Vizsgáljuk meg magunkat!

A

z Úr jóra fordítja a sokat szenvedett Júda és Jeruzsálem sorsát (Jóel 4,1-17). Külön van hangsúlyozva Jeruzsálem, a nagy Király városa. Mennyit szenvedett, hányan tartottak és tartanak rá ma is igényt, pedig az az Úr városa. Isten felszabadítja és népének adja. Az Úr jóra akarja életünket fordítani. Mi rontjuk azt el, de Isten mindig azon munkálkodik, hogy a rosszat jóra fordítsa. Az Ő szeretete mindig a jóra fordításra ösztönzi hatalmát. Isten soha nem pusztításra, hanem mindig építésre használja fel hatalmát. Jó lenne ezt meglátni, és hálás szívvel kérni, hogy könyörüljön rajtunk. Ő fordítja jóra népe sorsát, tehát nem ők viszik ezt véghez önerőből. Így van ez ma is, nem mi fordítjuk meg életünket, hanem az Úr.

Isten ítéletre gyűjti össze a népeket. Számonkéri, ahogy éltek és ahogyan Izráelhez viszonyultak. Egy-egy birodalom olyan gyorsan visszaélt hatalmával, és a környező népek is úgy gondolták, hogy erőszakoskodhatnak Isten népével. Nemcsak az Úr büntetését hajtották végre, hanem igyekeztek kihasználni a maguk érdekében ezt a helyzetet. Felosztották az Úrtól kapott földet, az ígéret földjét, amit Isten ajándékozott az övéinek. Az Istentől kapott föld felosztásának mindig következménye van. De annak is, amikor az Úrtól kapott ajándékokat nem megfelelően használjuk fel. Az élet is ajándék, és sokan szétosztják a világban, holott nem erre kaptuk. Az élet rendeltetése Isten nevének dicsőítése.

Szomorú valóság ez, de az ember mindig háborúra készül. Megtérés helyett fegyverrel akarja megoldani a konfliktusokat. Azt gondolja, hogy a modern fegyverek megoldást hoznak. Azonban a fegyverek mindig halált és pusztítást okoznak. Az Úr hívja a népeket, hív minket is magához. Ha meghalljuk a hívást, és Hozzá megyünk, dolgaink alakulhatnak másként. Mivel az ember nem akar Istennek engedelmeskedni, háborúra kell számítani. Sőt, fel kell készülnünk rá, hogy ne érjen meglepetésként. Mert az Isten nélküli ember háborúzik. Urunk is felhívta övéi figyelmét arra, hogy lesznek háborúk. Ma úgy élünk, hogy nem is gondolunk arra, jöhet még pusztító háború. Miért? Mert az ember megjavulásában és bölcsességében bíznak. Azonban a Szentírás elmondja, hogy az ember romlott, magától nem javul meg. Csak ott várható változás, ahol Isten új szívet ad. Ezt azonban kérni kell. És csak az kéri, aki beletekint az ige tiszta tükrébe, és ott meglátja, hogy baj van. Aki elmulasztja ezt a felülvizsgálatot, úgy él szörnyű bajjal a szívében, hogy nem is tud róla. Így azután elhiszi, hogy alapjában véve minden rendben van. De ha szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy nincs rendben. Isten jelez, de nem akarjuk figyelembe venni ezeket a jelzéseket.

Itt még azt látjuk, hogy a termelőeszközökből fegyvereket készítenek. Ez telik tőlünk, a fegyvergyártás, mert ugye ez hatalmas üzlet. És az üzlet, a pénz érdekének még az ember életét is alárendelik. Semmi nem számít, csak a pénz. Korunk embere a pénz rabja. Ebből a rabságból is csak az Úr Jézus Krisztus képes megszabadítani. Annyira látható, hogy Jézus nélkül semmire sem megyünk, csak rossz irányba, a pusztulás felé haladunk. Nem vagyunk képesek ezt a folyamatot visszafordítani. Hiába a tudás, a képzettség, még sincs leszerelés.

Ahhoz, hogy megforduljanak a dolgok, és az ézsaiási prófécia valóra váljon, Messiásra van szükség. Csak Ő képes a fegyverekből termelőeszközöket készíttetni. Ez a Messiás az Úr Jézus Krisztus, és Ő már eljött. És ha segítségül hívjuk, és átadjuk életünk irányítását Neki, mindez végbemehet. Hiszen Ő a tanítványa által megsebesített szolgának is meggyógyította a fülét. Ő a változást nem fegyverekkel viszi végbe, mert fegyver igazi változást soha nem hoz. Az Úr Jézus a szívünket változtatja meg az evangélium és Isten kegyelmi esztendejének meghirdetése általa. Ahová Jézus betér, ott átalakul az élet. Más emberré lesz a mammon által vezérelt Zákeus és a fegyver és az erőszak erejében bízó Saul is. Személyes életünkbe is Ő hoz Isten akarata szerinti minőségi változást. Ahol ott a Jézus, ott az Élet van jelen.

Pál apostol bátran felvállalja a dicséretre nem méltó dolgokat, és beszél róluk (1Kor 11,17-34). Van, amit meg kellett  dicsérni, és így azt gondolták, jól haladnak, de az apostol rámutat: van, amit nem dicsérhet meg, mert nem az Úr akarata szerint élik meg. Ezzel rossz fényt vetnek a gyülekezetre. Az úrvacsorai közösség gyakorlásába beszűrődött a pogány kultusz gyakorlata. Saját enni- és innivalójukat hozták, és így, akinek volt, jóllakott és lerészegedett, dorbézolásba ment át. Akinek pedig nem volt mit hoznia, éhesen figyelte azt, ami történik. A gyülekezeti alkalom nem erre adatott. Az Úrvacsora pedig az Úr Jézus értünk hozott áldozatának a mély átélése. Aki előtt a kereszt eseménye valóság, és belerendül abba, ami ott történt, és szembesül bűnei következményeivel, az nem tud mulatni, dorbézolni, csak sírni és hálát adni.

Nekünk is meg kell vizsgálni magunkat, hogyan is járulunk az Úr asztalához. Milyen szívvel élek a szentjegyekkel? Több-e puszta megszokásnál az Úrvacsora a számomra? Erre készülni kell, tudatosan ráhangolódom nagypéntek eseményére. Javaslom, hogy Úrvacsorára készülve olvassuk el az egyik evangéliumból a szenvedéstörténetet. Engedjük, hogy megelevenedjen mindaz, ami a kereszten történ, mert nem legenda, hanem véres valóság az.

A kereszt tövében rendítsen meg, hogy mindez érettem, miattam és helyettem történt. Nem lehetek kívülálló, itt rólam van szó. Az én bűneim szögelték keresztre az Urat. Engem vállalt tudatos szeretetből, mert azt akarja, hogy el ne vesszek, hanem megtérjek és éljek, hit által. Éljek most már egy új, hálás életet. Hála van a szívemben, és öröm, mert tudom, hogy nekem kellene meghalnom, de az Úr magára vette szennyes ruhámat, megbékítette Istent, Atyámat. Engemet pedig az üdvösség fehér ruhájába öltöztetett. Dicsőség mindezért az Úrnak!

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette ,magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.