Győztes élet

A

 nehéz és reménytelennek tűnő helyzetben a próféta megszólítja a papokat, és elmondja, mit tegyenek (Jóel 1,13-20). Ez jó, Isten üzenetet küld prófétáján keresztül. Azonban a papoknak maguktól is tudni kellene, ilyen helyzetben mi a teendő, mi a megoldás. Ők azonban vagy nem tudták, vagy közömbössé váltak, nem érdekelte őket, úgy gondolták, minek böjtölni, imádkozni. Elsorvadt a hitük. Hányszor elsorvad a mi hitünk is, nem bízunk Isten hatalmában, és így azt gondoljuk, nincs értelme imádkozni, istentiszteletre járni. Annyira feladják, hogy amikor megszűnik az étel- és italáldozat, nem gondolnak arra, hogy igét hirdetni és imádkozni lehet továbbra is. Ehhez nem kell más, mint összejönni és figyelni az Úrra.

Sírjatok, jajgassatok, kiáltsatok, szólít fel a próféta, vagyis lehet még ebben a helyzetben is cselekedni. A sírás, jajgatás a bűnbánat kifejezése. Ha így tesznek, akkor megvallják, hogy a jelenlegi nehéz helyzet az Úrtól való eltávolodás következménye, Isten ítélete. Nem véletlen se a sáskapusztítás, se ez a nagy szárazság, és a nyomában fellépő hatalmas tüzek sem. Isten jelez: baj van, és a papok feladata ezt komolyan venni, és imádkozni megtérésért, ébredésért. 

Mi sem mehetünk el közömbösen a bajok mellett. Ne rántsuk meg a vállunkat: mi közöm hozzá, mit tehetek én? Hanem mi is sírjunk, igen, ma lehet sírni, és kellene is, hogy sírásra ösztönözzön az a lelki válság, az a süllyedés, amiben vagyunk. Az egyház, a szolgálattevők, a hívők azért helyeztettek a világba, hogy az Úr előtt könyörögjenek. Igen, vigyük Elé személyes életünket és népünket, országunkat, minden embert. Kérjük az Urat, nyissa meg a szemeket, szíveket, adjon megújulást. Könyörüljön, hogy a sokféle probléma, a kapcsolatok töredezettsége, a különféle katasztrófák, betegségek rázzanak fel, és fordítsanak az Úr felé mindannyiunkat. Kiáltsunk a magunk helyén az Úrhoz. Ne mondjuk, ilyen a világ, ez van, az embereket nem érdekli Isten, hanem kiáltsunk értük. Hisszük-e, hogy az Úr ma is hív, keres és újjá tudja tenni a szívünket? Ha a változás tőlünk függne, valóban elkeserítő volna a helyzet. Azonban nem mi visszük végbe a változást, hanem az Úr. De lehet és kell érte imádkozni, mert ez azt jelenti, fontos számunkra az emberek megtérése, üdvössége. 

Azonban nem csak a szárazság, a sáskajárás és a nyomukban fellépő pusztulás miatt szól a próféta. Látja, hogy közeledik az Úr napja, az ítélet napja. Mert ez a pusztulás, ez a nyomorúság, amiben vannak, figyelmeztetés. Isten keresi őket, de ha nem hallják meg a szavát, és nem tartanak bűnbánatot, nem térnek Hozzá, Isten megítéli őket. Ezek az események, a próféta igehirdetése lehetőség az újrakezdésre. Az Úr ítéletes napja az őszinte bűnbánat és az engedelmesség következtében késleltethető.

 Ennek érdekében az Úrhoz kiált Jóel. Ezzel megmutatja, mit kell tenni. Nemcsak felszólít az Úrhoz való kiáltásra, hanem maga is ezt teszi. Ne csak javasoljuk másoknak, menj istentiszteletre, imádkozz, hanem magunk is tegyünk így. Hozzád kiáltok, írja a próféta, ebből kiderül, hogy Ő személyesen ismeri Istent, kapcsolatban van Vele. Az Úr megszólította, ő pedig meghallotta a szót. Mert Isten szól, de meg is kell hallani, amit üzen. A próféta figyel felfelé, de figyel a népre is. Tudja, hogy most kiáltani kell, mert nagy a baj. A korábbi jólét eltompította és elfordította őket az Úrtól. De van még visszaút! De vissza is kell térni, és ezt a visszafelé vezető utat nekem kell megtennem.

Pál apostol az akkori sportéletből veszi a most olvasott képet (1Kor 9,24-27). Azt kéri, hogy úgy tekintsünk magunkra, mint a futók, akiknek a szíve vágya a győzelem. Nem elég számukra, hogy futnak, részt vesznek azon a versenyen, hanem győzni akarnak. Mindent a győzelemnek rendelnek alá. És megtesznek mindent, hogy elsőként érjenek a célba. Az is fontos, hogy sokan futnak ugyan, de csak egy lesz a győztes, egy nyer koszorút. Pál mindjárt rávágja: úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Ne elégedjetek meg kevesebbel. Igen, ne legyen elég annyi, hogy beletartozok egy keresztyén gyülekezetbe, hanem vágyakozzak győztes életre. Tegyek meg mindent a győzelemért, az evangélium megéléséért, továbbadásáért, a hit előrejutásáért.

A sportolók keményen edzenek, mindent megtesznek a sikerért, és ha nem sikerül nyerni, az kudarc. Hányszor látjuk, hogy kudarcként, könnyek között élik meg a második helyet is. Gyakran még a szurkolók is csalódottak. Viszont nem látni ezt a csalódást a gyülekezetek közt, a hívők életében. Elfogadjuk a visszafordulást, beletörődünk, ha lemaradunk, mintha az lenne bennünk, a részvétel a fontos, nem a győzelem. De ez a sátán hazugsága; a győzelem a cél. Azért állítja az Úr az egyházat a világba, hogy győzzön a bűn felett. Amikor tanítványait első ízben kiküldte, azt helyezte szívükre, hogy hirdessék az evangéliumot mindenkinek, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék őket, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget (Mt 10,1). Tehát győztes stratégiával küldte ki őket, és erre fel is készítette a tizenkettőt. Ugyanezt látjuk a feltámadása utáni megbízatáskor, majd pünkösd után is. Isten népe erőteljesen nyomult előre, visszaszorította a gonoszt, és nagy területet, sok embert hódított meg Krisztusnak.

Kérjünk győztes szemléletet, és ilyen hozzáállást is. A hervadhatatlan koszorú elnyeréséért meg kell zabolázni a testünket, mert az nem akar küzdeni és győzni. Engedelmessé teszi a testét, nem engedi, hogy a test uralkodjon, és mindig az legyen, amit akar. Mi beleestünk a csapdába, mert ez a kényelmes jólét elsősorban a testet érinti, követelőzővé vált, mindig ő mondja meg, mit akar, és ha nem szándékozunk teljesíteni, keményen követeli járandóságát. Krisztusban helyére kerülhet a test is. Testi életünk, földi létünk is az Úr szolgálatát kell, hogy segítse.

Isten népének ma is az lenne a feladata, hogy a gonosz erőkkel szembeszálljon, képviselje Isten országának hatalmát. Meg kell mutatnunk a világ fogságában szenvedő embereknek Jézus szabadítását. Az Úr legyőzte a sátánt és a bűnt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy szabadok legyünk, ne az ördög uralkodjon felettünk, hanem Isten országa polgáraként élhessünk, boldog, áldott életet.

 Győzhetetlen én kőszálom

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Isten áldásával.