Új életirány

A

 bölcsesség megszólal, és vallást tesz az Úrról, teremtő hatalmáról (Péld 8,22-36). Ott volt a föld kezdeténél. Mi már tudjuk, hogy az Úr Jézusról van szó. Ő, mint Ige, Istennél volt, és minden Általa lett, ami létrejött. Öröktől fogva fölkentje vagyok - Ő a Felkent, Akit Isten nekünk küldött, segítségül. Az Úr felkentje Jézus, egész élete ezt támasztja alá. A feltámadása pedig megerősíti mindezt. Felkente Őt Isten megmentésünkre, szabadításunkra.

A bölcsesség mindvégig Isten mellett volt, részt vett a teremtésben, ezért tud nekünk segíteni. Ezért Ő olyan Segítő, Aki ismeri Istent, és ismeri ezt a világot, az élet dolgait. És nemcsak a mai helyzettel van tisztában, hanem a kezdetektől áttekintéssel rendelkezik. Ismeri személyes életünk minden részletét, látja, mit és hogyan alakítottunk eddig, milyen sérelmek, bántások értek. Mindig a legjobb pillanatban érkezik.

Arról tesz bizonyságot, hogy az Úr mellett volt mindennap, mint kedvence, vagy mint kézműves mester. Azt jelzi ez, hogy Isten minden munkája az Ő kezén ment keresztül, Ő valósította meg a terveket, alkotta meg a mindenséget. Jól végezte munkáját, úgy, ahogyan Isten azt megkívánta, ezért gyönyörködött benne. Ez nem elsősorban a szépségre, hanem az engedelmes életre és a pontos, jó munkára vonatkozik. Élvezte a munkát, a teremtést, mint a gyermek a játékot. Öröme volt mindebben. Amikor Jézus megkeresztelkedett, hang hallatszott a menyből, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Amikor a Bölcsesség testet ölt Jézusban, továbbra is engedelmes marad, és olyan életet él, amiben Isten gyönyörködik.

Azt kéri, hogy hallgassunk rá, és bizony, érdemes, mert a teljes őstudás birtokában van. Tanácsai nem légből kapottak, hanem megalapozottak, és életre segítenek. A bölcs ember vonakodás, zúgolódás nélkül hallgat Isten szavára.

Aki Krisztusra talál, az életet nyer. Jézusban jött el az igazi élet a világba. Sokan keresik az élet értelmét, hát Ő az. A cél pedig megismerni és követni Jézust. Az életünk Benne teljesedik ki, és Benne találjuk meg önmagunkat. Jézus az igazi élet útján vezet. Ha követjük Őt, meglátjuk az igazi értéket. Mert nem a pénz, nem a siker, nem a hatalom az igazi értékek. Ezek mind elmúlnak, de van olyan kincs, ami nem múlik el soha. Ez pedig az agapé, Isten szeretete.

Az emberekben munkálkodott a csoda, a kenyerek és a halak megszaporítása (Jn 6,22-34). Sokan keresték Jézust, vágyakoztak Utána, de Jézus a szívükbe lát, és megállapítja, hogy nem Önmagáért keresik. Nem azért mennek Utána, mert megtalálták a Messiást, hanem azért, mert további ingyen konyhára vágyakoznak. Gyakran a mai ember is csak szolgáltatóközpontot lát Jézusban, és az egyházban is. Nem Ő maga kell nekünk, nem Gazdára vágyakozunk, akire rábízhatjuk az életünket.

Azonban az emberek nem törődtek bele, hogy Jézus nincs ott, hanem ők is hajókba szálltak, és megkeresték, Utána mentek. Mindent ott hagytak, semmi sem volt fontos, csak megtalálják Jézust. Legyen ilyen fontos nekünk is az Úr. Hagyjunk mindent magunk mögött, míg Rá nem találunk.

Jánosban mélyen megragadt, hogy csak azután szaporodtak meg a kenyerek, miután hálát adott az Úr. Igen, Ő nem azt taglalta, hogy ennyi nem elég, ezzel nem megyünk semmire, hanem megköszönte azt a keveset, ami van. Bár mi is mindig így látnánk a dolgokat, van egy kevesünk, és megköszönjük, hogy ez is van, és ha ide eljutunk, majd lesz csoda is. Mert ha meg tudjuk köszönni azt, amink van, meg is fogunk tudni elégedni vele, és akkor megnyílik a szívünk, és odaadjuk másoknak. Mi azonban legtöbbször elégedetlenkedünk, nem elég az, ami van, pedig gondolhatnánk arra, hogy másoknak még ennyi sincs. De ami van, az Isten ajándéka. Köszönjük meg és használjuk fel bölcsen. Az is megragadó, hogy az a fiú oda tudta adni a meglévő keveset, a biztosat a bizonytalanért. Bár meglátnánk, hogy amink van, azt nem azért kaptuk, hogy feléljük, csak magunkra költsük. Azért kaptuk, hogy adjuk át az Úrnak, és rajta keresztül azoknak, akiknek nincs.

Az Úr rámutat: rossz az életirányunk, csak a jóllakás, a tele has, a bővölködés a lényeg. Pedig mindez elveszik, tartósan nem marad meg semmi. Ami ma új, holnapra elavulttá válik, ki kell újabbra cserélni. És ha figyeljük, az emberek többségének erről szól az élete. Azért élnek, hogy dolgozzanak, költsenek, vásároljanak, és ez nem áll meg öreg napjaikra sem. Ördögi dolog ez. Jézus rámutat: van megmaradó, örök életre megmaradó eledel.

Ezt az eledelt Ő adja nekünk, és  ez nem más, mint Ő maga. Ő maga az élet. Aki rátalál Krisztusra, az életre talál. Mit kell tenni, hogy Isten dolgait cselekedjük - kérdezték. Megszokták, hogy valamit produkálni kell, vagy fizetni kell mindenért. Olyan  megdöbbentő, ma senki nem tud semmit tenni fizetség nélkül. Másrészt nem fogadunk el semmit, ha nem fizettünk érte. Jézus azt mondja: egy dolgot kell tenni, hinni Őbenne. Nem kell fizetni, mert a kegyelem Jézusért ingyen van. Egy dologra van szükség: kinyújtott üres kézre. Ezzel fogadhatjuk el, amit Isten ad. Ehhez mindent el kell engednünk, mindazt, ami eddig a kezünkben volt. Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött. Csak ennyi, hinni Jézusban, mint Megváltóban. Hinni, hogy Ő az Üdvösség. Ehhez társul az a bizalom, amivel a kezére bízom magam, Ráhagyom életem irányítását. Jézus azért jött, hogy megkeressen és az élet útján vezessen.

Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk. Örök irgalmáról énekelünk. Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély! Csendes nyugalmat adj, ha jön az éj!

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy. Nem él hiába, ki benne marad. Gyümölcsöt érleljen szereteted, Tenélküled néped mit se tehet!

3. Jézus világosság, messze ragyog. Fényéből élnek mind a csillagok. Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét! Vezesd te jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy: A megbocsátó és hű szeretet! Békére vágyódik mind e világ, Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég! Hadd zengje ég és föld dicséretét! Vezess az ösvényen, maradj velünk, Míg örök fényedbe megérkezünk!

Isten áldásával.