Urunk, jöjj!

Ú

jabb feladatot kap Haggeus, a helytartóval és a főpappal kell beszélni (Hagg 2,1-23). Nem könnyű vezetőknek elmondani Isten üzenetét, a próféta azonban hűséggel végzi megbízatását. Valóban oda megy, ahová az Úr küldi. Nem fél senkitől, csak egyedül az Urat féli. Nincs benne megalkuvás. Uram, add, hogy én is és minden mai szolgád ilyen hűséggel mondjuk tovább azt, amit ránk bízol. Isten dolgairól beszélni kell, csak így lehet ébredés. Ha nem adjuk tovább az üzenetet, hogyan halljanak? El kell mondani, mit tett az Úr értünk. A kereszt ma is ragyog, a megújulás, a bűnök bocsánata ott tapasztalható meg.

Az üzenet Isten hatalmáról, népe jövőjéről szól. Nagyobb lesz az új templom dicsősége, mint volt a régié. Ha van valaki, aki élt a fogság előtt, és látta azt az épületet, és elmondja, milyen volt, nem kell keseregni, mert ennek a templomnak nagyobb lesz a dicsősége. Az építők úgy gondolták, ezt a templomot nem lehet a régivel összehasonlítani. Elmarad a szépsége tőle. Az építők a külső szépségre gondoltak, de  Isten mindig másként gondolja a dolgokat. Nem a formára, az építőelemek szépségére helyezi a hangsúlyt, hanem a belső tartalomra. Ennek a templomnak a dicsőségét nem a szépsége adja, hanem maga az Úr. Ebben fog megjelenni az Úr Jézus. Ez a templom éli át Isten Fiának eljövetelét, itt fog munkálkodni, tanítani és hívja majd az embereket: aki szomjazik, jöjjön és igyék!

Mindennek a dicsőségét, értékét az Úr jelenléte adja meg. És mindig az az értékesebb, amit az Úr alkot. A második az értékesebb az elsőnél. Mennyivel dicsőbb volt Zákeus élete a Jézussal való találkozás után. Előtte gazdag volt, utána szegénnyé lett Jézusért, és mégis csak úgy ragyogott. Ragyogott az új ember, amit kapott. A régi embert megvetették, gyűlölték, az újat szerették. Miért? Mert már Jézus Lénye ragyogott át rajta. Együttérzett az emberekkel, tudott adni, mert nem a szerzés, hanem az ajándékozás vezérelte.

Az Úr bátorítja az építőket: Ne féljetek! Én veletek vagyok! Dolgozzanak bátran tovább, ne csüggedjenek, mert az Úr velük van. A templom építését vigyék végig, ne adják fel, akkor sem, ha úgy látják, a régivel nem mérhető össze. Az Úr ígéretébe kapaszkodjanak, veletek vagyok. Ez a lényeg. Legyen jelen az Úr. Mert ha Ő nincs jelen a templomban, a népe között, nincs hatása a legszebb épületnek sem. Ha nincs jelen az Úr a gyülekezetben, olyanokká válunk, mint gyertya nélküli gyertyatartó. Ha nem ég a gyertya, nem múlik el a sötétség. Az Úr Jézus a világ világossága, ha Ő jelen van, akkor Világosság tölti be az életet.

Isten népe ma is úgy tekinthet az Úrra, az élő Istenre, hogy minden az Övé. Övé az ezüst és az arany, így nem kell félnünk, aggódnunk. Isten lehetőségei kifogyhatatlanok, mindenkor képes gondoskodni övéiről. De azt is üzeni az ige, hogy az arany, az ezüst, a föld gazdagsága nem az ember tulajdona, hanem Istené. Mindent Tőle kapunk, minden az Ő ajándéka. Azonban a bűnös szív visszaél ezzel. A természet kincseihez és az anyagiakhoz is akkor változik meg a viszonyulásunk, amikor az Úr belép az életünkbe. Amikor Jézus lesz az első, már nem az anyagiak számítanak, nem a pénztől függ a növekedés, a békesség. A békességet Ő ajándékozza, azoknak, akik készek Vele megbékülni. Jézus jelenléte nélkül a pénz feszültséget okoz az emberek között. Még az egyház életét is megkísérti, elhisszük, hogy a pénztől függ a jelenlétünk. Az egyház erejét az Úr jelenléte adja, Ő teszi áldássá, hatékonnyá az igét. Nem emberi kapcsolatok, hanem az ige által munkálkodik az Úr. Az ige hirdetéséhez, az élő bizonyságtételhez nem kell sok pénz. Isten gyermekeinek soha nem szerezni kell, megszabadulunk ettől a kényszertől, szabad kérni. Olyan Atyánk van, aki ismeri szükségeinket, és elmondhatjuk Neki mindazt, amire szükségünk van.

A záró sorokat veti papírra Pál. Az első szó: vigyázzatok (1Kor 16,13-24)! Ebben benne van, ne legyünk elbizakodottak, ne gondoljuk, meg vagyok mentve, minden rendben, mert a gonosz állandóan akcióban van. El akar buktatni. Sátán a hívőkre akar mutatni, látjátok, ők sem különbek, mint a nem hívők. Bizony, gyakran igaza van, nem különbözünk a világtól. Vigyázzatok - azt jelenti ez, vállalom, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. A keresztyén hit nem rólam, hanem Jézusról szól. Azért tudok más emberré lenni, mert Ő tesz engem krisztusivá. A magam erejéből képtelen vagyok megállni, csakis az Úr ereje által érek célba. A hívő embernek mindvégig az Úr segítségére van szüksége.

Meg lehet állni a hitben! Nem szükséges elesni. Az tud megállni, aki nem veszi le a szemét az Úr Jézusról, aki mindig figyel Rá. Az is lényeges, hogy számítsak a gonosz támadására, tudatosuljon bennem, hogy el akar buktatni. Nem is mindig az a célja, hogy elforduljunk Istentől, inkább azt szeretné elérni, hogy ne az Úr dolgaival foglalkozzunk. Felgerjeszti bennünk a világ dolgai utáni kívánságot, mindig vágyakozunk valamire, meg akarunk szerezni valamit. Közben lazul a kapcsolat, már nem szomjazzuk az igét, mert olyan jó népszerű egyházzá válni, jó együtt lenni a világgal, jó, ha dicsérnek. Azonban mi az Úr dicséretét kereshetjük.

Pál arra is felszólít, hogy ne adjuk fel. Legyünk erősek, és vigyük tovább az evangéliumot. Harcoljuk meg a nemes harcot. Mindezt pedig szeretetben tegyük. Ez azt jelenti, hogy fontos nekem a bűnös ember, szeretném, ha megismerné a Megváltót, és ennek érdekében mindent megteszek. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Minden dolgotok, ez elgondolkodtató, vajon így van ez? Mindent szeretetből, az Úr iránti szeretetből teszek, vagy azért, mert meg kell tenni, mert nincs más, de legszívesebben én sem tenném. A szeretetből azt fejezi ki, hogy önként, és nem kötelességből, nem is azért teszem, mert jól megfizetik. Teszünk mi még valamit szeretetből? Már az egyházban is egyre inkább pénzért teszünk dolgokat, ha jól megfizetik, megcsinálom, akkor segítek. Gyakran a gyülekezet tagjai is úgy gondolkodnak, inkább megfizetjük mások munkáját. Pál pedig arról beszél, hogy a gyülekezet tagjai tesznek meg dolgokat Jézusnak, az Iránta való szeretetből. Teszem azért, mert az Úr Jézus sem más által mentett meg, hanem Önmagát adta értem. Igen, Jézus maga cselekedett, önként ment a keresztre, hogy megváltson a kárhozattól. 

Kemény beszéd maradt a végére: aki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Urunk, jöjj! A gyülekezet nem érdekközösség, hanem az Úr iránti szeretet hozta létre, és az is formálja. Azért lettem tanítvány, mert megszerettem azt az Urat, Aki előbb szeretett engem. A jelenlétem, az életem válasz az Úr szeretetére. Szeretem-e Őt teljes szívemből? A hit lényege ez, szeretni Jézust! Pál úgy szolgálja az Urat, hogy várja is Őt vissza. Ez az imádsága, jöjj, Uram, Jézus! Legyen ez a mi imádságunk is, mégpedig őszintén kifejezve Őreá való utaltságunkat. Jöjj, Uram, mert Nélküled elveszek. Jöjj, mert az emberiségnek sincs Rajtad kívül más reménye. Csak az Úr teheti újjá a szívünket, az életünket.

Tüzed, Uram, Jézus

1. Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok, és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Refr.: Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak te vagy nekem,

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a te kezed.

2. Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Refr.

3. Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Krisztus elém jön, örök a derű.

Refr.

Isten áldásával.