Előbb higgy, azután látsz!

M

a túl nagy szerepe van a pénznek (Péld 6,1-11). Nagyon sokan hiteleket vesznek fel, részletre vásárolnak, az ige azonban felhívja a figyelmünket arra, hogy igyekezzünk rendezni ilyen jellegű pénzügyeinket, nehogy csapdába kerüljünk, és olyan kintlévőségeink legyenek, amik még a megélhetésünket is veszélybe sodorhatják. Itt a kezességet említi, ettől óvja az olvasót, a tanítványt. A kezesség jó cselekedetnek tűnik, de nagy veszélyeket rejt magában, mert ha valamilyen okból a másik nem képes törleszteni adósságát, a nyakunkba szakad, talán épp váratlanul. Ezért ezt is rendezni kell, igyekezni kilépni, szabaddá válni ettől is. Urunk Jézus azt kérte, anyagilag is teljesen bízzuk magunkat mennyei Atyánkra, mert Ő ismeri Övéinek a szükségeit. Ahogyan egy szülő odafigyel gyermeke anyagi életére, úgy Isten is. Törődik velünk, gondoskodik rólunk. Legtöbbször nem is az a probléma, hogy az Úr nem gondoskodik rólunk, hanem nagyok az igényeink, túlméretezett költségvetésből élünk, kevesebb is elég lenne. És talán pont azért látszik úgy, hogy nem kapunk Istentől támogatást, mert Ő azt várja, hogy hű sáfárként bánjunk anyagi lehetőségeinkkel. 

Az is elgondolkodtató, amikor szenvedésről, éhínségről hallunk, Istent okoljuk: miért engedi? De ki gondol arra, hogy esetleg az Úr a mi kezünkbe tette az éhezők kenyerének az árát is? Ránk bízta, hogy jól éljünk vele, és juttassuk el hozzájuk az alapvető élelmiszereket. A kölcsön csapda, de meg lehet menekülni belőle, amennyiben figyelünk felfelé, és az Úrban megelégedett életet élünk. Ma pont a megelégedettség hiányzik, újabbat, nagyobbat, modernebbet akarunk mindenből. Pál apostol a következőket írja: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,6-8). A megelégedettséget az élelem és a ruházat meglétével fejezi ki. Mennyire már nem ezekről van szó, a létszükségleti dolgaink megvannak, és sok szükségtelen és haszontalan dolog tölti ki az életünket. Amennyiben kérjük, az Úr kimunkálja bennünk a megelégedettséget, és felszabadulunk az Úrral és az egymással való foglalkozásra. Megszabadulunk így az aggodalmaskodástól is.

Igénk a hívő ember szorgalmáról is beszél, amivel teljes mértékben egyet is értünk, ám legtöbbször az anyagi gyarapodásunkért való fáradozást értjük alatta. Azonban, mint tanítványok szorgalmasak vagyunk-e? Nagy buzgósággal tanulmányozzuk-e a Bibliát, és gyűjtjük össze a lelki táplálékot ínségesebb időkre? Most kell lelkileg is felkészülnünk, hogy amikor nehezebbé válik az élet, legyen miből erőt, reménységet és bátorságot meríteni. Nagy hangsúlyt fektetünk a testi pihenésre, de  foglalkozunk-e eleget a lelkünkkel? Van-e elég időnk az elcsöndesedésre, feltöltődésre? Olyan könnyen ezt hagyjuk utoljára. Ami az anyagi világhoz, a testünkhöz tartozik, az legtöbbször elsőbbséget élvez, arra sok időt fordítunk. Kérjük Urunkat, adjon erőt megváltoztatni kialakult gyakorlatunkat, és foglalkozzunk többet Ővele. A szorgalmas munka a lélekmentésre is vonatkozik. Fáradozzunk minél többet mások Jézushoz vezetésében.

Az Úr oda is elmegy, ahol nincs becsülete, ahol tudja, hogy nagy eredményekre nem számíthat (Jn 4,43-54). Mindenki megkapja Tőle a lehetőséget. Igen, az evangéliumot mindenhol hirdetni kell, mindenkinek hallania kell. Hogy hogyan fognak reagálni, az az ő dolgok. A mi feladatunk, hogy előítélet nélkül hirdessük az igét. Nem az eredmény figyelése a dolgunk, hanem a szolgálat. Az előző történetben az asszony nem foglalkozott azzal, mi lesz a bizonyságtételének a következménye. Csak arra koncentrált, hogy amit megtapasztalt, elmondja, a többit Istenre bízta. A mi feladatunk a magvetés, a növekedés az Úr dolga.

Jézus ismét elment Kánába, talán azért, hogy megnézze, a csoda mit váltott ki. Vannak-e, akik elgondolkoztak rajta, és keresik Jézust? Annyi mindent láttunk és hallottunk már az Úr munkájából, hol tartunk, van-e nyoma az életünkben? Hiszünk Benne? Kiderül, hogy azon a vidéken mindig csodát akarnak látni. Jelmondatuk: hiszem, ha látom. Előbb látni akarnak. És amikor ez a királyi tisztviselő megérkezik, pont ezt demonstrálja Jézus. Ti előbb mindig látni akartok, és ez a zsidókra vonatkozik. Első a látás nekik, és bizony, mi is így vagyunk. Mindig látni akarjuk Isten hatalmát, és ha majd megteszi ezt meg azt, hiszünk. És ez az ember ebben szégyenít meg mindnyájunkat. Élete, hite példa a számunkra. Ő még nem látott semmit, illetve csak a nagyon beteg gyermekét, és hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őt. Azzal a kéréssel érkezik, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!

A királyi tisztviselő a válasz hallatán nem sértődik meg, nem vonul vissza, hanem Jézus elé veti magát, és hittel kéri Őt. Az Úr válasza: Menj el, a te fiad él! Még nem történt semmi, legalábbis az apa számára látható formában. Ő azt kérte, menjen vele Jézus, ehelyett hazaküldi őt, azzal, hogy él a fia. És ez az ember hitt a szónak, hitte, hogy úgy van, ahogy az Úr mondja. Nincsenek kétségei: de biztos, hogy még él, mi van, ha mégsem, ha rosszabbul van? Hogyan jövök újra vissza, ha még szükség lenne Rá? Nincs ilyesmi benne. Hisz a szónak, az igének. Bár mi is így hinnénk. De mi feltesszük a kérdést: valóban úgy van? Tényleg van üdvösségem? Valóban gondoskodik rólam az Úr? Mennyi drága ígéretet kaptunk, de annyiszor kétségbe vonjuk, mert előbb látni akarjuk a beteljesedést.

Az igénk megmutatja az igazi sorrendet. Előbb hit, azután látás, és ezt nem lehet megcserélni. Higgy a szónak, és a többit bízd az Úrra. Hidd, hogy valóban minden úgy fog történni, ahogyan megmondta az Úr.

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.