A
|
prófétát bedobták a tengerbe, a vihar
lecsendesedett, de Isten nem mondott le a prófétáról, és nem fogadja el az engedetlenséget sem (Jón 2,1-11). A hajósok
úgy gondolták, minden megoldódott, de még nem, még nincs lezárva ez a történet.
Isten előtt a tenger mélye sincs bezárva. Az Úr a lehetetlen helyzeteknek is Ura. Azt is meg kell látnunk, hogy nem bújhat
ki sem Jónás, sem mi az Úr szolgálata alól. A prófétának javasolták, hogy imádkozzon, de ő ezt nem tette, az Úr
segítségül hívása helyett a tengerbe dobatta magát pogány módra. Így akarta
elérni, hogy ne kelljen oda menni, ahová az Úr küld. Gyakran menekülünk Isten
akarata elől, a viharok elől, de ez nem megoldás. Nem megoldás a halálba való
menekülés sem. Jónásnak még van feladata, Isten nem adja fel. Neki is meg kell
ismerni az Úr kegyelmét. Meg kell látnia, hogy rosszul ismerte az Urat. Bosszúállónak, a
pogányokkal szemben kegyetlennek gondolta. A maga indulatait vetítette Istenre,
Isten azonban mindenkit életre hív. Ő azt akarja, hogy a mai Ninivék is
megtérjenek és éljenek.
A második fejezet első verse élesen szembeállítja az embert és a nagy
halat. A hal szó nélkül engedelmeskedik. Teszi, amit az Úr mond neki. Odaúszik,
ahol Jónás a vízbe került. Benyeli a prófétát, és nem mondja, fúj, dehogy
veszem a számba, más étrendhez vagyok szokva. A hal engedelmes eszköze az
Úrnak. Ez az engedelmesség megszégyenít, kérdőre von: én is ilyen vagyok? Ó, nem! Mennyi kifogást emelek, fontos a
kényelem, az egészség, az időjárás, a magánéletem, mindent felhozunk, csak ne
kelljen tenni, amit az Úr kér. A hal ellenben odament, ahová az Úr küldte, és
tette, amit kért tőle.
Egyre lejjebb kerül Jónás, előbb a hajó mélyére, most a tengerben, a hal
gyomrába - ezeket a helyzeteket formálásra használja fel Isten. A hajó mélyén
még nem imádkozik, itt már igen. Rádöbben arra, hogy kegyelemből él, és ez azt jelzi,
Isten nem mondott le róla, nem menekülhet el a feladat elől sem. A hal gyomra
belső szobává lett, itt elcsendesedhet, és meg is teszi. Itt nem zavarja semmi
és senki, figyelhet az Úr szavára.
A nyomorúságok azért adatnak, hogy megtanuljunk imádkozni. Ebben a helyzetben döbbenünk rá: lehet kiáltani.
Van kihez fordulni. Jónás is rádöbbent, Istenhez fordulhat még innen is.
Másrészt Hozzá kell kiáltani, mert nincs más esély. A túlélés egyetlen esélye
Isten. Bár mi is meglátnánk, hogy az egyetlen esély bűneink, atomfegyvereink
túlélésére Isten kegyelme. Nála nélkül
nincs esélyünk. Semmi nem segít rajtunk, csak az alázatos, bűnvalló imádság.
Jónás felismeri, hogy nem véletlenül került oda, ahol van. Isten akarta, és
jó, hogy így akarta. Jónás lemondott már az életéről is, de Isten lehajolt
Hozzá, „tengeralattjárót” küldött érte, és most annak a mélyén gondolkodik. Lásd
meg, hogy nem véletlenül vagy ott, ahol most vagy.
Engedetlenséged, Isten elől való futásod miatt. Nem oda mentél, ahol Ő
akar látni, de Ő utánad jön. Ez a kegyelem, Isten Jézus Krisztus által utánam
jön, mégpedig azért, hogy megmentsen és a helyemre állítson.
Három napig gondolkodhat, gyötrődhet Jónás. Három napja van arra, hogy az
Úrhoz forduljon. Az Úr Jézus majd a föld gyomrában tölt három napot, hogy
nekünk legyen két évezredünk Hozzá kiáltani, kérni, hogy változtasson meg. Mert
belső átalakulásra, új szívre van szükségünk. Enélkül, bármi történik
körülöttünk, a lényeg változatlan marad. A három nap a hal gyomrában azért nem
volt egy felemelő érzés, elfogta a csüggedés Jónást, de most már nem menekül,
hanem az Úrra gondol. Ez egy nagyszerű
lehetőség, mindenhol gondolhatunk Istenre, sőt, ma már egyre könnyebb magát az
igét is kézbe venni. Előkapsz egy okoseszközt, és olvashatod Isten megerősítő,
útmutató szavát. Mert a depresszió legjobb ellenszere az Úr beszéde, a
Szentírás. Isten szava, az Ő jelenléte
oldja le a depressziót, mert amikor Ő jelen van, elmúlik a reménytelenség, a
tehetetlenség, a kilátástalanság érzése. Csak nézd Jézust, és felszabadulsz. Jónás
is még a hal gyomrában éli meg, hogy eltűnt a depresszió, és helyét a meggyőződés
vette át: az Úrtól jön a szabadulás. Gondolom, a hal nem kevésbé örült a
prófétától való szabadulásnak. Életünk rendeződése, eredeti pályára állása a
természetre is gyógyítólag hat.
Pál apostol a legkiválóbb, a nagy terhelést is bíró útról beszél a gyülekezetnek (1Kor
13,1-13). Ez az út nem más, mint a szeretet, az agapé útja. Isten maga a
szeretet, Aki Jézusban lett emberré. Így
ez a himnusz nem más, mint egy ének, egy lelki kép Jézusról. A szeretethimnusz nem rólunk szól. Nem azt
mondja el, hogy ezek vagyunk, vagy mindez lehetséges a számunkra. Inkább arról tesz
bizonyságot, hogy mi alapvetően szeretet, agapé, tehát Isten nélkül élünk. És
ez az élet olyan, amilyennek az első három versben leírja. Sok mindent tudunk, és sok mindenre képesek
vagyunk, de mégis mindez Jézus nélkül olyan üres, semmi és haszontalan.
Elmondja azt is, milyenné válik az az ember, akinek az életét betölti az
Úr. Már Ő él benne, és akkor a szeretet
jellemzői is megjelennek. Elmúlik az
önzés, már nem csupán magunknak élünk, megjelenik a türelem, a jóság, nincs
irigység, csupa pozitív tulajdonság, és ezek mind Isten Lelkének
gyümölcsei. Ezt nem mi produkáljuk,
hiszen mindennap tapasztaljuk a hiányukat. Ha mi lennénk képesek így élni, más
lenne a világ.
Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy így szeressen, és szeretetével
átalakítsa az életünket. Az agapé
szeretet mindent eltűr, de így van ez? Valóban mindent eltűrünk? Inkább a
türelmetlenséget látjuk még a hívők között is. Egyre kisebb a tűrőképességünk. Segítségre
van szükségünk. A segítség Jézus. Ő mindent eltűrt értem. Igen, a szenvedések
útján, a kereszten a sebeket és a halált is eltűrte, mert szeret.
Minden elmúlik, a gigantikus építmények, a technika termékei, a világot
fenyegető rakéták, csak az agapé marad meg örökre. Az agapé, és az, ami belőle
származik. Az agapé szeretet marad meg, mert Isten maga az agapé. Ez a mi
örömünk és reménységünk. Isten szeretet, és aki Benne marad, a szeretetben
marad. Istennél már nem lesz jelen semmi a bűnből és annak hatásából. Isten mindent helyreállít kegyelméből,
szeretetéből, mert Ő a helyreállítás, a boldog élet Istene.
SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!
1.
Szeret az Isten, megszabadított!
Szeret az Isten még engem is.
Újra elmondom hát: szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
2.
Bűnök rablánca kötözött engem,
Bűnök rablánca, Ő tépte szét!
Újra elmondom hát: szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
3.
Halál várt énrám, a bűnnek zsoldja!
Halál várt énrám, örök halál.
Újra elmondom hát: szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
4.
Elküldte Jézust, a hű Megváltót.
Elküldte Jézust, s szabaddá tett!
Újra elmondom hát: szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
5.
Kegyelme hívott szent Igéjével,
Kegyelme hívott Szentlelkével.
Újra elmondom hát: szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése