mert ha mi adunk szívünk gonoszsága ellenére, mennyivel inkább ad Ő jókat és Szentlelket, azoknak, akik kérik.
Azonban azt is szem előtt kell tartanunk, hogy eljön az ítélet ideje. Amikor az Úr előtt fog számot adni mindenki. Isten népe azonban a földi élet során is megtapasztalta az Úr igazságszolgáltatását. Az istentelen, rajtuk uralkodó, hatalmukkal visszaélő népek egy idő után elveszítették hatalmukat, megítéltettek. Egyiptom úgy gondolta, hogy Izráel örökös rabszolgája lesz, de Isten másképp intézkedett. A nép már szinte reménytelennek látta a szabadulást, de amikor az Úrhoz kiáltottak, Isten elküldte Mózest, és a félelmetes, legyőzhetetlennek tűnő fáraó kezéből szabadulást adott. Így van ez ma is, amikor reménytelennek látjuk életünket, az egyház helyzetét, az Úr cselekszik. A hatalmaskodók eltűnnek, és Isten gyermekei szabaddá válnak. Azonban a szabadság is válhat kísértéssé, amikor megfeledkezünk arról, hogy ezt az időszakot felkészülésre, lelki töltődésre és misszióra kapjuk. Azért leszünk szabadok, hogy vigyük az evangéliumot a föld végső határig. Tehát a szabadság nem a személyes jólétünket kívánja elősegíteni, hanem a lelkek mentését.
Olyan jó, hogy mi már az Újszövetség korszakában élünk. Adjunk hálát érte. Dicsőítsük Urunkat, mert már nem a menekülés a megoldás. Az Úr Jézus megismerése nélkül az emberek a menekülést gondolják megoldásnak. Így írja Salamon is, jobb a pusztában lakni, mint zsémbes és haragos asszonnyal. A teljes Írás fényében azonban már azt mondjuk, hogy nem kell a pusztába menni, mert a menekülés semmilyen formája nem megoldás. Ehelyett meg lehet beszélni a problémát. Pál apostol azt mondja: Ne menjen le a nap a ti haragotokkal. Tehát el lehet rendezni, van megbocsátás. A rendezés legjobb formája: térdeinken állni a kereszt alá. Ha együtt nézünk fel Jézusra, gyógyul a kapcsolatunk. És ahogyan Ő megbocsát, úgy válunk képessé mi is elengedni a vétket, haragot.
Az Úré a szabadítás! Csodálatos, de olyan könnyen megfeledkezünk erről, és bizalmunkat harci fegyvereinkbe, szakképzettségünkbe, haditervünkbe vetjük. Mindezek szükségesek, de ne feledjük, a szabadítást, tehát az igazi segítséget és megoldást az Úr adja. Ezt tapasztalta meg Gedeon is, amikor Isten lecsökkentette hadserege létszámát háromszáz főre. Volt vele katonaság, de nem ők nyerték meg a csatát, hanem egyedül az Úr. Megvolt Gedeonék szerepe is, de a győzelmet az Úr aratta és ajándékozta nekik. Azért jó ezt látni, mert könnyen elcsüggedünk, amikor a kisebb létszámunkat, korszerűtlennek tűnő fegyvereinket számba vesszük. Isten országában nem ezeken van a hangsúly, hanem a hitből mondott imádságon. Hisszük, hogy az Úr velünk van. Ha pedig Isten velünk, ki lehet ellenünk (Rm 8,31)?
A zsidók mennek vigasztalni a két testvért Lázár halála után, és látjuk, mit is ér ez (Jn 11,17-32). Csak emberi beszéd, erő nélkül. Ezt tudja Márta is, és amikor meghallja, hogy Jézus jön, elébe megy. Mindez jelzi az emberi vigasztalás elégtelenségét; többre van szükségünk, Jézus jelenlétére. Mert igazán csak Ő képes megvigasztalni. Szavaiban életerő van, talpra állít általuk, és megerősít a folytatáshoz. 
Mintha szemrehányás lenne Márta szavaiban - ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, mondja, de megvallja, hogy ő továbbra is hisz Benne. Hiszi, hogy Jézus nem azért nem jött, mert nem tudott volna segíteni, mert hite szerint most is bármit kér, megadja Neki Isten. Csodálatos hit, vagy legalábbis annak látszik, még így, a csalódás után is hisz Jézus természetfölötti hatalmában. Márta vallomása azt fejezi ki: hiszem, hogy ezután is meg tudod gyógyítani a betegeket. Azonban, amikor megfogalmazza: hiszem, hogy amit csak kérsz, megadja neked az Isten, Jézus azonnal megpróbálja a hitvallás tartalmát. Valóban úgy is érti, ahogyan mondja? Tényleg hiszi Márta, hogy amit kér Jézus, azt megadja Neki Isten? Mert ebbe beletartozik Lázár feltámasztása is. Így azután ezt mondja az Úr: Feltámad a testvéred! És most derül ki, hogy mi Márta hitének a tartalma. Hiszi, hogy Jézus ezután is gyógyíthat, de azt nem, hogy ki tudja Lázárt hívni a sírból. Hisz Benne, de Jézus hatalmát korlátok közé szorítja. Mit hiszek? Nem szorítom korlátok közé Jézust? Nem gondoljuk gyakran azt, hogy bizony, ezt már Jézus sem képes megtenni? Hányszor mondjuk: rajta már Isten sem segíthet. Ez azonban nem igaz. Márta hite szerint majd valamikor feltámad Lázár. Majd valamikor lesz megoldás. Jézus pedig kijelenti: a megoldás itt van, előtte áll. Jézus a megoldás. És nem valamikor, hanem itt és most támad fel Lázár. Lásd meg, itt a megoldás előtted. Ne mondd, hogy majd valamikor, hanem ismerd fel, itt és most. Jézus mindig itt és most cselekszik. Ne majd valamikor, hanem most hívd Őt segítségül. Ő hatalmasabb a betegségnél, ott van Ő a betegágy mellett is.
Csodálatos kijelentés: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Csodálatos. Tőlünk is kérdezi az Úr: hiszed-e ezt? Ez a lényeg, hiszem, hogy aki Benne hisz, nem hal meg soha, él örökké? Bár e test sírba hull, de a lényünk él Vele és Általa örökké. Ki tudod-e már mondani Mártával együtt: Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus? Igen, Uram, én hiszem! Hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, Aki eljöttél a világba, Te vagy az Élet, az Üdvösség, a legnagyobb kincs.
Márta elmegy, és hívja Máriát. A Mester itt van, és hív téged! Így van, a Mester itt van, és hív Téged! Téged, aki most olvasod ezeket a sorokat. Téged, aki el vagy keseredve, reménytelennek látod életedet, hív Jézus! Téged hív, most! Indulj Hozzá, amint vagy, és megtapasztalod kegyelmét, gyógyító, szabadító hatalmát. Indulj hozzá, és másképpen fogsz visszatérni. Szabadon, békességgel a szívedben, Jézussal mehetsz tovább.


LELKI PRÓBÁIMBAN

1.  
Lelki próbáimban, Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék Tőled életem!
Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!

2.  
Ha e világ engem csábít, hívogat,
Nagy csalárdul kínál múló javakat,
Szemem elé állítsd szenvedésedet,
Vérrel koronázott, szent keresztedet!

3.  
Tisztogass bár olykor bajjal engemet,
Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!
Bár e test erőtlen, te oltárodon
Keserű pohárral s hittel áldozom.

4.  
Ha majd porrá válik testem egykoron,
Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron!
Ama végső harcon rád bízom magam,
Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése