A
|
z Úr azt kéri,
őrizzük meg szavait, és zárjuk magunkba parancsait (Péld 7,1-27). Kezünkbe
kaptuk az igét, mindennap élhetünk vele, azonban nem elég csak olvasni, hanem
úgy kell magunkba fogadni, mint a szivacs a vizet. Akkor válik életté, ha átjár minket. Ne
elégedjünk meg néhány perces olvasással, hanem merüljünk el benne. Bukjunk le
az ige Óceánjába, úgy, ahogy a kagylóhalászok is teszik. Mélyre merülve ismerjük
meg egyre jobban az Urat, és minél többet foglalkozunk az Úr szavával, annál
jobban válik életünk részévé. Ami bennünk van, azt tudjuk használni. Az Úr is
azt az igét juttatja eszünkbe, amit tudunk. Ha nem ismerjük a Szentírást, alkalmazni sem tudjuk.
Az Úr parancsolatai életet jelentenek. Nem akadályként adta népe számára,
hanem segítségként. Sokan úgy tekintenek a Bibliára, mint elavult írásra,
azonban ez nem így van, ez Isten élő szava ma is. Ugyanaz az erő van benne, mint
amikor leírták. Ma is hat, átformálja gondolkodásunkat, és új emberré tesz.
Életet jelent az ige, mert általa szül újjá az Úr. Igéje láttatja meg velünk
elveszett állapotunkat, és általa ismerhetem fel Isten kegyelmét is. Azonban az
ige vezet az élet útján is. Belőle tudom meg, mi az, ami életre visz, ami kedves
és jó Istennek, és mi az, amire azt mondja, bűn. Ezzel nem eltiltani akar
valamitől, hanem óvja általa az életünket. Pál is írja: minden szabad nekem, de
nem minden használ. A törvény pont azoktól óv, amik nem használnak, sem nekem, sem a másik embernek. Az ige védi az
életet. Ha komolyan veszem, megóv a rossz lépésektől. Az ige megláttatja, hogy nem
csak a korszellem létezik, és segít mérlegre tenni mindazt, ami ma
elfogadott. Ha beletekintünk Isten
igéjébe, meglátjuk, hogy nem minden jó, amit a többség elfogad és gyakorol.
Aki nem figyel az Úr tanítására, az megtapasztalja ennek következményeit.
A bűn csábít, a másik nemet használja fel eszközként. Úgy látszik, ez már
Salamon korában is probléma volt, ezért helyezi a fiatalok szívére Isten a
vigyázást. Ő ad társat, arra várjunk, azt keressük, maradjunk hűek hozzá. Ezzel
védi a házasságot. Tehát nem a
házasságot, a házastársi kapcsolatot tiltja, hanem inkább helyes mederbe tereli
és védelmezi.
Jézus számára fontos, hogy az emberek üdvözüljenek (Jn 5,31-47). Ezért
jött, ezért halt meg a kereszten, ez a cél. Mi sok esetben életminőség-javítónak tartjuk Jézust. A földi életünk jobbá tételéhez vesszük igénybe
segítségét. Ha betegek vagyunk, gyógyítson meg, javítson anyagi helyzetünkön,
adjon munkát. Az egyház is ma sok
esetben ezeket a kívánalmakat igyekszik kielégíteni. Az lett a cél, hogy jól érezzék
magukat az emberek az egyházban, itt is megkapják, amit a mindennapokban
megszoktak. Szolgáltatásokat akarunk nyújtani. Jézus azonban nem ezt tette. Azt
akarta, hogy az emberek üdvözüljenek.
Az életkörülményeken lehet javítani, és fontos, hogy ebben segítsünk,
amennyiben rajtunk áll, de mégis az a lényeg, hogy van-e üdvösségem. A legjobb
életmódot, a ragyogó lehetőségeket is itt fogjuk hagyni, de mi lesz azután?
Hová fogok jutni a halál után? Ráadásul
nem tudjuk halálunk idejét sem. Nem elég annyi, hogy templomba jár valaki,
gyermekkorában konfirmált, hanem kérdés: ismerem-e személyesen a Megváltót?
Tudom-e, hogy az Úr Jézus az én Megmentőm? Megálltam-e már személyesen Előtte bűnbánattal a szívemben? Aki
megvallotta bűneit, annak az Úr megbocsát, eltörli bűneit. Fontos-e számunkra
az üdvösség? Fontos-e a másik emberre nézve is? Mondjuk el másoknak is az
örömhírt. Beszéljünk Isten szeretetéről, az Úr Jézus értünk bemutatott
áldozatáról.
Keresztelő János élete és szolgálata világító fáklya volt. Azért küldte
Isten, hogy Jézusra mutasson, és az emberek számára világossá tegye, hogy Jézus
által üdvözülhetnek. Meg kell látni
Jézusban a Megmentőt, a Szabadítót. János világosan elmondta, nem ő, hanem az
Úr Jézus a Krisztus. Aki élni akar, Őhozzá kell mennie. János és András vette
komolyan ezt a bizonyságtételt, ők Jézushoz mentek. Nem vártak senkire,
vonzotta őket az Úr, és meg akarták ismerni. Amikor Vele töltöttek néhány órát,
örömmel ismerték fel, hogy Ő a megígért Krisztus. Olyan határozott döntésre
jutottak, hogy életük végéig sem bánták ezt meg.
Jézus bizonyságtétele azonban nem János szavain nyugszik, hanem az élete,
a tettei tesznek vallást arról, hogy kicsoda Ő. Aki figyeli Jézus életét, az
meglátja, hogy Benne Isten jött el ebbe a világba. Ilyen életet ember nem tud
élni, mert a szívében jelen van a bűn. Mi önzők vagyunk, mindig magunkra
gondolunk, saját érdekeinket tartjuk szem előtt, míg Jézus mindig az ember
megmentését tartotta szemei előtt.
Nem az előkelő társaságokban mozgott, nem a politikába beépülve
igyekezett javítani a társadalmon, hanem lement a legmélyebb rétegekbe, és a
bűn munkáját igyekezett lerontani. Ő az
egész embert változtatta meg, tette újjá, jobbá. Lássuk meg, mit tett a bűn a
samáriai asszonnyal, a leprással, a bénával, a gadaraival. Majd figyeljük meg,
mit tett velük Jézus. Helyreállította az életüket, ismét emberré formálta. A
bűn elvesz, tönkretesz. Jézus ad, új életet, minőségi életformát, és örök
élettel ajándékoz meg. Ez fontos, az Úr ajándékoz, tehát nem pénzért gyógyít,
szabadít, tesz újjá. Amikor Zákeus megismerte a Megváltót, és új emberré lett,
rendezte múltját, négyszeresét adta azoknak, akiket korábban megkárosított,
vagyona felét pedig a szegényeknek ajándékozta. Micsoda átalakulás, milyen szabadság,
amit Zákeus átélt. Azonban meglepő, hogy Jézus nem szólította fel, támogassa az Ő
szolgálatát, adjon Júdásnak is, akinél a közös kassza volt. Nem tudom, mi mit
mondanánk Zákeusnak, elküldenénk-e úgy, hogy nem javasoljuk neki az egyház
támogatását?
Az Írások Jézusról tesznek bizonyságot, az a céljuk, hogy az Úrhoz
vezessenek. Nem a Bibliaismeret, hanem Jézus ad életet. Nem elég a Bibliát
ismerni, a vallásunkkal tisztában lenni, Jézushoz kell eljutnunk, mert Ő maga
az Élet.
A zsidókat az emberektől való tisztelet, dicsőség elfogadása akadályozta.
Szerették, különösen a farizeusok, ha kiemelték, megdicsérték őket, jutalmazták
munkájukat. Nem akarták Jézust első helyre tenni, mert ha átengedik a trónt
Neki, kiesnek a reflektorfényből, de ők ezt nem akarták. A hiúság, a
dicsőségvágy ma is akadály. Ne engedjünk nekik, hanem nyissuk ki az ajtót Jézus
előtt, mert az emberek véleménye nem segít rajtunk, Jézus áldozata szabadít meg
a bűn hatalmából. Dicsérjük és szolgáljuk Őt.
Velem vándorol utamon Jézus
1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése