2017. augusztus 4., péntek

Van menedék!



A

 szárazság és a sáskajárás pusztítása utánra Isten a helyreállítás, az újrakezdés ígéretét adta (Jóel 3,1-5). Ha a nép bűnbánattal fordul Hozzá, és kész engedelmeskedni, az Úr helyreállítja az országot. Ami tönkrement, az ismét élni fog. Kivirágoznak és teremnek a fák, ismét lesz élet. És mindebből meg fogják látni, hogy a bálványok nem érnek semmit. Igen, hiába fohászkodtak a bálványokhoz, kértek fel kiváló szakembereket, semmi nem segített. De a bűnbánat, az őszinte imádság és Istenre hagyatkozás segít. Mindez az Úr nevéről tesz bizonyságot. Az újjáéledt ország hirdeti Isten hatalmát.
Ma is a tönkrement, de az Úr Jézusban való hit által újra kivirágzott életek dicsőítik Isten nevét. Mindenki látja, hogy eddig milyen volt az életünk, és megkérdezik, mi adta a változást, és akkor elmondjuk: a feltámadott Jézus Krisztus. Amikor ráeszméltem, hogy nem segít senki és semmi, őszinte hittel, bűnbánattal Hozzá kiáltottam, és Jézus megkönyörült rajtam.
Az ország helyreállítását követi az ember belső helyreállításának ígérete. Mert csak így teljes a kép. Nem elég a természet, az anyagi dolgok, az épületek, egy szervezet helyreállítása, az embernek is helyre kell állni. Mindezt az Úr végzi el. Ez a helyreállítás az Istennel való élő kapcsolat visszaállítását jelenti. Akkor él az ember, ha élő kapcsolatban van Istennel. Ha ez a kapcsolat megszakad, lelki halál lép fel. És Jézus azért jött, hogy ezt a kapcsolatot helyreállítsa. A kereszten történik meg mindez.
A feltámadott Úr Jézus pünkösdkör kitöltötte a Szentlelket, Általa munkálkodik ma a világban. Isten Lelke szólít meg, szül újjá, érteti meg az igét, vezet a keskeny úton. Jóel által ígéri az Úr, hogy minden emberre kitölti majd Lelkét. Senki nincs kirekesztve az Istennel való élő kapcsolatból. Ahhoz, hogy a Lélek az én életemben is megjelenjen, ki kell tárnom szívem ajtaját. Az első tanítványok bűnbánattal és imádságban vártak Rá. Így várjuk mi is. A Lélek nélkül élettelenek vagyunk, Ő teszi erőteljessé az életünket. Ahol ott a Lélek, ott történések mennek végbe. A Szentlélek jelenlétekor az ige szíven találja a hallgatókat, és bűnbánat keletkezik. A bűnbánó lélek pedig megvallja vétkeit, és Jézus neve által bűnbocsánatot nyer. Így munkálkodott pünkösdkor a Lélek, és eredménye az egyház megszületése lett.
 A próféta Isten Lelkének hatalmas munkájáról beszél, ami egészen az Úr napjának eljöveteléig tart. És itt már az Úr napja nem az ő korában végbemenő ítéletet jelent, hanem előremutat arra a napra, amikor az Úr Jézus visszajön az övéiért, és Isten megítéli a világot. Igen, Jézus újra eljön, még ha nem is ismerjük ennek a napját, de várjuk úgy, hogy ma is eljöhet. Éljük meg úgy ezt a napot, mintha ma jönne vissza. Ne legyünk olyan biztosak abban, hogy ez az esemény minket nem érint.
Erre a napra fel lehet és fel kell készülni. És, hogy ezt megtehessük, jelei lesznek. Isten ad olyan jeleket, amelyek egyértelművé teszik, hol tartunk, így készen várhatjuk az Urat. A jelek meglesznek, úgy, ahogyan egyik évszakból átmegyünk a másikba, annak vannak jelei, így jelez az Úr. Aki hittel figyel, és nemcsak magára, megélhetésére, a földi létre koncentrál, az felismerheti ezeket a jeleket. Hatalmasak lesznek, félreérthetetlenek, az egész földre kihatnak, a természet is másképp fog viselkedni. Ha ezt a leírást egybevetjük a természet mai viselkedésével, ki kell nyitni szemünket, fel kell ébrednünk, mert lehet, hogy közelebb van az a nap, mint gondolnánk. Vigyázzunk, nehogy tolvajként lepjen meg, vagyis úgy toppanjon be, hogy nem számítottam rá.
Hogyan lehet erre felkészülni? Az Úr nevének segítségül hívásával. Hívom Jézust, mert látom az igéből, hogy Nélküle nem állhatok meg az Úr előtt. Jézus nélkül, magamban, örökre elveszek. De nem akarok elveszni, ezért kiáltok: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam, ments meg. Tartsunk bárhol, kerüljünk akármilyen mélységbe, még van segítség: Jézus! Egy dolgot kell tenni, kiáltani Hozzá, és Ő meghallja a kiáltást, lehajol, és kiemel a mélységből. Erre garancia a kereszt, azért halt meg ott, hogy megmentsen általa. Ma még áll a menedék, a kereszt, menekülj Hozzá, és élni fogsz. Ne odázd el a döntést, mert ez a legfontosabb az életben.
Pál dicséri a gyülekezetet, tehát tud dicsérni is. Meglátja azt is, ami jól működik, és ezért elismerő szavakat mond (1Kor 11,1-16). Ez is fontos, ne csak a rosszat lássuk meg, hanem azt is, ami igei, ami jól működik. Merjünk dicsérni is.
Vannak jó és pozitív hagyományok, és ezeket megtartották, mégpedig úgy, ahogyan Pál rájuk hagyta. Ide tartozik az igével való élésre és az imádkozásra való összegyülekezés. A jeruzsálemi gyülekezet is ezeket a szokásokat alakította ki. Éhezték az igét, vágytak a testvéri közösségre, és ezért mindennap összejöttek valakinek a házánál. Ezt vigyük tovább, vágyakozzunk együtt lenni az Úr jelenlétében.
Isten népe között rend van, biblikus rend, és nem olyan, mint ami a pogányságban található. A férfi és nő szerepe a pogány kultuszokban nagyon rendetlen volt. A korinthusi gyülekezet nem zsidó tagjai pogány kultuszokból jöttek, és nagy volt a veszély, hogy az ott megszokottak szerint élnek és cselekszenek. Pál rámutat: a férfi feje a Krisztus. Tehát a férfi sem lehet önkényúr. Nem tehet, amit akar, mert Krisztusnak tartozik felelősséggel. Sőt, a hívő férfi azt teszi, amit az Úr mond, és úgy igyekszik élni, ahogyan azt az Úrtól tanulja. A hívő családokat az Úr Jézus irányítja, Ő van a középpontban, Őreá figyelnek. Itt nem törvényről, hanem rendezett hajviseletről van szó, ami jelzi, hogy az istentiszteleten is rend van. Nem a különféle kultuszokban tapasztalt eksztázisban való őrjöngés megy, hanem Isten Lelke által végzett istentisztelet. Isten van jelen, a férfiak és nők pedig együtt figyelnek az Úr szavára.


Áldjad, én lelkem, a dicsőség


1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!
2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.
3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.
5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése