S
|
alamon Dávid
király fia és utódja volt a trónon (Péld 1,1-8). Fiatalon vehette át az Úr
népének vezetését, és ő Istent kezdte el keresni, látta saját magát, és
felismerte, hogy képtelen megfelelni a feladatnak. Isten megadta neki, hogy kérhet, amit
akar, és ő bölcsességet kért. Istentől
való értelmet és engedelmességet, azt, hogy az Úr tegye alkalmassá erre a
szolgálatra. Kérhetett volna mást, olyasmit, amit te és én is kérnénk. Vagyont,
hatalmat, sikeres életet, valamilyen technikai csodát, de ő nem ezeket kérte,
neki Istenre volt szüksége, tudta, ha az Urat választja, mindene meglesz.
Salamon nem magánvállalkozásként tekint az uralkodásra, felmérte
önmagát, a feladatot, és úgy látta, alkalmatlan, és ezért Istenhez
menekült. Arra gondoltam, hogy az Úr Jézus
szolgálatára, az evangélium hirdetésére mennyivel alkalmatlanabbak vagyunk. De
felmérjük-e ezt, mielőtt vállalkozunk rá? Megyek, mert úgy látom, én megfelelek ennek, vagy alázattal vallom meg: alkalmatlan vagyok, és ha Te nem jössz velem, Uram, jobb nékem meghalnom. Mózes
is ezt élte át, ha Isten nem megy velük tovább, akkor nincs értelme az
egésznek, mert ő teljesen alkalmatlan erre a feladatra. Csakis az Úr tehet
alkalmassá, de nemcsak az igehirdetői szolgálatra, hanem a keresztyén életre
is. Magunktól ez sem megy.
A bölcsességét Salamon nemcsak bölcs ítéletekre használta fel, hanem
gondolkodásra. Gondolkodott az életről. Ez is lényeges, gondolkodjunk az élet
dolgairól: miért élek, mi az élet célja és értelme? Azonban a gondolkodást mederben kell
tartanunk, ez a meder a Szentírás. Kérdéseimre a feleletet az igében keresem,
Istentől várom. Hozzá jövök-e minden
problémámmal, kérek-e tanácsot az Úrtól? Megkérdezem-e, Uram, ahová indulok,
oda Te is jössz velem? És ha nem jön
velem, akkor elfogadom-e? Ki tudom-e mondani, nem megyek én sem, mert ha oda
Jézus nem jön, akkor nekem sincs ott a helyem?
Salamon gondolkodás közben nem eltávolodik Istentől, hanem közel kerül
Hozzá. Gondolkodásának alapja Isten ismerete. Az igazi ismeret Isten megismerésével
kezdődik. Bizony, ma hány embert eltávolít Istentől a sok ismeret. Salamon ott
kezdi, első Isten, az Ő megismerése. Nincsenek benne kétségek, mert tapasztalat
neki az Isten. Ez fontos, nem elég Istenről gondolkodni, hanem meg kell Őt
ismerni, meg kell tapasztalni hatalmát, szeretetét, kegyelmét. Akinek Isten személyes tapasztalat, az jól fog
gondolkodni, az értelmét is alárendeli az Úr vezetésének.
János apostol, a szeretett tanítvány bizonyságtételét kezdjük el olvasni
(Jn 1,1-18). Idős korában írja vallomását a Megváltóról, és elrévedve, Jézus
Lényébe tekintve messzire vezet vissza minket. A kezdetekig tekint, és látja az
Urat, Őt látja Igeként, és csak Őt mindenben. Az Ige Jézus, minden Általa lett, ami létrejött. János lénye csak
Jézust, a feltámadott, élő Urat látja. Úgy mond el mindent, mint szemtanú. Nem
gyermekmesét ír, kitalált szereplőkkel, hanem a valóságot, amit maga is
megtapasztalt. Elmondja a csodát, a felfoghatatlant: Isten emberré lett, eljött
közénk, és meghalt értünk. Odaadta az
életét, hogy élhessünk általa.
Ő az Élet, és Ő jött el a világba, életet és világosságot hozott a
sötétségbe. Már a harmadik versben leírja a fájdalmas, az életet, a történelmet
meghatározó valóságot: a sötétség nem fogadta be. Eljött, és elhozta az igazi
életet, ezzel akar megajándékozni. De az embernek nem kell, nem kell a fény,
inkább marad a sötétségben. Tegyük hozzá, hogy ez a sötétség világosságnak van
álcázva. Az ember fénynek gondolja a
sötétséget, és sötétségnek a világosságot. Ma is úgy mondja, a hit sötétségben tart. Ez a gonosz trükkje, eltakarja
a dolgok igazi lényegét, megtéveszt. Azonban, aki vágyakozik Istenre és kiált
Hozzá, az megtapasztalja a világosságot. Jézus mint a világ Világossága leleplezi a bennünk és körülöttünk
található sötétséget. Fogadd be a világosságot, Jézust az életedbe. Ő azért
jött, hogy kinyissuk Előtte szívünk ablakait, hogy beáradhasson lényünkbe.
Ahová ez a fény behatol, ott szűnik a sötétség.
Az ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Ahol nincs
jelen Jézus, ahol nem élnek az igével, ott minden emberi tudás ellenére
sötétség van. János számára évtizedek múlva is Jézus a világ Világossága, az éltető
Ige. Nem csalódott Benne, kiállta az élet próbáját. Aki komolyan követi Jézust, és közben megfigyeli
Őt, az nem csalódik, az egyre bizonyosabb lesz abban, hogy Ő az élő Isten.
Jézus a saját világába jött, Ő teremtett mindent, minden az Övé. János
szomorúan írja, hogy az övéi nem fogadták be őt. Izráel népe is az Övé,
hozzájuk jött, haza jött, értük jött, és ők nem fogadták be az életükbe. Az
ajtók zárva maradtak Előtte. Te is az
Övé vagy! Kinyílt-e már Előtte szíved ajtaja? Aki befogadja Őt, abban a
kegyelemben részesül, hogy Isten gyermeke lehet. Nagyszerű lehetőség, én, az Istentől
elszakadt, lázadó még újra gyermeke lehetek. János ezt a csodát írja le, sok ember életében látta ezt végbemenni. Az
elveszett juhokra rátalált a Pásztor, és nyájához vezette őket. Ez a csoda ma is
megtörténik, sokan élik át, hogy rájuk talál a Pásztor, és ennél nagyobb öröm nincs
is az életben. A legnagyszerűbb dolog Jézushoz tartozni, Neki élni, Őt
dicsőíteni, és megismertetni másokkal. Nem kell nagyobb feladat ennél, de ez
tölt-e be, ez-e a szívem vágya, beszélni Jézusról? Rámutatni: nézd az Embert!
Ő az igazi Ember, nincs Hozzá fogható.
János elmondja, hogy Ő látta a testté lett igét, és Róla tesz bizonyságot.
Amit majd olvasunk, az János személyes bizonyságtétele. Ő látta Jézust, és
Benne felismerte az Életet és Isten kegyelmét. Jézusban a kegyelem érkezett meg a világba. A kegyelem, amiről nem lehet
beszélni, ha nem élte át az ember. A
kegyelmet viszont csak az tapasztalja meg, aki átélte elveszett, halálra ítélt
voltát is. Aki úgy látja önmagát, mint a vesztőhelyre ért bűnöző, akinek már
nincs esélye az életre, és akkor ott a Golgota tövében meghallja a hírt,
kegyelemben részesültél, élhetsz, mert Jézus meghalt helyetted. Az ilyen ember szíve telve van örömmel és
hálával.
Minden, amit Istenről tudhatunk, ami hiteles információ, Jézustól
származik. Ő jelentette ki, mutatta meg számunkra Istent. Jézus arcán Isten
arca néz vissza ránk. Milyen az Isten? Olyan, mint Jézus.
Ó, ÉRTHETETLEN KEGYELEM
1.
Ó, érthetetlen kegyelem,
Mely rég utánam járt,
Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
Egyszer csak rám talált.
2.
Félelmektől megszabadít,
Szent félelemre tanít;
S ahol csak megjelen e drága kegyelem,
Bűnöst megigazít.
3.
Hozzá bajok, vészek között
Mindig járulhatok.
Megőriz, megvéd, s bőségesen elég
Elérni otthonunk!
4.
Az Úr íme jót ígért nekem,
Vár Nála biztos jövő.
Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,
Életfogytiglan Ő!
5.
S ha végsőt dobban majd a szív,
Az élet véget ér:
Túl titkok fátyolán a lelkem igazán
Szent békességbe tér.
6.
Sok ezredév ha eltelik,
Kevés, akár egy nap
Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy
S oly érthetetlen az.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése