Ami van

A

 bölcsesség nem marad csendben, kiált, és bátran elmondja, ha rossz irányba mennek az emberek, ha eltértek az Úr akaratától (Péld 8,1-11). A bölcsesség mer szólni. Ez a bölcsesség nyilvánult meg a prófétákban is. Bátran megmondták Isten üzenetét, és akkor is rámutattak a hibákra, a bálványozásra, a bűnre, amikor a nép úgy gondolta, hogy a lehető legnagyobb rendben van minden. Isten azért ruház fel bölcsességgel, hogy általa tisztán lássunk, és amit ezen látás által ad az Úr, azt adjuk tovább. Isten azért szól, hogy általunk is mentse az embert. Noé is azért kapott kijelentést a közelgő özönvízről, hogy ezt elmondja, és közben készítse a bárkát. Isten nem fenyeget, hanem felkészít a valóságra, és megadja a lehetőséget a menekülésre. Akiben Isten bölcsessége van, aki megtapasztalta az Úr kegyelmét, az nem fél elmondani, amit rábízott az Úr. Nem félti magát, hanem mindent megtesz, hogy minél többekhez eljusson az üzenet.

A bölcsességet megszemélyesíti az író, és így már ő szólít fel a figyelésre. A bölcsesség Istent képviseli, Ő szól rajta keresztül, ezért figyeljünk Rá. Azt kéri, hogy hallgassunk Rá. Annyi mindenkire hallgatunk, minden hírt komolyan veszünk, de amit Isten mond, azt mérlegeljük, félvállról vesszük. Pedig Isten mindig jót akar nekünk, nem törekszik a megtévesztésünkre. Azonban a világ, akire figyelünk, gyakran rossz irányba kalauzol. A világ célja, hogy éljen belőlünk, kézben tartson. Azt akarja elérni, hogy arra menjünk, amerre ő irányít. De ez az irány rossz, pusztulásba visz. Hallgassunk az Úrra, mert az Ő szava életet ad. Szava által teremtette meg a világot. Ő ajándékozott meg minket élettel. Egy jól működő földet adott lakóhelyül. Ezen belül megkaptuk a Paradicsomot, ahol teljes védettséget élveztünk. Isten a javunkra munkálkodik, ezért  érdemes hallgatni Rá.

Fontos dolgokat mond, az igazságot szólja. Olyan dolgokat hallunk az igéből, ami örök életünkre hat ki. Megmutatja az életre vezető utat! Ez nagyon lényeges, mert magunktól nem találnánk meg. A Bölcsesség igazságot szól. Azonban az ember ma már nem szeret igazságról hallani. Pedig van igazság, ha akarjuk hallani, ha nem. Az igazság Jézus! Amit Jézus mond, ahogyan él, az az igazság. Az ige beszél arról, hogy amit vet az ember, azt aratja. És ez olyan igazság, amit napról napra tapasztalunk. Ahogyan élünk, annak következménye van. Igazság az is, hogy ahogyan Jézushoz viszonyul az ember, annak is megvan a következménye. Izráel is megtapasztalta mindezt. Elutasították a Megváltót, és ezt követően elpusztult a templom és az ország is. Azonban, akik komolyan veszik az Úr hívó szavát, megtérnek Hozzá, azok életet nyernek. Isten kegyelmi ideje még tart, hívogat minket. Ma még elfordulhatunk a világtól, van esélyünk újrakezdeni Vele. Mert Ő azt akarja, hogy minden ember megtérjen és éljen. A félelmetes dolgok is azért történnek, mert általuk is keres az Úr. Ne mondjuk semmire, hogy messze van, mert a hírközlő eszközök révén mindenről azonnal értesülünk. Ami máshol történik, az nekünk is jelzés. Állj meg, csendesedj el, kérj segítséget tőlem, és ne magadban bízz. Azonban azt látjuk, hogy a katasztrófák során nem Istent hívja az ember segítségül, és nincs bűnbánat sem. Magunkra nézünk, bízunk saját erőnkben, és úgy nyilatkozunk, pompásabbat építünk, mint amilyen volt. Urunk könyörüljön, és adjon bűnbánatot a szívünkbe. Kérjük, végezze el, hogy minél többen Őhozzá forduljanak. Az Úr így szól: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj” (Péld 3,5).

Jézus felment a hegyre tanítványaival együtt (Jn 6,1-15). Isten közelébe vonult, egyre közelebb az Úrhoz. Minél többen keresik, minél több a feladat, annál közelebb Istenhez. Ezt mutatja számunkra is, ez a járható út. Mi fordítva szoktuk. Minél elfoglaltabbak vagyunk, minél több a tennivaló, annál kevesebb időt fordítunk Istenre. És végül már nem vesszük kézbe az igét, nem megyünk gyülekezetbe, mert nincs rá időnk. Azonban kedvenc dolgainkra akkor is jut idő. Jézus, amikor sok emberrel kell foglalkoznia, sok beteg vár gyógyulást, előbb Istent keresi. Akaratára figyel, és Belőle merít erőt. Minél több a munka, annál több időt tölt a hegyen, Isten közelében. Ez Jézusra a jellemző, ez az Ő útja. Ha mi is rálépünk, békességet és nyugalmat fogunk találni. Elmarad az aggódás, a kapkodás, mert Isten Lelkének vezetésére hagyatkozunk. Isten nem ideges, nem kapkod.

Jézus a hegyen van, ezért nem éri meglepetés. A tanítványok zavarba jönnek, mert váratlanul érte őket az Úr terve. De Jézus nem pánikol, tudja, mit fog tenni. Aki az Úr előtt borul le, és minden tervét megbeszéli Vele, az nem fog kiborulni, az tudni fogja, mit kell tenni. Másrészt, ezért jó Jézushoz tartozni, Ő mindig tudja, hogy mit fog tenni. Nincs az a váratlan helyzet, az a katasztrófa, amelyben ne lenne megoldása, ahol ne látná a kivezető utat. Ezért tegyük minddel dolgunkat az Ő kezébe, csendes szívvel figyeljünk Rá, és legyen az imádságunk: Legyen meg a Te akaratod!

Az Úr azért kérdez, hogy megtudja, a tanítványok milyen megoldásban gondolkodnak. Ennyi idő után gondolnak-e Jézusra? Eszükbe jut-e, hogy másképp is megoldható ez a probléma, mint ahogy eddig megszokták? Nemcsak a pénz és a vásárlás az egyetlen lehetőség. Sőt, Jézusnál ez nem opció. Jézus nem a pénzben látja a megoldást. Meg kell vallanunk, mi legtöbbször igen. Ha van pénzünk, megoldható, ha nincs, akkor nem tudunk mit kezdeni. Ez azonban nagyon szomorú.

András döbben rá: használjuk azt, ami van. Induljunk ki a meglevőből, és ekkor talál egy gyermeket, akinél van öt kenyér és két hal. A tanítványok mindig a meglévőből indulnak ki. Nem álmodoznak, majd ha nagy bevételre teszünk szert, ha nagyvállalkozó fog támogatni, ad valamelyik kormány, megoldjuk. Isten gyermeke mindig a meglevőből indul ki. Mindig a maga kevesét adja oda az Úrnak. Mindenkinek van valamije, amit odavihet az Úr elé. Mert elég a kezébe tenni. Jézus halát ad. Így kezdi, kézbe veszi a keveset, és hálát ad érte. A hálaadás nyomán megszaporodik, és elég lesz az élelem mindenkinek. Jézus nem morog, csak ennyi, mire megyünk ezzel, hanem kézbe veszi azt, ami van, megköszöni, hogy ennyi is van, majd rábízza az Atyára. Isten pedig cselekszik. Így működik ez ma is. Ehhez hitre, bizalomra van szükségünk.

A maradékot összeszedeti. Jézus nem pazarol, ami ma fölösleg, az holnap jó lesz. A maradékból jut azoknak, akik most nem voltak jelen. Az emberek nem értik meg Jézust. Csak a kenyérre, az ingyenes, könnyen hozzáférhető ellátásra gondolnak. Azonban Jézust nem lehet megtéveszteni, az elismerés nem befolyásolja, visszavonul a hegyre. A sikert is az Atya közelében éli meg. Sikeres időszakban is keressük az Úr közelségét, legyünk Vele magunkban. Ő őriz meg attól, hogy a siker, a pénz, a hatalom eltérítsen Isten akaratától. Mert az ördög egyik eszköze pont ez. Kevesen utasítanák el, ha királlyá akarnák tenni. Ezt tudja az ördög, és kínálja is a hívők számára is a pozíciót, a hatalmat, sikert és pénzt, mert ha ezt elfogadjuk, már nem az Úrra fogunk figyelni.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,

Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!

Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei,

Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai,

Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani.

Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk;

Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy,

Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt;

Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.