2017. augusztus 24., csütörtök

Ő ad élő vizet



(Péld 3,19-35) Olyan jó a Biblia bizonyságtételét olvasni Isten jelenlétéről. Ő alkotta ezt a világot, és rendezte be mindazzal, ami az élethez szükséges. És Isten nem hagyta magára bolygónkat, és az embert sem. Isten ma is munkálkodik. A prédikátor azt kéri, ne tévesszük szem elől Istent. Amikor figyeljük a természetet, megcsodáljuk az élővilágot, ne feledjük el, hogy ezek az Úrra mutatnak. Minden Istenről beszél, kivéve az embert. Pedig jó, hogy az Úr kijelenti magát, kinyújtja kezét, és azt mondja, bízzunk Benne, bízzuk Rá magunkat. 
A szentíró személyes tapasztalata jelenik meg, amikor így szól: az Úrban bizakodhatsz. Átélte, hogy az Úrra valóban rátehetjük terhünket, segítségül hívhatjuk, mert nem csalódunk. Ő nem téveszt meg, nem vezet félre, és nem csap be. Isten szeret, és ebben a szeretetben bízhatunk, mert önmagunkért szeret.
(Péld 4,1-27) A családban folyó tanítás, a lelki nevelés fontosságát láthatjuk meg igénkben. A szülők ismertessék meg a gyermekeiket Istennel, az Ő akaratával. Mutassák meg az Isten szerinti életet. És azt kéri a gyerekektől, hogy vegyék ezt komolyan. A hiteles szülői élet legyen a példa, és ne a bűnösökre figyeljenek. Ez döntést igényel, mert a világ útján sokan járnak, az a népszerű, és ez vonzó. Azonban aki megismerte Istent és az igét, az tudja, hogy az az ösvény nem életre vezet. A világ megtéveszt, de ha a szívünkben az ige fénye világít, felismerjük a jó utat, és képesek leszünk azt választani.
Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A hívő élet növekvő, kiteljesedő élet. Aki az Urat követi, az Őt látja, és azt tapasztalja, hogy Jézus Lénye egyre nagyobb lesz benne. És így az élet nem kesernyés lesz, hanem boldog, egyre gazdagodó. Ez a gazdagság elsősorban nem anyagi gyarapodást jelent, hanem lelkit. Megelégedettek leszünk, békesség honol a szívünkben, és látjuk a célt.
A szerző minden kincsnél fontosabbnak tartja a szívünket, mert onnan indul ki az élet. A szív a lelki élet középpontja, oda lép be az Úr, és ezért kéri, hogy vigyázzunk rá. Nem mindegy, kit vagy mit engedünk be oda. Egyedül Jézus előtt nyissuk ki, és ha így teszünk, az ártó gondolatok, érzelmek és indulatok kívül maradnak. Ha Ő jelen van, akkor nincs hely a kapzsiság, a félelem, a sértődöttség, a harag, a bosszú és a bűn számára sem. Az első hely az Úré, és erre mindig vigyázzunk, mert minden a szívünket célozza, minden az Urat akarja kiszorítani, de ne feledjük, hogy Tőle kaptuk az új életet is. Ő ajándékoz meg kegyelemmel, törli el bűneinket.
(Péld 5,1-14) Az Úr azért adta kezünkbe igéjét, hogy figyeljünk rá. Az ige lámpásként világít az úton, járjunk a világosságában. Megfontoltnak lenni azt jelenti, nem látszat alapján döntök, nem a vágyaimra hallgatok, hanem Isten igéje alapján végiggondolom a dolgokat, és aszerint döntök, ahogyan az ige tanácsol. Isten a jó úton akar vezetni, azonban mindig vannak, akik le akarnak róla téríteni. A gonosz azon fáradozik, hogy a széles útra térjünk át. Gyakran meg is téveszt, mert amikor elénk áll, szépnek és jónak látszik, amit mond. Az ige arra mutat rá arra, hogy sok esetben az emberi szépség mögé rejtőzik, a másik nem csábítása mögött tűnik fel. Ezért fontos, hogy soha ne csak a külsőre, a szépségre figyeljünk, hanem tartsuk szem előtt a belső gazdagságot.
Sok esetben a kezdeti sikerekkel operál, amikor rálépünk a bűn útjára, az szépnek, jónak és sikeresnek látszik, sőt, talán egy darabig az is. Azonban gondoljunk arra, mi lesz az út végén. Mert minden bűnnek megvan a büntetése, a vetés eredményét előbb-utóbb le fogjuk aratni. Az Úr azonban felkészít, előre szól, mert azt akarja, hogy az út vége célba érkezés legyen. Igen, Jézus azt akarja, hogy érkezzünk meg az örök életbe.
(Jn 3,22-36) Jó látni Keresztelő Jánost, mentes az irigységtől, féltékenységtől, sértődéstől. Nem így a tanítványai. Őket zavarja Jézus tevékenysége, úgy gondolják, Jézus csak János után jöhet, és most megelőzte őt. Jézust már többen követik, mint Jánost. De ez nem verseny, mindenki szolgálatának Jézusra kell mutatnia. Nem az a fontos, én milyen megbecsülést kapok, hanem az, hogy Jézust ismerjék meg.
Mi van a szívemben? Milyen indulatok munkálnak bennem? Minek örülök? János Jézusban a vőlegényt ismeri fel, Aki eljött a menyasszonyért, és ő mint a vőlegény barátja örül ennek. Örül a vőlegénynek. Látom-e a vőlegényt? Az Iránta való öröm van-e a szívemben? És ha más szolgálata által érkeznek meg emberek a vőlegényhez, tudok-e ennek örülni?
János felismeri: az a lényeg, hogy az Úr növekedjen, és ha ez megtörténik, én kisebbé leszek. És erre van szükség, hogy minél nagyobb legyen Ő, és minél kisebb én. Mert amikor én növekszem, azzal eltakarom Jézust az emberek elől. Hányszor én akarok fontos lenni. Most menjünk oda az Úrhoz, és mondjuk ki: Neked növekedni kell, Uram, bennem és körülöttem, nekem meg kisebbé lennem. Hát, nem igazán szeretünk kicsik, észrevétlenek lenni, inkább mi akarunk látszódni. De Isten országa, és maga az élet is, nem rólam szól, hanem Jézusról.
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, azonban a biblikus hit nem elméleti, hanem gyakorlati. Aki hisz a Fiúban és engedelmeskedik Neki. A hit még csak megvan, de az engedelmesség gyakran elmarad. Pedig ezt a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Az Úr ezeket egybeköti.
(Jn 4,1-38) Urunk keresztülmegy Samárián, mert keresztül kell menni. Ez azt is jelenti, hogy a zsidó vér Samária elkerülésére ösztönözné, de az Atya Lénye arra készteti, menjen keresztül Samárián, ne kerülje el. És Jézus nem kerüli el, se Samáriát, se a számunkra nem fontos, ellenségként kezelt embereket és területeket sem. A kell szó azt üzeni, hogy aki Jézus tanítványa, annak keresztül kell menni Samárián, akkor is, ha egyébként nem szereti a samaritánusokat, és legszívesebben elkerülné őket. Miért? Mert az Úr tudja, hogy ott is vannak kereső, szomjazó, gyógyulásra váró lelkek. Jézus nem a mi érzelmeink szerint cselekszik, nem tartja magát hagyományainkhoz, és nem tartja haragjainkat sem. Ő viszi az élet vizét. A kút az életet jelenti. Víz nélkül nincs élet. És azt üzeni a kút mellett: én vagyok az élet vize. Várja, hogy odamenjünk Hozzá, és kérjük Tőle az élő vizet. Igen, ezt a vizet kérni kell, erre magunktól nem találunk rá, de Ő adja, annak, aki kéri Tőle.
Az asszony nem ismerte, ki az, Aki megszólítja őt, Aki vándorként ül a kútnál. Ismerem-e Jézust? Tudom-e, ki az, Akiről olvasok a Bibliában? Személyes Megváltóm-e már? Jézus az Isten ajándéka! Őt ajándékozta a szomjazó, kiszáradt lelkeknek. Őt adja Isten megoldásként a számunkra. Felismertük-e Benne Isten ajándékát? Csak el kell fogadnunk Őt. Ha kérsz Tőle élő vizet, Ő ad. Az asszony csak életének kellemetlen területét akarta elrejteni. Csak egy kifogyhatatlan házi kutat akart, hogy ne kelljen neki odajárni. El akart bújni az emberek elől, úgy gondolta, az lesz a megoldás. A széthullott élet maradhat, csak ne kelljen idejárni. Azt hitte, az emberek véleménye, gúnyolódása a legnagyobb problémája. Jézus rámutat arra, hogy az élete változhat meg az élő víz által, és akkor már nem akar elbújni, bátran fog vízért jönni. Ha az élő víz betölti, már maga is keresni fogja az emberek társaságát, mert ez a víz tovább akar áradni mások élete felé. Már maga fog beszélni arról, amit kapott, és arról, Aki adta.
Jézus kijelenti magát ennek az asszonynak, vallásos ismeretektől elvezeti a Krisztusban való hithez. Elmondja: Én vagyok a Krisztus. Ő az, Akire várnak, Akire szüksége van a világnak. Nem kell tovább várni, van Szabadító, van Megoldás.
Az asszony előtt felragyogott az élet, és még a korsójáról is megfeledkezik, mert mindenkinek el kell mondani, hogy megtalálta a Messiást, az életet. Hívogat Jézushoz másokat, jöjjetek, lássátok! Ez mindennél fontosabb lett. Nem érdekes már, mit mondanak rá, az a lényeg, hogy hallják, itt a Krisztus, ez a világ legfontosabb híre.
Arra gondoltam vajon ilyenek-e az alkalmaink? Úgy szólít-e meg az Úr szava, hogy mindenről elfeledkezve megyek és viszem a jó hírt? Milyen nagyszerű lenne, ha Jézust megismerve ottfelednénk problémáinkat, aggodalmainkat, pénzügyeinket, és mindent, ami eddig túlságosan elfoglalt, és futva vinnénk a hírt.
Ez az asszony csak ment, és nem törődött azzal, hallgatnak-e rá, lesz-e foganatja bizonyságtételének, hiszen jól ismerték eddigi életét. Hányszor visszatart minket a szolgálattól az a gondolat, hogy milyen lesz a reakció, hallgatnak-e majd ránk. Ne engedjünk a kísértésnek, hanem vigyük az evangéliumot. Akinek öröm az ige, az el fogja mondani másoknak.



JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ


1. 
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!

2. 
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!

3. 
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!


Isten áldásával.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése