Vak voltam, most látok

A

hogyan haladunk a Példabeszédek könyvének olvasásában, megerősödünk abban, hogy mennyire különbözőek is vagyunk (Péld 18,1-16). Másképp látjuk az élet dolgait, ami az egyiknek fontos, az a másiknak nem. Az egyik odafigyel a bölcs életvezetésre, fontos neki, kéri, ha nem rendelkezik bölcsességgel; a másik ember nem törődik ezekkel. Van, aki úgy gondolja, ő mindent jól tud, érti az élet dolgait, nem szorul rá senkire, nincs szüksége Isten Lelkének vezetésére, és tanácsára sem. Ez a fajta gondolkodás Isten gyermekeit is megkísérti, a laodíceai gyülekezet már eljutott ebbe az állapotba. Úgy gondolták, mivel meggazdagodtak, nincs szükségük semmire, még az Úrra sem. Vagyis egy dolognak, a pénznek azért szükségét érzik. Ez ma is nagy veszély, amikor egyre jobban élünk, pénzzel sok mindent elérünk, oda jutunk, hogy nincs is már a pénzen kívül semmire sem szükségünk.

 Jó látni, hogy az Úr a különböző gondolkodású és életvitelű embereket is szereti. Ezt láthatjuk Jézus földi szolgálatában megjelenni. Utánamegy a vezetőknek, és a bűnös, parázna, betegségtől megnyomorított, de még a megszállott embernek is. Mindenki számára felcsillantja a szabadulás, az életváltozás lehetőségét. Mert nem az a gond, ha rossz irányba haladunk, hanem az, ha nem akarunk onnan visszafordulni, azután sem, amikor megmutatták, hogy a jó út ellenkező irányban van. Még a laodíceai gyülekezetet sem hagyta magára az Úr, nem mondta: bízzatok tovább a pénzetekben, majd meglátjátok, mire mentek vele. Megmutatta nekik is változtatás módját és útját. Mert Ő tudja, hogy a szuper jólétük ellenére sincs minden rendben. Belülről nincsenek jól. Megszakadt Vele a kapcsolatuk, és amikor megromlik felfelé a kapcsolat, az meglátszik, azt nem lehet semmivel pótolni. Itt nem segít más, mint elfogadom Tőle, amit kínál. És amit Ő ad, az hatékony, az valóban megorvosol, oltalmat nyújt, erőt és életet ad.

Mindezt Salamon is tapasztalta, azért írja: erős torony az Úr neve. A torony biztos pont, ha egy veszélyben lévő meglátta, oda igyekezett, és ha elérte, ha be tudott menni, már biztonságban volt. Ott nem érte el sem a vadállat, sem az ellenség. Ilyen torony az Úr neve, oda lehet menekülni a bajban is, és védelmet találunk. Hogyan történik az odamenekülés? Úgy, hogy segítségül hívom Jézust; az Ő neve oltalom. Nevében üdvösség van. Hívd segítségül, bárhol és bármilyen helyzetben vagy is. Ne rémülj meg semmilyen Góliáttól, hanem kiálts, mert Jézus neve nagyobb erő. Ha Őt hívod, a gonosz távozik, lecsillapodik a vihar is.

A másikra való odafigyelés, a meghallgatás lényeges eleme az életünknek, ennek ellenére gyakori probléma, hogy nem hallgatjuk meg a másikat. Még el sem mondja, amit akart, már tudjuk a választ, a megoldást. De az is megtörténik, hogy azonnal a magunk gondjáról beszélünk, ami mellett a másik baja, természetesen, eltörpül. Jakab levelében tanácsolja, hogy legyünk gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra. Ebben gyakorolni kell magunkat. Úgy hallgatni, hogy nem szólunk, amíg a másik be nem fejezi. Van, amikor elég a teljes szívvel való odahallgatás. 

A vakon született története egy kicsit kijózanít minket, legalábbis azokat, aki úgy gondolják, hogy hiszek, és jön a Riviéra, a gondtalan élet (Jn 9,24-34). Sokan úgy képzelik, megtértem, és azután csendes, nyugodt lelki nyaralás következik. Hát nem így van. Innentől lesz mozgalmas ennek az embernek az élete. Amíg vak volt, maximum sajnálták, dobtak neki néhány fillért, és hagyták nyugodtan. Most előveszik, most már foglalkoznak vele. Az is érdekes, hogy amíg vak volt, nem volt igazán fontos senkinek, senki nem akarta meggyógyítani. Aztán az is benne van ebben, hogy amíg a bűneinkben vagyunk, amíg lelkileg vagyunk vakok, nem foglalkozik velünk a sátán, mert az övé az életünk. Csak amikor Jézussal találkozunk, és új emberré leszünk, kezd kavarni. Azért teszi, mert el akar tántorítani Jézustól. Nehezíti a dolgokat, és közben azt suttogja, látod, mennyivel jobb volt, amíg rám hallgattál, senki nem foglalkozott veled, nyugodtan élhettél.

Akit az Úr megszabadít, új élettel ajándékoz meg, az nem vonulhat félre, előbb-utóbb meglátják a változást, és kérdezni fogják felőle. Az Úr munkája, a megtérés, mindig meglátszik. Akinek az életében Jézus lesz az Úr, az előbb-utóbb észrevehető, ott jelentkezik a különbség. És ha ez jelentkezik, kérdezni is fognak: mi lett veled? Ezt az embert is kérdezik, és ő nem bújik el. Nem mondja, hagyjatok békén, végre gyönyörködhetem a természet szépségeiben, intézhetem dolgaimat. Nem, ő vállalja gyógyítóját, bizonyságot tesz róla.

Azt vallja meg, amit tud Róla. Annyira megragadó, ahogyan kiáll és elmondja: Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. Ez a lényeg, ezt kell mindig elmondani, vak voltam, ezt tudom, esetleg mások is meg tudjak erősíteni, de most már látok, és ez Jézus munkája. Ez a bizonyságtétel, elmondom, ez voltam, és ezzé lettem, de ez nem az én művem, Jézus végezte el. Ő gyógyított, szabadított meg. Ő emelt fel a porból, és Ő adott új, biblikus látást. Ennyit mindenki el tud mondani, ez voltam, és ezzé lettem Jézus által. Ahol nincs különbség, aki nem tud ilyet mondani, ennyit tudok, alkoholista, parázna, szenvedélybeteg, Isten nélküli ember voltam, de most már gyógyult, szabad, krisztusi ember vagyok, abban nem történt semmi. Az az ember lehet bár vallásos, de nem tanítvány.

Most látok, ez a lényeg. Nem az a fontos, tegnap mi volt. Tegnap vak voltam, ma látok, mert megszabadított az Úr. Így munkálkodik Ő, tegnap még lehettél rab, a szenvedélyeid, a bűn rabja, ma pedig már lehetsz szabad. Lehet új életed. Itt nincs hosszú folyamat, lehetséges szabaddá lenni Jézus által, egyik percről a másikra. Nincs bonyolult műtét, végeláthatatlan terápia. Miért? Mert az Úr azonnal cselekszik, és ahol az engedelmesség működik, ott jön az eredmény is. Az Úr a hitben való engedelmességet használja fel eszközként.

Még nem tud sok mindent Jézusról, de amit tud, ahhoz ragaszkodik. Nem szeppen meg a tudós, a képzett, nagynevű emberektől. Nem némul meg, hanem hittel válaszol. Jézus nem lehet bűnös, mert Isten nem hallgatná meg. Azt hallgatja meg Isten, aki cselekszi az Ő akaratát. Ez az ember vak volt, nem látta ezt a világot, de lelki szemei látták Istent. Ismerte Őt, és tudta, hogy Isten akarata a vakok meggyógyítása, a bűn megbocsátása, a megmentés. Tudta, hogy aki ezt teszi, az Istentől van. Határozottan megvallja: Jézus Istentől való. Aki neki látást adott, az maga Isten lehet. És ő vállalja Isten munkáját, vállalja az Úr Jézust.

VÁGYOL-E ELHAGYNI BŰNEIDET?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.