Íme, az Isten Báránya!

S

alamon nem tartja meg a bölcsességet, hanem továbbadja (Péld 1,10-19). Oktatja a következő generáció tagjait. Nem mindenki jár Isten útján, a jó úton. Vannak vétkezők, akik nem az igére figyelnek. Ők is „misszionálnak”. Igen, a bűn útján járó ember igyekszik másokat is arra az útra csábítani. Valakin keresztül vonz a bűn, az Isten nélküli élet. A tékozló fiú sem csak úgy elindult, valaki lefestette előtte az idegen vidék csábító életét, az „igazi szabadságot”. Salamon a fiát óvja ezektől és a többi fiatalt. Kísértés mindig lesz, de ne engedjünk neki, kéri. Lehet nemet mondani. Azonban mi már tudjuk, hogy a magunk erejéből képtelenek vagyunk nemet mondai. A mi szívünk is inkább a bűn felé hajlik, ezért a magunk erejéből nem tudunk nemet mondani. Tudjuk, mi az, ami rossz, de képtelenek vagyunk elhatárolódni tőle, mert a kívánság ott lapul a szívünkben. Azonban az Úrhoz lehet kiáltani, Ő megszabadít, és így már képesek leszünk nemet mondani a csábításra.

A gonosz gyakran a bűnt játéknak, szórakozásnak tünteti fel.  A meg nem tért szív nevet a másik ember baján. Viccet gyárt a szenvedésből, a másik testi fogyatékából. Az új, a Jézustól kapott szív már ezeknek nem örül. Az új embernek fáj, amikor becsapják a gyengébbet, gúnyolódnak a másik hibáján. Krisztusban egy új életvezetést kapunk. Az Úr tanítványai a krisztusi életformát élik a másik ember elé. Erre hívattunk, legyünk fény és világosság, járjunk Urunk nyomában.

Mielőtt az Úr eljött, Isten küldött egy követet, ő volt János (Jn 1,19-34). Azzal a megbízással érkezett, hogy rázza fel az embereket, és irányítsa figyelmüket Istenre. Voltak, akik várták a Krisztust, de sokan belefáradtak az életbe, és úgy gondolták, nem is lesz semmi az ígéretekből. János azonban szól, Isten cselekszik, és elküldte a megígért Megváltót. Az Ige testté lett, itt jár közöttünk, szállást keres. Eljött az Úr, kinyílik-e a szívem ajtaja? Kap-e szállást, befogadom-e? Az Úr itt van, vegyük észre! Várjuk az élet jobbrafordulását, keressük az életünk értelmét, várjuk azt, aki majd megoldja a világ problémáit. János bizonyságot tesz, eljött az a személy, aki segíteni tud nekünk. A Szabadító megérkezett, és nem más, mint a názáreti Jézus. Ne várj mást, mert Ő az igazi megoldás.

Amikor a keresztelő elkezd tevékenykedni, felfigyelnek rá, kíváncsiak lesznek az emberek. Négyszáz éves prófétai csend volt. Isten ennyi időn keresztül nem küldött prófétát népének. Ezért most tudni akarják, kicsoda János. Micsoda lehetőség, ki lehetne használni, hiszen messiásnak nézik, ő azonban vállalja önmagát. Nem több, mint kiáltó szó, és nem is akar többnek látszani, nem akar idegen tollakkal ékeskedni.

János nem bújik el, nem szégyelli, hogy ő csak kiáltó hang, nem akar másnak tűnni, mint ami. Az ő élete hangként teljes. Vállalja küldetését, helyén van az élete. Ne akarj más, több lenni, mint amivel az Úr megbízott. Az Úrban helyére került élet a teljes, az áldott.

János elmondja, hogy aki utána jön, nagyobb nála. Nagy alázat van a szívében, elfogadja a második helyet, és Jézusra irányítja a figyelmet. Ő nagyobb, János eltörpül mellette, Őreá van szükségük. János nem magát állítja középre, nem magát ajánlgatja, hanem Jézusra mutat. Az egyháznak, és személyesen nekünk is mindig Őreá kell mutatni. Nagy veszély, hogy inkább magunkat állítjuk az emberek elé. János nem magáról, hanem Jézusról beszél. Az igazi bizonyságtétel nem azt mondja el, ki vagyok én, hanem mindig Jézusról szól, azt beszéli el, kicsoda Ő.

Amikor Jézus megjelenik a Jordán partján, János bemutatja Őt. Íme, az Isten Báránya. A Keresztelő meglátta Jézusban Isten Bárányát. Felismerte azt, Aki elveszi a világ bűnét. Jézus eljött, hogy elvegye az én bűnömet. Én nem tudok vele mit kezdeni, de Ő leveszi rólam. Azért jött, hogy felszabadítson a bűn hatalma alól. Íme, az Isten Báránya, ne tétovázz, menj Hozzá, és lehull a teher, szabad lehetsz, szabad.

Ismertté legyen Jézus, azért jött János. Az a feladata, hogy megismertesse a Bárányt az emberekkel. Ismerem-e Őt? Övé-e már az életem? Ha már ismerem, akkor ismertessem meg mással is. Ezt bízza ránk az Úr. Nem elég egy vallásba beleszületni, hanem meg kell ismerni Jézust. És csak az képes Őt másokkal megismertetni, aki maga is ismeri. Aki el tudja mondani saját tapasztalatból, mit végzett el benne az Úr. Az a hiteles bizonyságtétel, amely személyes tapasztalat alapján beszél Jézusról. Aki el tudja mondani, hogy kapcsolatban vagyok Vele, beszélgetek Vele mindennap. És mindazt, amit megértek a szavából, azt cselekszem is. A megélt bizonyságtétel válik erőteljessé. Mert Jézusról nemcsak hirdette János, hogy elveszi a világ bűnét, hanem a kereszten valóban meg is cselekedte. Magára vette bűneinket, mint Isten Báránya.

Keresztelő János látta Jézust, felismerte a tettei által, hogy Ő az Isten Fia, Ő az, Akire a világ vár, akire szükségünk van. Mi is figyeljük Jézust, az életét, nem baj, ha mindjárt nem értünk mindent, de szemléljük Őt, és fel fog ragyogni előttünk az Ő Lénye. Meglátjuk, hogy valóban Ő az Isten Fia. Aki ezt látja, nem tétovázik, hanem elindul követni Őt. Az Ő nyomain járva teljesedik ki az életünk, tapasztalunk békességet, és rendeződnek dolgaink.

Az Isten Bárányára Le tészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki,:/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak át-adom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.