A
|
z életre való
felkészítés áldásáról beszél a szentíró (Péld 6,20-35). A gyermek és a
tanítvány szívére helyezi az otthonról kapott tanácsok megtartását, mert
átsegítenek a nehéz időszakokon. A
prédikátor idejében a szülő tanította a gyermeket, otthonról vette a mintát, a
szülők életére odafigyeltek. Ma is
fontos az igei útmutatás, fontos, hogy amit továbbadunk, azt mi magunk is
éljük. Hiteles legyen az életünk. Azonban ma azt is látnunk kell, hogy nem csak a
szülő van hatással a gyermekre, hanem az a közeg, amiben napról napra
megfordul. A szentíró a gyermeket, a tanítványt szólítja meg, azért, mert nem
mindegy, kire hallgatunk. Jó, ha szem előtt tartjuk az előttünk járó generáció
tapasztalatait, bölcs tanácsait.
Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás. Itt elsősorban Isten
parancsára, az ige szavára kell gondolnunk. Van lámpásunk, mert Isten kezünkbe
adta az igét. Így nem bolyongunk sötétségben. De használni is kell. Nem elég, hogy itt van, hanem világítani is kell
vele. Vagyis olvasni, és követni, amit tanácsol. Az ige megőriz a rossz döntésektől és a
bűntől. Mert az ige olyan segítség, ami
kijelöli az utat, és a korlátok által biztonságossá is teszi az úton való
haladást.
A gonosznak nagy vonzereje van, felhasználja a test kívánságait, az ige
azonban erőt ad arra, hogy nemet mondjunk. Isten szava védi a házasságot, a
gonosz pedig támadja. Az ige szerint a
férfi és a nő kapcsolata a házassági szövetségben teljesedik ki, és ezt védi,
ehhez ad segítséget. Óv a házasságba való betöréstől, vagy az abból való
kitöréstől. Minden a maga medrében van
jó helyen és válik áldássá. Amikor kikerül a mederből, romboló erővé válik. Az Isten országában az ige fegyelme alatt
áldás a házasság.
Annyira nem a harmincnyolc éve beteg meggyógyulása a lényeg a zsidóknak
(Jn 5,16-30). Nem örülnek, hogy végre egészséges, és nem hálásak Istennek, hogy végre
eljött Valaki, aki ilyen dolgokra képes. Mert a zsidó vezetők támadják ugyan
Jézust, de majd négy évtizeden keresztül tehetetlennek bizonyultak. Képtelenek
voltak ezen az emberen segíteni. Eljött Jézus, és megtette azt, amire más
képtelen, mégsem borulnak le Előtte. Nem akarják dicsérni, nem akarják Őt
követni. Inkább belekötnek, támadják,
mert szombaton gyógyított. Tudok-e
örülni az Úr hatalmának és munkájának? Hálás vagyok-e azért, hogy eljött a
világba, és olyan dolgokat tesz, amikre mi képtelenek vagyunk?
Jézus szóba áll ellenfeleivel, és válaszol nekik. Igyekszik megmagyarázni
Isten országának logikáját, ott nem a törvény betűje a lényeg, hanem az élet a
fontos. Amikor valaki meggyógyul, nem
megtöri, hanem betölti a törvényt, mert aki Isten munkáját megtapasztalja,
dicsérni fogja az Urat. Jézus nagyon jól
tudja, mennyire képmutatók ezek az emberek, és sajnos mi is. Ami haszonnal jár,
vagy ha anyagi kár származik belőle, azt szombaton is megcselekszik. Ha az
értékes állat kútba esik, kimentik szombaton is, de mennyivel értékesebb az
ember. Itt a probléma: minden
értékesebbé vált az ember életénél. Istennek olyan értékesek vagyunk, hogy a
Fiút adta oda értünk.
Jézus válaszában Istent Atyjának nevezi, és ezt már nem tudják elviselni.
Mi a megoldás? Meg kell ölni. Ez borzasztó, nem azt figyelik, az élete
bizonyság arról, hogy Ő Isten Fia, hanem valami nem tetszik, távolítsuk el. Pedig Ő
nem bántott senkit. A szelíd Jézus nem kell, a gyilkos indulatúak igen.
Mennyire nem tud az ember igazi megoldást az életre. Jézus a megoldás. Aztán
pedig megmutatja, hogy az Atyára való figyelés helyes irányba tereli az életünket. Ő
is felfelé figyel, Istentől veszi a mintát. Az Atya munkálkodik, és ezt teszi
Jézus is. Ma még munkálkodásra van szükség, mert nagy a sötét, a gonosz
erőteljesen munkálkodik, de Isten ki tud menteni a karmaiból.
Jézus nem magától cselekszik, hanem figyel az Atyára. Isten munkássága a
minta számára. Azért választja mindig a jó megoldást, mert nem a környezetére
figyel, hanem Istenre. Hiába támadják, ő nem az emberi hangoknak enged, hanem
Isten szavának.
Jó látni az összhangot az Atya és a Fiú között. A Fiú figyel az Atyára, Ő
pedig mindent megmutat neki. Csodálatos, nincs irigység, féltékenység, minden
tudnivalót átad az Atya, Jézus pedig elfogadja, bízik az Atyában. Ilyen
bizalommal figyeljünk az Úrra, engedjük, hogy tanítson, hogy megmutasson mindent,
ami Isten országának működéséből, rendjéből megismerhető. Jézus Isten országának erejét éli meg a világunkban. Isten országában az
Élet ereje működik, a halálból is kihoz, és Jézus is ezt képviseli. Életre
kelti a lelki halottakat is, Ő az egyedüli, aki ki tud hozni a halálból. Ő az egyedüli
remény a halott gyülekezetek számára is. De mindez azt jelenti, van remény,
Jézus nagyobb a lelki és a fizikai halálnál is. Szavában életerő van. Ha szól,
senki nem állhat ellen, a halottnak is mozdulnia kell. Ezt majd később látni
fogjuk. Beszól Lázár sírjába: jöjj ki; és Lázár kijön, mert nem tehet mást. Ha Jézus szól, mozdulni kell, nincs az az erő,
ami fogva tarthat. Harmincnyolc éve béklyóban tartó bilincs is lehullik, és az
eddig mozdulatlan ember talpra áll és jár. Hisszük-e, hogy az Úr szava ma is
ilyen hatalmas?
Istent Jézus által tisztelhetjük igazán. Őbenne ismerjük meg. Nincs más út
Hozzá, csak Jézus. Csodálatos ige, aki
Jézus szavait hallva hiszi, hogy Őt Isten küldte, annak örök élete van. Aki
hiszi, hogy Jézus Isten Fia, Megváltó, és elfogadja kegyelmét, az átmegy a
halálból az életre. A Jézusban való élő hit a jegy a halálból az életre. Aki
hisz Jézusban, nem megy ítéletre. Miért? Mert ha látom, kicsoda Jézus, tudom,
hogy Ő vállalata az én ítéletemet. Ha bűnbánattal feltártam a szívem, letettem
bűneim, és elfogadom az új életet, követem Őt, Isten megbocsát. Jézus
kereszthaláláért van a kegyelem. Nem az én érdemem, hanem egyedül Isten
kegyelme által van üdvösség.
Jézus nem a maga akaratát keresi, hanem az Atyáét. Az a fontos számára,
mit akar Isten. Fontos számomra is? Felteszem a kérdést minden dologban, mit
akar az Atya? Bizony, nem mindig
kérdezünk, nagyon is számít a magunk akarata, pedig nem akar mindig jót a saját
akaratunk. A bethesdai béna akarata sem akarta már a gyógyulást. Maradt volna
abban a nyomorult helyzetben, de Isten gyógyulást akart, és Jézus az Atya
akaratát vette figyelembe. Isten akarata mindenben a legjobb számunkra.
Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram, énekelni,
Szent nevedet dicsérvén magasztalni
És mindenütt e világon hirdetni.
2. Igen reggel irgalmadat hirdetni,
Igazságodról éjjel gondolkodni,
Hegedűvel, orgonával zengetni,
Minden éneklő szerszámmal tisztelni.
3. Csudaképpen én vigasztalást vészek,
Cselekedetidre hogyha tekintek,
Kezeidnek munkájában örvendek,
Teremtőmnek, Megváltómnak éneklek.
4. Az eszetlen ember ezt nem esméri,
A hitetlen bolond ember nem érti;
Kinek rólad nincs igaz esméreti:
Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.
5. E világon gonoszok gyökereznek,
Kik mindenkor hamisan cselekesznek;
Mint a füvek, virágoznak, terjednek,
Hogy örökül-örökké elvesszenek.
6. Lám ezeket, Uram, felséges Isten,
Kik támadnak a te szent igéd ellen,
Viaskodnak a te híveid ellen:
Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.
7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek,
Mint a pálmafa, szintén úgy zöldellnek;
Mint cédrusfák ugyan meggyökereznek
Az igazak, kik igaz hitben élnek.
8. Vallást tesznek minden emberek előtt,
Hogy az Isten igaz mindenek fölött;
Hamisságot soha nem cselekedett,
Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése