Úr a hullámok felett

A

 bölcsesség továbbra is megszemélyesítve szólal meg, és mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztusban öltött testet, lett emberré (Péld 8,12-21). Jézusban már közvetlenül szólít meg, és tanít az élet útjára. Jézus életét szemlélve magával a bölcsességgel találkozunk. Minden tettében és tanításában, egész életformájában elénk ragyog. Jézus bölcsessége abban nyilvánul meg a legszembetűnőbben, hogy kezdettől végig Istenre figyel, akaratára összpontosít. Nem szabja magát emberi hagyományokhoz, sőt, mer velük szakítani. De szakít az ember által eltorzult értékrenddel is. Jézus értékrendjében első az Atya, Őt pedig az ember követi. Igen, az ember gyógyulása, helyreállítása, bűnből való megszabadítása még a törvénynél is fontosabb. Így meglátja: a szombat lett az emberért, és nem fordítva. Amit mi eltorzítottunk, azt Ő megtisztogatva helyreállítja, ezt látjuk a Hegyi Beszédben is.

Azt is megtudjuk, hogy az okosság nem azonos a bölcsességgel. A bölcsesség Isten ajándéka, és mivel így van, tiszteli Istent, hallgat rá. Az okosság, a tudás Isten nélkül félelmetessé, pusztítóvá válik. Nálam van a megfontolt tudás. Erre van nagy szükségünk, a megfontolt tudásra. Erre az Úrral való élő kapcsolat által teszünk szert. Minél inkább megismerjük az Urat, annál megfontoltabb, hasznosabb lesz a tudásunk is. Isten a tudást az élet segítésére, jobbá tételére adja. Azonban a tudás Isten igéjének fegyelme és a Neki való engedelmesség nélkül sok bajt szerez.

Isten így szól: Ne ölj! És az ember tudásának nagy része ennek ellenére a hadiiparban köt ki. Az Úrtól elfordult ember pénzkeresetté tette a fegyvergyártást, és kész be is vetni azokat, csak szaporodjon a nyereség. Ne ölj! - mondja az Úr, de mi nem hallgatunk Rá. Megdöbbentő, hogy az ember a tudását a másik ember elpusztítására, fájdalom és szenvedés okozására használja fel. Jézus eltetette a tanítványaival a kardot, rámutatva arra, hogy aki kardot fog, az kard által veszik el. Így azután egyértelműsítette, hogy semmilyen problémát nem lehet fegyverrel megoldani.

Csodálatos ígéret hangzik el: megtalálnak engem, akik keresnek. Isten nem rejtőzik el az ember elől, nem rejti el ajándékait sem. Aki őszinte szívvel keresi Őt, az Rátalál, sőt, Isten az, Aki Jézusban keresi az embert. A bölcsességet nem lehet megszerezni, csak kérni. Aki Istent szeretné általa dicsőíteni, és azért keresi a bölcsességet, az meg is kapja. Mert az Atya ad jó ajándékokat, azoknak, akik kérik Tőle.

Jézus a hegyen van egymagában (Jn 6,16-21). Nem akarta, hogy királlyá tegyék, mert Őt nem az emberek választják meg királynak, hanem Ő már király. Ő az életünk, a mindenség Ura, királyok Királya. Mivel Isten, azért király.  Azonban istenségét, királyi voltát elrejtette. Nem akar földi értelemben, emberi vezetők módján uralkodni. Ő nem a földi mintát követi, ahol a vezetőnek kiemelt pozíció, elismerés, több fizetés, védelem, megbecsülés jár. Ő azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Tanuljunk mi is Tőle. Jézus visszavonul, amikor ki akarják tüntetni azért, amit tett. Nem vágyakozik pozícióra, hatalomra, emberi elismerésre. Jó lenne most az Úr Lényébe tekintve elcsendesedni, és megvizsgálni saját életünket. Jó lenne megvizsgálni az egyházat is. Ma is, mi is elutasítjuk a világ kitüntetését? Vissza tudunk vonulni, amikor ki akarnak emelni, amikor valamilyen rangban kívánnak részesíteni? Az egyházban élők nagyon is szeretnek reflektorfénybe kerülni, elismeréseket zsebre tenni, szerepelni. Azonban az Úr azt szeretné, ha só és világosság lennénk. Vagyis Ő lenne látható és tapasztalható a társadalomban való jelenlétünk idején. Az egyház azért van jelen, hogy rámutasson: Jézus a Krisztus, és elmondja, hogy ma is Őreá van szükségünk. Nem kollektív, hanem személyes bűnvallás által fejezhetjük ezt ki.

Az Úr Jézus azért képes visszavonulni, mert az Atya színe elől indult az emberek közé. A kenyér megszaporítását is Isten színe előtt vitte végbe, végig kapcsolatban volt Vele. És most Isten elé vonul vissza. Mindig az imádkozás foglalja keretbe Jézus napját és életét. Az Úr Jézus a hegyen Isten közelében van. Ebben a tanítványok sem akadályozzák meg. Szabaddá tudja tenni magát tőlük az imádkozás idejére. Nem azért vonul félre, hogy kipihenje magát, vagy végre már maga legyen, hanem azért, hogy a felszabadult időt Istennel töltse, Vele beszélje meg a további dolgokat. Jézus valóban harmóniában van az Atyával.

A tanítványok hajóra szálltak, és elindultak a túlsó part felé. Az Úr teszteli őket, kíváncsi, hogyan élik meg ezt a helyzetet. Urai maradnak-e hitben a dolgoknak, vagy elveszítik fejüket, mivel nem látják maguk mellett Jézust? A lecke: Jézus akkor is velünk van, ha nem látjuk, azonban ez csak hit által válik valósággá. Úgy tűnik, a tanítványok még nem jutottak el ide, még nem hitték, hogy szükségtelen félni, mert az Úr most is tud rólunk, a tenyerében vagyunk. Mindig azzal a hittel indulhatunk tovább, hogy az Úr jelen van, ha nem látom is. Nem kell félnem, akkor sem, ha lesznek hullámok, mert azok lesznek. Erőt adhat az is, ha eszembe jut, hogy az Úr elhívott, ezért a vihar, a hullámok nem arathatnak győzelmet. A tanítványok ezt elfelejtették. Nem volt a szívükben a bizonyosság: mivel Jézus követésére lettünk elhíva, még nem veszhetünk el. Még célja van velünk, van feladatunk. Mennyi erőt is ad ez a felismerés, nélküle elcsüggedünk.

Ha később jön hozzánk Jézus, akkor se veszítsük el bizalmunkat. Ne essünk kétségbe, mert Ő nem feledkezik meg Övéiről. Ígéretei állnak. Igen, Ő tartja a szavát, akkor is, ha a világ gúnyolódik, és azt mondja: annyi idő eltelt már, mégsem érkezett meg, tehát nem is fog soha eljönni. Ilyenkor ne ezekre a hangokra figyeljünk, hanem az Igére, az egyetlen megbízható iratra. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pét 3,9).

Az út legnehezebb szakaszán a tanítványok meglátják Jézust. A tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Micsoda üzenet, Jézus Úr a hullámok felett. Nem kell félni, még a vihar sem tarthatja Őt távol. Jézus Úr a természet erői felett, és Úr lelkünk erői felett is. Ne a hullámokra tekintsünk, és ne is rémüljünk meg, amikor nem úgy érkezik, ahogy megszoktuk, ahogy vártuk. A tanítványok nem gondolták, hogy a vízen járva érkezik hozzájuk. Kicsit emberien gondolkodtak, magukból indultak ki. Ők a tengeren a viharban, Jézus a túlsó parton a hegyen, semmiképp nem tud hozzájuk jönni. Talán mérgelődtek is, miért nem jött velünk, elég lesz kivergődnünk élve a partra, aztán mehetünk vissza érte. De nem kell visszamenni, mert Ő jön hozzájuk. Így jön hozzánk is a problémánk tengerén járva. Boldog lehet a szívünk, mert Ő nem süllyed el ott, ahol mi igen. Őt semmilyen hullám nem takarja be, nem győzi le. Ezért mindig bízzunk Benne, és járjunk szorosan a nyomában.

A rémült tanítványokhoz így szól Jézus: Én vagyok, ne féljetek! Szava, jelenléte legyőzi a félelmet. Az Úr jelenléte felőli meggyőződés oldja félelmünket. Nem hagyja az Úr a félelmet diadalmaskodni fölöttünk. Amikor Jézus megérkezik, ők is megérkeznek, oda, ahová indultak. Jézussal érkezünk meg célunkhoz. Amíg nem figyelünk Rá, magunkban bízunk, hányódunk, amikor Jézus megérkezik, és engedjük cselekedni, célba érkezünk. Jézusnak nincs szüksége a mi segítségünkre, nekünk azonban igen, az Övére.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.