I
|
sten az igében
is úgy tanácsol minket, mint atya a fiát (Péld 5,15-23). Azt kéri, hogy figyeljünk szavaira, és ez több, mint meghallgatni, azt kéri, hogy amit elolvasunk, azt
építsük bele az életünkbe. Alkalmazzuk az igét a gyakorlatban. Mert úgy tűnik, ez nem mindig sikerül. Olvassuk naponta a Bibliát, és komolyan is vesszük, de van,
amikor csak elméleti szinten, és már nem jön át a gyakorlatba, az
életvitelbe. Különösen anyagi területen,
megélhetési szinten, vagy a megbocsátással kapcsolatban nem érzékelhető az Úr
szavának való engedelmesség. Csak addig engedjük hatni az igét, amíg nem fordul
szembe saját vágyainkkal, elképzeléseinkkel, de amikor ki akar billenteni
megszokásainkból, ellenállunk. Kérjük Isten Szentlelkét, hatoljon mélyen a
szívünkbe, és adjon radikális változást életünkben.
Tovább haladva a szívünkre helyezi, hogy a magunk csörgedező forrásából és a saját kutunkból igyunk. Az összefüggésre figyelve világossá válik, hogy a
szerelemről, a másik nem iránti szeretetről, a szexualitás helyes megéléséről
beszél. Ezek az Úrtól kapott ajándékok, és a házasságban vannak a helyükön, ott élhetjük meg őket Isten akarata
szerint. Ha így teszünk, ebből áldás fakad az életünkre nézve.
A világ csábít, a gonosz tönkre akarja tenni azt, amit Isten a
házasságban két embernek ajándékoz. Óvjuk a házasságokat, ápoljuk egymással a
kapcsolatot. Az ige rámutat: minden
lépésünk Isten színe előtt megy végbe. Látja az életünket, figyelemmel kíséri lépésünket. Ha nem is vesszük
észre, az Úr tudja, miként élünk. Tisztában van bibliaismeretünkkel is, és ha
ismerjük az igét, nem fogadja el, ha úgy teszünk, mintha nem tudnánk, mit vár
el az Úr. Azonban ha valaki bűnbánattal
megvallja, ismerem ugyan az igét, de képtelen vagyok úgy élni, és új szívet és
természetet kér, mert szeretné az ige szerint alakítani az életét, azt az Úr új
teremtéssé teszi.
Az Úr hatalmasan munkálkodott a samáriai asszony szívében (Jn 4,39-42). Mert amikor
Jézus kézbe vesz, akkor nagy dolgok történnek. Olyasmit élünk meg, amit korábban nem, mert magunktól képtelenek vagyunk
rá. Ez az asszony azonnal elmondta a városban,
ami történt, és hívogatott Jézushoz. Az Úrral való találkozás átmosta a szívét,
nincs benne neheztelés, most már nem bújik az emberek elől, és nem foglalkozik
azzal, hogyan fogadják majd mondanivalóját. Az is megrendítő, hogy nem kér tőle
senki bocsánatot korábbi viselkedéséért, a sok bántó megjegyzésért, és ő ennek
ellenére elmondja az üzenetet. Miért? Mert tudja, hogy az ő szívük is megváltozik,
ha találkoznak Jézussal, ha hallják az igét a szájából.
A samáriaiak is, megdöbbentő módon, nem azzal foglalkoznak, ki ez az
asszony, hanem az általa közvetített üzenetre figyelnek. Úgy gondolom, ragyogott
az arca, és átjött rajta, hogy ő már nem az, akinek ismerték. Akiben ott van
Jézus, azon ez átjön, meglátszik, ott már nem a régi természet dominál.
Látják-e Jézus jelenlétét rajtunk az emberek?
Arról vall, hogy Jézus megmondott neki mindent, ami tett. Nem sokat beszélt
hozzá Jézus, a lényeget, a legfontosabbat mondta el, de valószínűleg a Lénye
feltárta előtte: ez vagy te. És az asszony nem futott el megsértődve, hanem
vállalta, ez vagyok én. Mennyire nem szeretjük, ha valaki ismeri életünket, és
meg is mondja, milyennek lát. Nem szeretjük azt sem, ha az ige mondja meg, mit
tettünk, kik vagyunk. Megharagszunk, lelkészre, Istenre, mindenkire. Pedig
Jézus azért közli a diagnózist, mert segíteni akar. Azt akarja, hogy tovább már
ne úgy cselekedjünk, és ne azok legyünk, mint eddig. Kérjük Urunkat, vegye ki
szívünkből a sértett menekülést, és ne másokban lássuk a hibát, hanem
vállaljuk, az vagyok, akinek Te látsz engem.
A samáriaiak kérték, hogy maradjon náluk. Amint láttuk, azzal kezdődött, hogy Jézus elfáradt, leült a kútnál, és a pihenést jól, aktívan használta fel. Ezért
kellett Samárián keresztülmennie, mert tudta, hogy érettek a gabonamezők,
éhezik az igazságot ezek az emberek. Bár így engednénk a Lélek vezetésének, és
megállnánk ott, ahol meg kell állni, akkor is, ha azzal szokásokat,
hagyományokat törünk meg. Jézus megtörte a harag és gyűlölet hagyományát. Az
evangélium az ellenségeket baráttá teszi. Jó látni, hogy ezekben az emberekben nem
volt előítélet, nem mondták, mi jót kaphatunk egy zsidó tanítótól. Elmentek és
maguk is megtapasztalták Jézus Lényét. Jó volt Vele lenni. Elsimultak a
nemzetiségi problémák, és Jézus szívesen maradt. Nem arra figyelt, mit mondanak
mások, bizonyára akadtak, akik szerint nem szabad samaritánusok közt maradni,
de Ő nem erre figyel, mert értük is jött, értük is meghalt. Ma is Jézusban
gyógyulhatnak meg a nemzetiségi sérelmek, Őbenne találhatnak egymásra, akik
eddig távol voltak. A vallás nem segít az ellentéteken, csak egyedül Jézus, a
Benne való élő hit. Amíg csak vallásosak vagyunk, és nem Jézus nyíltszívű
tanítványai, mindenkiben ellenséget látunk. Általa gyógyulhat meg a szívünk, és
gyógyulhatnak kapcsolataink is. A
Jézusban való élő hit tette Sault testvérré, azokkal, akiket korábban üldözött.
A gyülekezet is a kegyelmet megtapasztalva vált képessé Saulban meglátni az Úr
munkáját, az új embert.
A végén pedig fontos gondolat, hogy nem az asszony szavára építik a hitüket,
hanem Jézus szavára. Ma is így kell ennek lennie, a bizonyságtétel csak elindít
az Úr felé, de a hitünk alapja nem ez, hanem az Úr szava. Ők felismerték, hogy Jézus
a világ Üdvözítője. Ő a Megváltó. Meddig jutottál el? Neked is Üdvözítőd?
Felismerted már, hogy Általa van bűnbocsánat és örök élet? Ki tudom-e már
őszintén mondani: Én Uram, és én Istenem? Ami azt is magával hozza, hogy én az Ő
szolgája vagyok, Neki élek és szavát lesem.
Miért hogy Ő?
1.
Miért hogy Ő, kit angyalének dicsért,
Költötte ránk szerelme kincseit?
Vagy mint a pásztor elveszett után járt,
Elmémmel fel nem foghatom, miért?
De azt tudom, hogy Máriától származott,
Hogy Betlehemben jászolágya volt,
Hogy Názáretben élt és ott volt otthona,
Ím így jött el Ő, a Világ Megváltója!
2.
Nem érthetem, miért szenvedett némán,
Békéje fénylik Golgota hegyén.
Szíve miért szakadt meg a keresztfán,
Tövisből mért kapott ott koronát?
De azt tudom, hogy megtört szívek orvosa,
Bűn, félelem tüzét megoltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja,
Ezért jött el Ő, a Világ Megváltója!
3.
Miképpen hódolnak Előtte népek,
Hogy kormányozza földi birtokát?
Kelet-, Nyugatnak, bűnösnek, s a bölcsnek
Szomját hogy oltja: meg nem mondhatom.
De azt tudom, hogy dicsősége felragyog,
Hogy amit Ő vet, Ő aratja majd;
Győzelme napja nem sokáig várat:
Megismerik Őt, a világ Megváltóját.
4.
Miképpen áldja Őt magát majd a Föld,
Ha egy szavára béke lesz az úr?
Vagy sejted-é az ujjongásnak árját,
Ha minden szívet lénye majd betölt?
De azt tudom, hogy angyalének ujjong,
Megváltott lelkek hangja zengi Őt;
Az Ég a Földnek, Föld az Égnek mondja:
Végre Király Ő, a Világ Megváltója!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése