S
|
okan azt
gondolják, bármit megtehet az ember, Isten nem törődik vele (Péld 6,12-19). Még a
zsoltárok közt is találunk olyat, amelyikben a szerző a gonosz, istentelen
emberek sikerén kesereg. Úgy gondolja, ők mindent megtehetnek, figyelmen kívül
hagyhatják Istent, minden sikerül nekik. Azonban minden kérdésben az ige
tükrébe kell tekintenünk, az Urat kell kérdeznünk, vajon Ő hogyan is látja. Mi
is Isten véleménye? Az Úr a bűnt gyűlöli,
és mindent megtesz ellene. A bűnt nem Isten hozta a világba, hanem a gonosz
csempészte be, az ember engedetlenségén keresztül. Amikor Ádám engedetlenné vált Istennel
szemben, és a kísértőre hallgatott, elszakadt Teremtőjétől, és a bűn belépett a
szívébe és megfertőzte.
Azóta Isten keresi a fertőzött szívű embert, mindent megtesz érte, mert
minket szeret. De nem erőszakkal avatkozik közbe, hanem igéjén keresztül. Olyan
helyzetekbe vezet, ahol találkozunk az igével, ahol megszólíthatók vagyunk.
Amikor úgy tűnik, Isten nem törődik a gonoszsággal, hagyja, hogy a bűn
mindent elárasszon, akkor ez nem így van. Odafigyel ránk, de ad időt a bűn
útján járónak a megtérésre. Azt akarja, hogy mindenki maga ismerje fel, hogy rossz
úton jár, és azt is, hogy ez nem jó, és akarjon erről letérni. Amikor ide eljutunk,
Isten elénk jön, segít.
Azonban olyan kevesen döbbennek rá, hogy a bűn útja pusztulásba visz.
Isten szeretne ettől megmenteni, elkészítette az életre vezető keskeny utat,
megkereshetjük a szoros kaput, és beléphetünk rajta. De az idő letelik, aki nem megy be a szoros
kapun, az elveszik. Vannak, akik úgy gondolják, ráérnek, azonban életünk ideje
nincs a kezünkben. Bármikor elkérhetik a lelkünket, és ne legyünk bolondok,
hanem okosak, akik a vagyonnál, hatalomnál, érvényesülésnél is többre becsülik
az örök életet. Mert mindent itt hagyunk. A másokat eltipró, rosszindulatú
ember élete is letelik, és ő is itt hagy mindent. Egyedül a kegyelmet vihetjük magunkkal, az Úr
áldozatára való hivatkozást. A vér ereje marad meg, ami jelzi: az Úr eltörölte
vétkeimet, és megbocsátott.
Nem szabad elfelejteni, hogy van, amit gyűlöl az Úr, és számon fogja kérni. A vérontást komolyan veszi, mert Isten
ajándéka az élet, nincs jogunk azt elvenni. Mert elvenni könnyű, de visszaadni
már nem tudjuk. A vérontásra is a
bűnbánat az egyedüli megoldás, amikor felismerem, mit tettem, megvallom, és
kérem az Úr Jézust, hogy törölje el bűneimet.
Urunk felmegy Jeruzsálembe, és nemcsak az élet napos oldalán állókat látja
meg, hanem észreveszi a sötét részen élő embereket is (Jn 5,1-15). A templom közelében ott a Bethesda, ahol szenvedés, nyomor, kilátástalanság található. Nyomor a köbön, mondhatnánk.
Igyekszik is mindenki elkerülni. Ki szeret az elfekvőben sétálgatni? Jézus azonban nem kerüli el. Bemegy a nyomor közepébe, és reményt, életlehetőséget hoz a számukra. Aki feltekint, mint a pusztában a kígyómarás idején
a keresztre, az meggyógyul. Aki hittel feltekint, meglátja Jézusban Istent, az
életet. Mert Jézus az egyedüli reménység. Olyan jó, hogy nem kerüli el a
kiábrándult, az életbe belefáradt, megkeseredett embereket sem.
Mindenek ellenére ezek az emberek várnak, várják, majd csak történik
valami, megmozdul a víz, és sikerül elsőként belekerülni, és meggyógyulnak.
Azonban ki tudja, csak a harmincnyolc év alatt volt-e valaki, aki gyógyultan
távozott? Azonban reménykedtek, vártak,
és ez éltette őket. És nem hiába vártak, mert ha nem is a víz mozdult meg, de
csoda történt, Jézusban Isten tett látogatást közöttük. Igen, Isten nem
idegenkedik az ilyen helytől, nem fintorog a szagok miatt, hanem esélyt ad egy új
életre. Bárhol legyél, és élj bár a legrosszabb körülmények közt, talán már senki
nem táplál reményt veled kapcsolatban, Jézus megáll melletted. Azért teszi,
hogy élj a lehetőséggel, kiálts Hozzá, hívd segítségül.
Akarsz-e meggyógyulni? - kérdezi az Úr. Természetesnek gondolnánk a
választ: Akarok! De nem ez hangzik el. Miért? Harmincnyolc év hosszú idő, és ez
az ember nem Istenre várt, hanem emberekre. És mivel nem akadt senki, aki
bevitte volna a tóba, megkeseredett. Aki emberekben bízik, csalódik, és megkeseredik.
Nincs embere, mondja, mást hibáztat, ahelyett, hogy meglátná az Emberét! Isten
adott neki egy Embert, ott áll, kinyújtotta már felé a kezét. Jézus az Emberünk. Látod-e Őt? Még mindig keseregsz, panaszkodsz? Lásd meg, itt van az
Úr, nem vagy magadra hagyva, Ő megment téged.
Jézus megparancsolja: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És megtörténik
a csoda, nincs szükség a víz megmozdulására, mert Jézus szava az ember
energiáit mozdítja meg. Jézus szava elég! Képessé tesz arra, amire eddig
képtelen voltál. Jézus a csoda! Lásd meg, Ő Isten csodája, és amikor
befogadjuk, akkor az életünkben is megvalósulhat a csoda. Új emberré lehetünk
Általa.
Megdöbbentő, hogy a gyógyulása után csak ténfereg ez az ember, nem követi
Jézust, és nem is érdeklődik Utána. Pedig
az a természetes, hogy akit az Úr megszabadít, az már hálából Neki akar élni,
az nem tud Nélküle meglenni.
Jézus kegyelme, hogy megkeresi ezt az embert, nem akarja, hogy
elkallódjon. Nem a kallódásra vagy a visszaesésre szabadít meg. Törődik vele, és lelkigondozza őt. Világossá teszi számára, hogy meggyógyult, de ha visszatér
a régi életébe, vagy ha nem vállalja azt, Aki meggyógyította, rosszabb történhet
vele. Mi lehet rosszabb harmincnyolc évnyi magatehetetlen állapotnál? Lehet
rosszabb? Igen! Az örök élet elvesztése, a kárhozat. Jézus az életet hozta le a
földre, és aki ezt elfogadja, annak üdvössége van, de Jézus nélkül kárhozatban
marad az ember.
Krisztus, ki vagy nap és világ
1. Krisztus, ki vagy nap és világ,
Minket sötétségben ne hagyj!
Igaz világosság te vagy,
Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten:
Oltalmazz minket ez éjen;
Nyugodalmunk benned légyen,
A mi lelkünk el ne vesszen!
4. Mi szemeink ha alusznak,
Szíveink rád vigyázzanak;
Te hatalmadnak ereje
Légyen híveid őrzője!
6. Parancsoljad angyalidnak,
Hogy mireánk vigyázzanak,
A mi gonosz ellenségünk
Messze távol járjon tőlünk!
8. Dicsőség légyen Atyának,
Ő szent Fiának, Krisztusnak,
Szentlélekkel egyetemben,
Örökkön-örökké! Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése