Krisztus feltámadt!

Z

ofóniás próféta könyve kerül most sorra (Zof 1,1-16). Zofóniás Júdában munkálkodott Jósiás király idejében. Jósiás reformja előtt hirdeti Isten üzenetét. Az új királyt megelőzően Manassé uralkodott, és nagy mélységekbe vitte az országot. A bálványimádás, mint mindig, nagy kísértést jelentett, a világ igyekezett betörni Izráel fiainak életébe. Ma is jelen van ez az igyekezet. Voltak, akik elfordultak Istentől, nem törődtek Vele, és csak a bálványokat imádták, de olyanok is akadtak, akik hűek maradtak a kultuszhoz, de leborultak az ég serege előtt is. Ezek fenntartották hitük látszatát, de a szívük a bálványokhoz húzott. Modernek akartak lenni. Hányan húznak ma is kétfelé, még tartják az egyházzal a kapcsolatot, de már a bálványokhoz húznak. 

A Molok-kultusz emberáldozatot követelt. Isten népe ilyen mélyre süllyedt, hogy emberáldozatot is mutattak be. De mondhatnánk azt is, hogy modernek voltak, népességcsökkentést végeztek. Mivel akkor még az abortuszt nem tudták mai formában elvégezni, így oldották meg. Ma is hány gyermek életét áldozzák fel a kényelem, az önimádat oltárán.

A próféta csendre szólít fel, csend legyen az Úr előtt, mert Ő megítéli ezt a magatartást. Isten ítélete következik az elfordult népre. Azt üzeni ezzel: szálljatok magatokba, mert közel az Úr ítéletének napja. Többen úgy gondolták, Isten úgy sem tesz semmit, tehetetlen, vagy nem is létezik. És az Úr most bejelentkezik, és azt mondja, közel van az ítélet napja, de nem szükséges ennek eljönnie. Ha a nép visszatér Istenhez, megtisztítja a kultuszt és az életét a bálványoktól, akkor kegyelmet nyernek. 

A Júdában élő emberek úgy vélték, mivel őket Isten elhívta, semmi komoly nem történhet. Isten szereti és oltalmazza őket. Nincs veszély, mindenki nyugodtan élvezheti az életet. Erre a próféta szava belesüvít a gondtalan életbe: elsöprök, mindent elsöprök. Egyértelmű, hogy Isten haragja jelenik meg ebben a kijelentésben. Nincs minden rendben, nem élhetnek nyugodtan, mert Isten a bűnt nem nézi el. Bizony, nekünk is komolyan kell venni ezeket az igéket, már korábban is olvastunk nagyon kemény szavakat, készüljetek a háborúra, és most, elsöprök mindent a föld színéről, kiirtom az embert. Bizony, komolyan kell venni az ige figyelmeztetését, mert a mi korunk emberének meg is van a lehetősége, hogy mindent lesöpörjön. Épp ezért ma még aktuálisabb az elcsendesedés, a magunkba szállás és az Istenhez kiáltás. Ma sem segít más, mint az őszinte bűnbánat és megtérés. Istent nem lehet vallásossággal megelégíteni, Ő élő hitet és kapcsolatot vár. Azt várja, hogy bűneinket megvallva, és azokat megtagadva az ige szerint kezdjünk el élni. Az ige szerinti élet gyógyító életforma. Ha az Úrral rendbejön a kapcsolatunk, gyógyul a lelkünk és a másik emberhez való viszonyunk. Aki rálép a keskeny útra, már más célt lát szemei előtt, mint eddig. Már nem a pénz,  a hatalom vonz, hanem megtanulunk egyszerűen élni, szívünk vágya lesz világítani a sötétségbe.

Végre fel kell ébredni, nem menthet meg sem az arany, sem az ezüst, de még a fegyvereink sem. A menekülés helye a kereszt, csakis Jézus Krisztus által van szabadulásunk. Benne rendeződhet az életünk. Ő kifizette értünk az árat, és rajtunk múlik, elfogadjuk-e ezt, és elindulunk-e követni Őt. Nincs más menedék, csak a kereszt. Nincs más név, csak Jézus, ezért ne reménykedjünk senkiben, csak egyedül Őbenne. Ő ma is az egyedüli megoldás, a jó megoldás. Mert Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk.

Ma sincs más, mint eszünkbe juttatni az evangéliumot (1Kor 15,1-11). Bármilyen fenyegetés vegyen körül, legyen kilátástalan a helyzetünk, ne csüggedjünk, mert van Jó Hír. És ez a hír nem emberekről, emberi lehetőségekről, hanem az Úr Jézusról szól. Jusson eszünkbe az Úr szava, idézzük fel, amit Jézusról tudunk. Mert az evangélium által nyerünk üdvösséget. Ők befogadták az evangéliumot, ami azt mondta el, hogy kegyelemből van üdvösségük, hit által, és ez nem tőlük van, hanem Isten ajándéka. És ez az ajándék ma is elérhető. Isten ingyen kínálja, csak meg kell ragadni.

Pál saját megtapasztalásból mondja mindazt, amit papírra vet. Első kézből hallott Jézus haláláról, és személyesen találkozott a feltámadott Úr Jézussal. Az Úr többeknek megjelent, már ez is elég lett volna, de megjelent Pálnak is, és így nem másoktól hallott csupán az Úr feltámadásáról, hanem saját maga is találkozott Vele. Az Úr Jézus megszólította, és ő válaszolt Neki. Tehát Pál hite személyes megtapasztaláson nyugodott, és aki átéli, hogy Jézus él, aki tapasztalja hatalmát, annak soha nem lesz kétséges a feltámadás valósága. Az ilyen ember hite nem csak mások bizonyságtételén vagy hittételeken, hanem saját tapasztalaton is nyugszik. 

 De ezt a megtapasztalást Pál ráhelyezte az ige mérlegére. Mert csak az a megtapasztalás elfogadható, ami az igén alapszik. Pál megállapította, hogy Jézus az Írások szerint támadt fel. Vagyis nem Jézus személyével, munkájával, vagy a feltámadás hitelességével volt probléma, hanem az ő látásával. De a damaszkuszi út után megnyílt a szeme, már nem csupán betűt látott, hanem látta az Urat. Felismerte, hogy Jézus haláláról és feltámadásáról is szó van az Ószövetségben. Mi is mindig igével támasszuk alá meggyőződésünket. Ne elméleteket gyártsunk, hanem figyeljünk az ige bizonyságtételére. Fontos felismerés: az Írások szerint. Mindennek az Írások szerint kell végbemennie. Csak azt a tervet valósítsuk meg, ami megáll az Íráson, amit az ige is alátámaszt.

Pál Isten kegyelméből lett az, aki. Nem saját erőből vált apostollá, hanem az Úr megkönyörült rajta. Nem a múltja volt a lényeg, hanem az Úrnak odaszánt élete. Bízzuk az Úrra életünket, engedjük, hogy Ő hozza ki belőlünk azt, amit látni szeretne. Mert nem az számít, hogy emberileg mit tartunk magunkról, mit néznek ki belőlünk mások, hanem mit akar az Úr tenni általunk. A legméltatlanabb által is nagy dolgokat végezhet el az Úr. Mert az Ő kegyelme csodálatos. Ne hasonlítgassuk magunkat más hívőkhöz, lelki élményeikhez, hanem engedjük munkálkodni az Urat.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.