Ajándék

N

agyon megrendítő volt még a tegnapi szakaszban olvasni, hogy megérett az aratnivaló (Jóel 4,18-21). És bizony, ezt látni ma is. Megérett az aratnivaló, de még tart a kegyelmi idő, mert az Úr igen-igen kegyelmes. Azonban látni kell, hogy eljön az Úr ítélete. Ő számonkéri a vétket, és ebből csak egy kiút van: a kereszt. Igen, ma is a kereszt a megoldás. Nem segít semmilyen képzés, pszichológiai irányzat, csak a kegyelem. Amíg nincs megtérés és új szív, nem változik semmi. A gonoszság növekszik, támadja Isten gyermekeit, de az Úr megoltalmazza övéit. Isten nem hagyja magára népét, és ez jó, mégpedig azért, mert szükség van ebben a nagy sötétségben egy kis világosságra. Ha ez is eltűnne, a gonosz mindent elborítana, de Isten népe még marad, és ez kegyelem. Kezünkben van az ige, ami lámpás lehet az úton.

A próféta ezekben a versekben az Úr áldásáról beszél. Mert a világ pusztít, de Isten helyreállít. Ő nem a pusztulásban gyönyörködik, hanem az életben. Csodálatos ígéretet kap Izráel, forrás fakad az Úr házából. És mi már tudjuk, hogy ez a forrás felfakadt. Jézus az. Ő hívogatta magához a szomjazókat. Ő az élő víz. Csak rajtunk áll, hogy Hozzá megyünk-e. És ki megy Hozzá? Aki szomjas, tehát az, aki rádöbben, hogy hiába kínál sok mindent a világ, a szomjúság megmarad. Csak az Úr Lénye képes csillapítani lelkünk szomjúságát.

Bőven folyik a víz, megöntözi a Sittim-völgyet. Ezzel azt jelzi, hogy tovább folyik, és mások számára is életet visz. Amit az Úr ad, az tovább árad, és mások életét is megeleveníti. Ebben a  patakban nincs akadály, ami elzárná a víz útját, árad és termővé teszi környezetét. Árad-e rajtam is keresztül? Bizony, gyakran az életünk válik akadállyá. Amit látnak a hívők életében, az nem kell. Kérjük az Urat, mossa át a szívünket, járja át az élet vize, és tegye mások számára gyümölcsözővé, hitelessé.

Isten Lelkének a munkája, amikor valaki őszintén Úrnak nevezi Jézust (1Kor 12,1-11). Ez azt jelenti, hogy megtapasztalta az életében Jézus hatalmát. Mert ezt megelőzően pogány volt, és ebből a saját erejéből nem tudott kitörni. Nekünk is látni kell, hogy a bűn halmától saját erővel képtelenek vagyunk szabadulni. A bálványoknak hatalma van felettünk, ellenállhatatlanul vonzanak a bűn útjára, nem tudunk nemet mondani nekik. Egyedül az Úr Jézus az, aki ellent tud állni nekik. Már a pusztában a megkísértéskor is minden próbálkozásra nemet mondott. Neki hatalma van a gonosz felett.

Aki már átélte a szenvedélyek, a bűnök hálójában való vergődést, majd Jézushoz kiáltott és megszabadult, annak számára Jézus Úr, és az is marad. Mert itt nem egy hitvallás hangzik el, hanem szívből fakadó vallomás. Erre van szükség. Elmondani, amit megtapasztaltunk. Nem elég megtanulni azt, amit mások megtapasztaltak, leírtak, hanem meg kell nekünk is tapasztalni Jézus munkáját az életünkben.

A gyülekezet nem versenypálya, ahol a tagok egymást akarják lekörözni. A kegyelmi ajándékok, amint a nevük mutatja, ajándékok. Tehát nem a mi képességeink, így nincs mire különbnek tartani magunkat másnál. Az a feladatunk, hogy használjuk ajándékunkat. A Lélek ajándékait arra kaptuk, hogy használjunk vele. Nem egyéni kegyességre, hanem arra adja az Úr, hogy általa építsük Isten országát.

A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN

1.  

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem.

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

2.  

A bűn sarában élve lenn

A jóra lelkem képtelen.

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

3.  

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem.

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

4.  

Az életem üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy Akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

Isten áldásával.