Jézus az élet értelme

A

z Úr szól a próféta által, igéit bízta rá (Zof 2,1-15). És Zofóniás továbbadja, amit Isten mond. Azért szólítja meg őket Isten, hogy magukba szálljanak, mégpedig az ítélet előtt. Isten szól ma is, szava által keres. Nem vonul félre, azt akarja, hogy meghalljuk a szavát, válaszoljunk rá. Az Úrnak az ember a fontos, nem a politikai rendszerek és helyzetek, hanem az ember. Menteni akarja, azt szeretné elérni, hogy megismerjük Őt, és szívből imádjuk.

Szavával célja van az Úrnak, nem szórakoztatni akar, nem is azért szól, hogy egy hang legyen a sok közül, hanem azért, hogy szavát hallva magunkba szálljunk. A magunkba szállás olyan esemény, amin a tékozló fiú ment keresztül. A távoli vidéken sok év után rádöbben arra, hogy az atya nélkül tönkrement, egy lépés választja el a haláltól. Ekkor, utolsó lehetőségként az atya jut eszébe. Felismeri: az a gond, hogy eljött az atyai házból, és az a megoldás, ha hazamegy. Ma is pont ez a probléma, elmentünk otthonról, és amíg távol vagyunk, egyre rosszabb lesz minden, de haza lehet menni. A fiú nemcsak végiggondolja, hanem hazaindul. Ezt a döntést meghozhatjuk mi is. Kerekedj fel, és indulj végre haza.

Az Úr szól, az idő pedig sürget. Mielőtt bekövetkezik az ítélet. A magunkba szállást, az életváltozást nem érdemes halogatni. Miért? Mert letelik az idő, elmúlik a lehetőség. Eljön az ítélet napja. Eljön az a nap, amikor az Úr elé állunk, és mielőtt ez bekövetkezik, kell rendeznünk életünket Istennel. Azonban nem tudjuk az idejét ennek, nem tudjuk, meddig van még időnk. A bolond gazdagról, aki nagyon jól elvolt a vagyonával, és egyáltalán nem gondolt se Istenre, se a meghalásra, azt mondta az Úr Jézus: bolond, még az éjjel elkérik a lelkedet. Mi ne halogassuk, hanem menjünk haza az Úrhoz most. A világ minden kívánsága elmúlik, ne engedjünk a csábításnak, vegyük észre, hogy ha az egész világot megszerezzük is, lelkünk üres marad. Mert a lényünket csakis az Úr képes megelégíteni.

Annyi mindent keresünk földi életük során. Munkát, pénzt, társat, kapcsolatokat, sok időt rá is szánunk ezekre, de Istent keressük-e? Ott van-e első számú vágyunk között: Istent akarom keresni, szeretnék rátalálni, találkozni Vele? Pedig pont arra kapjuk az életünket, hogy megismerjük Őt. Mennyi időt szentelek Isten megismerésére? Ha egy napunkat végiggondoljuk, mennyi idő jut Istennek? Azt mondjuk, szeretjük az Urat, de ha megnézzük, mégis Rá jut a legkevesebb idő. Nem úgy kellene lenni, hogy aki fontos, akit szeretünk, akitől az életünk függ, az a legtöbb időt kapja tőlünk? Mindenre rengeteg időt szánunk, sokat foglalkozunk a munkánkkal, hobbinkkal, elektronikus eszközeinkkel, de mennyit törődünk az Úr Jézussal, házastársunkkal, gyermekeinkkel, az evangélium  terjesztésével?

Az Úr semmivé teszi a föld minden istenét. Nyilvánvalóvá válik az Úr napján, hogy a bálványok nem érnek semmit. Mivel élettelen dolgok, ezért nem tudnak az embernek segíteni. Mindaz, amiben bízott, amitől babonásan félt, tehetetlen. Bár még most meglátnánk ezt, és ezért az Úrhoz fordulnánk. Mert Ő nemcsak felszólít arra, hogy keressük, hanem meg is található. Aki pedig segítségül hívja, az megtapasztalja kegyelmét és segítségét.

Hitünk, életünk és szolgálatunk középpontja a feltámadott Úr (1Kor 15,12-34). Ő a lényeg. Ha Ő nem támadt volna fel, tartalmatlan és értelmetlen lenne a hit. Nekünk élő Urunk van! És ez nem elmélet, hanem tapasztalat. Sokan átélték a Vele való találkozást. Az első század óta bizonyságtevők fellege hirdeti az Úr Jézus szabadító hatalmát és a Vele való élő kapcsolatot. Ha Jézus nem támadt fel, írja az apostol, semmit sem ér a hitünk, mert akkor továbbra is a bűneinkben vagyunk. Az élő, feltámadott Jézus szabadít meg a bűn hatalmából. A keresztyén hit nem az ember megnemesítéséről, jobbá tételéről szól, ellenkezőleg, azt mondja el, hogy az ember önmagában tehetetlen. A leprás nem tudja magát meggyógyítani, a megszállott megszabadítani, mindezt Jézus képes megcselekedni. Nincs olyan hely a kereszten kívül, ahol a bűnös bocsánatot nyerne. Csak a kereszt tövében lelünk békességre. Mert a szív békessége az Istennel való megbékélésből fakad. Jézus halála és feltámadása nélkül az igehirdetés is csak emberi esemény, erő és hatás nélkül.

Ha valakinek Krisztus csak erre az életre kell, mint egy életet jobbá tevő segítő, az nem jár előrébb a bálványimádóknál. Jézus él, és azért jött és szólít meg, hogy a bűn hatalmából kimentsen, és egy új életre segítsen. Jézus életváltozást ajándékoz. Ő nem a régi életünkhöz társul, nem azt akarja sikeresebbé tenni. Sokan azt gondolják, hogy Jézussal sikeresebbek és gazdagabbak lesznek, Vele minden sikerül. Jézus azonban így szól: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” (Lk 9,23)! Erről van szó, csak úgy követhetem, ha megtagadom magam, és mindennap felveszem a keresztem. Itt nem önmegvalósításról van szó, hanem az Atya akaratának a megvalósításáról. Mindennap nemet mondok magamra, és Őt követem.

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül. Ellenkezést nem tűrő hangon, határozottan jelenti ki: Krisztus feltámadt, Élő, diadalmas Urunk van. Legyőzte nagy ellenségünket, a halált, és ez majd a feltámadás után, az ítéletkor el fog töröltetni, meg fog semmisíttetni. A halálra is Jézus az orvosság. Senki nem tud rá igazi és tartós megoldást adni, csak egyedül Jézus. A lelki halálból is Ő ment ki. Jézus halál fölötti győzelme, a feltámadás és az örök élet realitása ad értelmet és célt az életünknek. A feltámadásba vetett hit nélkül nincs értelme az életnek, akkor együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. Ezt a gondolkodást semmisíti meg Pál, a Krisztus győzelmére és a Belé vetett hitre mutatva. Jézus az élet értelme.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.