S
|
zegény Jónás,
rosszul esik neki, hogy komolyan veszik az igehirdetését, és megtérnek (Jón
4,1-11). Talán azért van ez, mert nem a mi korunkban él. Ma nem élne át ilyet.
Inkább azt tapasztalná, hogy évtizedekig prédikálhat, és nem történik szinte semmi,
csak néhány ember térne meg. Mennyire
örülnénk ma, ha minden igehirdetés ilyen eredménnyel zárulna: mindenki megtért
a maga gonosz útjáról. Ez bizony megváltoztatná a világ arculatát is. Urunk,
adj ilyen eredményes igehirdetést. Áldd meg ma is az igét, és könyörülj, hogy
aki hallja, megtérjen és éljen!
Jónás az öröm helyett megharagudott Istenre. Döbbenetes! Istenre
haragszik a próféta. De miért? Azért, mert Isten megtérést ajándékozott Ninive
lakosainak, és így elmaradt az ítélet. Jónás Ninive pusztulását várta,
ellenségei halálát. Ez van egy próféta
szívében. De mi van az én szívemben? Mi van a mai tanítványok szívében? Mit is
várunk Istentől? Megbocsátást, ellenségeink megtérését, vagy
pusztulásukat? Urunk Jézus nyomdokain
kell járnunk, aki tanítvány, az rálépett erre az útra, és ezen haladjunk tovább.
Jézus lába nyomán megbocsátás található. Még a kereszten is bocsánatért
könyörgött ellenségei számára. Az Úr
Jézus bármerre járt, ledöntötte az ellenségeskedés falait, bosszú helyett
imádkozott, elment a második mérföldre, és a másik orcáját is odatartotta, jót
tett azzal, aki vele rosszat cselekedett. A keresztyén embert egy ilyen életre
hívta el az Úr, ehhez kapjuk a Szentlélek erejét és vezetését. Mi látszik
ebből? Mi árad rajtam keresztül?
Jónás azért menekült az Úr elől, mert már otthon is tudta, hogy Isten
irgalmas, de ő nem akart az lenni. Ez is megdöbbentő: Jónás nem akar olyan lenni,
mint Isten. Én akarok-e olyan lenni, mint Jézus? Jónás inkább menekül, durcáskodik, de nem azonosul
Isten embert mentő akaratával. Népét mentheti, de a pogányt ne. Ismét halni akar, valóban olyan, mint a
hisztis kisgyerek, ha nem úgy lesz, ahogy én akarom, akkor meghalok. Hányszor
játsszuk el Isten és egymás felé is. Így akarjuk akaratunkat a másikra
kényszeríteni. Isten nem ijed meg, és nem kényszeríthető semmire.
Jónás nem gondolt bele, milyen jó, hogy Isten türelme hosszú, mert most
próbára teszi, és kell is a hosszú türelem. Jónás eddig nem gondol bele, hogy
nemcsak Ninive, a másik ember felé kell az Úrnak türelmesnek lennie, hanem
őfelé is. Mindig úgy gondoljuk, a másikhoz kell sok türelem, de kiderül, hogy ez nem
így van, énhozzám még több türelem kell. Mennyit foglalkozik az Úr Jónással,
Ninivébe nem kellett ennyi energiát fektetni, ők azonnal vették az adást, és az
üzenet szerint cselekedtek. Jónánál ez nem így van, pedig ő Isten gyermeke és
próféta, ő nem veszi a lapot, ő zúgolódik, ellenkezik. Jó látni az Úr türelmes,
formáló szeretetét.
Még most sem teszi félre prófétáját, hanem türelmesen tanítgatja.
Elrendeli, hogy nőjön egy bokor, és adjon árnyékot Jónásnak. A bokor is azonnal
kihajt és felnő, átlépi saját törvényét. Azonnal végrehajtja Isten parancsát.
Megszégyenítő: még a növény is engedelmeskedik, csak ő nem. Mennyit is bajlódik
velem az Úr, és milyen nehezen is lépek ki az értetlenségből. Mennyire tudunk
ragaszkodni makacsságunkhoz, ahelyett, hogy hagynánk Isten akaratát
érvényesülni.
Jónás egy kis melegtől rosszul van, nagyon árt neki a nap, napszúrást
kap, és nehezen viseli. Sajnáltatja magát, ő a szegény mártír, újra csak a
meghalást látja egyetlen lehetőségnek, amikor az ingyen kapott növény elszárad.
Pedig megkímélhetné magát is a szenvedéstől, ha leborul az Úr előtt, és
kimondja: úgy a jó, ahogyan Isten akarja.
Mennyire zokon esik neki a növény elszáradása, mennyire fáj, hogy ez történt.
A bokor pusztulása fáj neki, de zokszó nélkül nézné végig egy nagyváros
pusztulását, benne gyermekekkel, nőkkel, betegekkel, öregekkel. Értékesebb lett
ez a bokor Jónás szemében, mint az emberi élet. Legyünk csendben az Úr előtt, és
tekintsünk magunkba. Hányszor viselkedünk úgy, mint Jónás. Nagyon fájlaljuk
egy-egy tárgy, növény sérülését, nem tudunk napirendre térni, ha néhány centtel
megkárosítanak, de a sok éhező gyermek, a nyomor, a fegyveres konfliktusokban
elhunytak nem fájnak. Az Úr gyógyítson
ki minket ebből, mert az élet nem játék, az ember élete a legnagyobb érték,
minden kényelmi eszköznél, anyagi javaknál sokkal értékesebb. Nekünk ezt kell
ma felmutatnunk. Nagyon elcsúszott ma az értékrend, de ha a keresztre tekintünk, helyreáll. Ott láthatjuk meg, hogy Isten előtt még mindig az ember az érték, érte
adta a Fiút a kereszten. Amikor választani kell: bokor vagy ember, Isten mindig
az embert választja. Válaszd te is az Úrral az embert!
A gonosz mindig Isten népe ellen tör, be akarja vinni a pogány kultuszok
zűrzavarát az istentiszteletre (1Kor 14,26-40). Azt akarja sátán, ha már lett
gyülekezet, akkor ne különbözzön a pogány kultuszoktól, a világtól. Ugyanaz legyen
a gyülekezetben is, mint a világban. Ha nincs különbség, nincs veszély. Csak az
Úr Jézust követő, a hitben és engedelmességben járó közösség jelent veszélyt
sátánra. Ezért akar az ördög zűrzavart,
értetlenséget az egyházban.
Pál apostol rámutat: a gyülekezet
az Úr teste, aminek Ő a feje, és ez a test rendben és harmóniában működik. Ha figyelünk
a Fejre, minden a helyére kerül. Az Úr népének megvannak az eszközei a világ
elleni harcban, ezek az ige, az imádság, a biblikus tanítás. Az istentisztelet
célja Isten nevének dicsőítése, a belépő idegen megtérése és a hitben lévők
épülése. Kulcsszó az épülés. Az
istentisztelet minden elemének az épülést kell szolgálnia. Csak olyan elemek
kerülhetnek be, amik építenek, előreviszik a gyülekezet életét.
Pál nem tiltotta el a nyelveken való szólást sem, de megköveteli annak
azonnali magyarázatát. Ha nincs magyarázó, akkor hallgatni kell. Mert az
érthetetlen beszéd nem építi a gyülekezetet. Isten nem akar zűrzavart, hanem
inkább ahol Ő jelen van, a káosz szűnni kezd. Ez vonatkozik a prófétákra is,
csak egymás után beszélhetnek, mondanivalójukat meg kell ítélni. Ez is lényeg,
a gyülekezet képes az elhangzó beszédek megítélésére. Vagyis, nem fogadhatunk el
mindent, csak azért, mert igehirdető vagy próféta mondja. Csak azt fogadjuk
el, ami megáll Isten igéjén.
Lényeges és fontos, amit látunk igénkben, mármint, hogy az asszonyok
otthon kérdezzenek a férjüktől. Ezzel a
házaspárok közös bibliaolvasását, az igéről való beszélgetését
szorgalmazza. Miről beszélgetünk otthon?
Hazavisszük-e az istentiszteleten hallottakat, és beszélünk-e róluk? Az apostol
szívünkre helyezi, hogy legyen az ige része családi életünknek. Olvassanak a
házaspárok közösen Bibliát, majd beszéljék meg az olvasottakat. Lehet kérdezni
is, ha valamelyik fél nem ért valamit, keressék meg együtt a választ, és így
növekedni fognak, és ez erősíti a házasságot is.
Mindenek
meghallják és jól megtanulják
1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket
nem Istentől várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építője, mind
hiába fárad. Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erős
Istenben nem hisztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal
kenyeret kik esztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne
bíznak s hozzá fohászkodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
6. Mint a sebes nyilak az erős kezében, Erősek a hívek Isten
kegyelmében: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
7. Boldog, aki
lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyőzi: Nincsen Isten
nélkül segítség és idvesség.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése