N
|
em azonnal
következik be az ítélet, az Úr időt és lehetőséget ad a megtérésre (Jóel
2,12-27). Mielőtt ítélne, még szól, mert
Isten elsősorban szava által munkálkodik. Szól, tehát beszéd által intézi velünk
a dolgokat. Úgy tartja, meg lehet
beszélni, bízik benne, hogy mi is így gondoljuk. Azt szeretné, ha értelmesen átgondolnánk,
amit mond az Úr, és hallgatnánk is a szóra. Azért jött el az Úr Jézus is a
világba, hogy általa személyesen szólítson meg Isten. Ő a kommunikáció híve.
Azonban olyan nehezen akarjuk meghallani, amit mond. Nem vesszük komolyan, hogy
Őreá van szükségünk. Sőt, oda jutottunk, hogy magát Istent sem vesszük komolyan,
annyira nem, hogy sokan tagadják a létezését is. Úgy gondolják, a tagadás
mindent megold, de nem így van. Isten él, és ezt meg is bizonyította, segíteni
akar rajtunk, mennyi jót tett az Úr. Hány ember életét rendbe rakta! Sok
reménytelen, az ember számára megoldhatatlan problémájú ember kereste fel, és Ő
megkönyörült. Ámulva látták, hogy Neki nem gond egy leprás megtisztítása, sőt, minden probléma nélkül megérintheti őt. A
tisztátalan lélektől megszállottakat is szabaddá tette. A gadarai története
megmutatta, mennyire tehetetlen az ember, nem tudtak vele mit kezdeni, csak kitaszítani maguk közül. De jött
Jézus, és elég volt egy szó, egy drága, élő szó, egy felszólítás, és a Légió
távozni kényszerült. Bár látnánk: elég
Jézusnak egy szó, és a legmakacsabb betegség, a legkezelhetetlenebb probléma is
távozni kényszerül. Elég egy felszólítás, és a halott Lázár kijön a sírból. Jó lenne ezt végre meglátni, és hívni az
Urat, mert ma sem járunk előrébb. Annyi betegséggel nem tudunk mit kezdeni, a
pszichés eredetű betegségektől szenvedőket ma is csak félreállítják, vagy egy
halom orvossággal letompítják. Az Úr Jézust ma is felkereshetjük, és Ő nem küld
el senkit sem, aki igazán hívja Őt.
Ismét megtérésre hív, teljes szívű odafordulást kér. Szíveteket
szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Az Úr nem elégszik meg formalitásokkal. Nem elég a templom renoválása, egy
nagyszabású rendezvény, sem egy egyszeri istentisztelet. Nem elég a külsőn
változtatni, Ő a belső változást igényli. A szívet kell megszaggatni, vagyis őszinte és igaz bűnbánatot kér. Azt
várja, hogy mondjuk ki: bűnös vagyok, bocsáss meg, Uram. De hozzátartozik a bűntől
való elfordulás is. Nem akarok tovább úgy élni, ahogy eddig éltem, és mindennel
szakítok, ami az Úr szemei előtt bűn.
Isten nem zugban végbement megtérést kér népétől, hanem közös
istentiszteleten megtartott bűnvallást. Az egész népet össze kell gyűjteni az
Úr elé. Közös bűnbánatra és imaközösségre van szükség. Ma is erre van szükség,
összejönni istentiszteletre, az egész gyülekezet, az Úr utáni vággyal. Nem
megszokásból, hanem bűnbánattal. Ma sincs más út a megoldáshoz, az élet
változásához, mint közösen keresni Istent, imádkozni Hozzá, és kérni, hogy könyörüljön
rajtunk.
Az őszinte megtéréshez ígéret kötődik, Isten megkönyörül népén, ad
élelmiszert, és megszabadítja őket a sáskáktól. De előbb megtérés, és aztán helyreállítás. Mi sok esetben megtérés
nélkül akarjuk a helyreállítást. Azonban ez így nem működik, előbb a szívünknek
kell megváltoznia, és ezt csak az Úr tudja megadni. Ha a szívünk marad
megtéretlen, ha Isten Lelke nem szül újjá, nem változik semmi.
Mindent Isten dicsőségére tenni, ez a cél (1Kor 10,14-11,1). Ne a magam
akarata legyen a középpontban, hanem az, hogy amit teszek, az dicsőíti-e az
Urat, vagy rossz bizonyságtétellé válik. Benne van ebben az is, hogy csak akkor
teszek meg egy dolgot, ha az dicsőíti Istent, ha nem, akkor nem teszem meg,
akkor sem, ha egyébként az ma elfogadott. Minden szabad nekem, írja ismét az
apostol, és ez így igaz. Isten gyermeke valódi szabadságban él, de a szabadság
és a szabadosság, vagy Isten megkísértése különbség. Szabad vagyok, de szándékosan nem fogyasztok
önpusztító dolgokat, nem cselekszek bűnt, mert az nem használ. A szabadság
megélésénél az is fontos, hogy amit tenni szándékozok, épít-e? Építi-e a
másik hitét, vagy megbotránkoztat? Hiába van szabadságom, vagyis én élhetek vele,
de ha a másik megbotránkozik rajta, akkor inkább nem élek vele. De vajon
figyelembe vesszük-e, hol tart a másik? Képes vagyok-e lemondani valamiről a
másik érdekében?
Nem mindegy, mit és hol teszünk, kerüljük a bálványimádást, tehát, ahol a
bálványt imádják, ott nem jelenek meg. Sok keresztyén korábban bálványt imádott,
Pál azt kéri, most már ne menjenek el oda, ne legyen részük a gonosszal való
közösségben. Mert ahol a szenvedélyek uralkodnak, és a mértéktelenség a mérték,
ott nincs helye Isten gyermekének. Ott az ördög van jelen. Mert az ördög célja
az ember rabbá tétele, pusztítása. Az Úr Jézus a mértékletes életre hív el,
szabadít fel. A gonosz azt akarja, ne ismerjünk mértéket, Jézus azonban
megszabadít és képessé tesz megelégedett és mértékletes életre. Magunktól
képtelenek vagyunk nemet mondani, de az Úr képessé tesz rá. Ő erre a szabadságra
hív. Azt akarja, hogy egy új életformát mutassunk fel. Pont az sokaknak a problémájuk, hogy nem
tudnak nemet mondani, ezért rabokká válnak. A hívő ember élete bizonyságtétel
lehet, amely Jézus hatalmáról beszél. Elmondja, én sem tudok nemet mondani,
nekem sem sikerül szabadulni a megkötözöttségből, de Jézushoz fordultam. Ő
megszabadított, új természettel ajándékozott meg, és most tudok nemet mondani.
Szabad nemet mondani. Mert ez az igazi szabadság, tudok nemet mondani a saját
akaratomra, a bűnre, és mindenre, ami a gonosztól jön.
Pál apostol azt kéri, legyenek a követői, mert ő Jézust követi, így aki
rá figyel, és úgy él, ahogy ő, jó úton halad. Pál éli az evangéliumot, nem csak beszél róla,
hanem be is mutatja. Tehát hangsúlyozza, hogy a keresztyén hit életforma. Ez
nem elmélet, ezt vagy azt hiszem, hanem élem Jézus életét, Isten akaratát.
Erővel jelenítem meg Isten országát. Az evangélium megélésén van a hangsúly,
mert ez Isten ereje. Szabadító, helyreállító erő. Elmélettel nem sokra mennek
az emberek, de az Úr Jézusban való élő hittel igen. Mert Jézus élő személy, Aki
hatalmasabb a gonosz minden formájánál és a bűn bilincseinél. Erre a győztes
Jézusra van szükségünk.
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok,
hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma
lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy
csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint
nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem
hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha
szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd,
el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge
még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és
szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló
bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a
prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s
kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése