Minél többeket megnyerjek

J

óel próféta könyve sok évszázaddal Jób időszaka után következik (Jóel 1,1-12). Már mögötte van Izráel életének több fontos időszaka. A szerző már visszatekinthet a múlt nagyszerű alakjaira, és Isten tettei a múltból kapott erőforrások. Ezek a történetek bátorítják őket a nehéz időszakokban, és emlékeztetik őket arra, hogy Isten ma is él, jelen van és cselekszik. Az Úr minden korszakban szól, azonban azt is láthatjuk, hogy a nép problémái is visszatérnek. Isten sok bizonysága ellenére az újabb generációkat is fel kell rázni, mert a nyugodt élet, a jólét eltespesztette őket. A jólét mindig veszélyes a hívőkre, olyan könnyen elkövéredik a szív, és már nem az Úrban, hanem magunkban bízunk.

Azonban hálára kötelez az Úr, mert nem engedi el az övéi kezét, szól hozzájuk. Prófétát ad, aki által a szívüket akarja megérinteni. Isten mindig a szívünket keresi. Jóel neve azt jelenti „az Úr az Isten”, és ez már jelzi, baj van, a nép eltávolodott az Úrtól, valaki mást tart Istennek. De a prófétának már a neve is üzenet, Isten határozottan kijelenti, hogy ő az Isten. Ő Izráel Istene, nem mond le róluk, nem is adja át helyét másnak.

Jóel korában szárazság és sáskajárás pusztított az országban, azonban a nép nem akarta meglátni ebben Isten szavát. Nem vették észre, hogy az Úr szól hozzájuk. Mert a természeti események sem véletlenek, Isten felhasználja őket az elpártolt nép felrázására. Szinte minden élelmiszerforrás elpusztult, egyre nagyobb a drágaság, mondhatjuk, gazdasági válság köszöntött be, a jólét eltűnt. Amire nem számítottak, az valóság lett. Bizony, gyakran azt gondoljuk, minket nem érinthet válság, bennünket elkerül a baj, és a jólét állandóan fönntartható. Ám a külső, a gazdasági jólét legtöbbször lelki sivársághoz vezet. Minden megvan, eltávolodnak az Úrtól, a mulatságoké lesz a főszerep. De az élő kapcsolat Istennel már a múlté. Részeg iszákosokhoz szól a próféta, akkor is ital hatása alatt vannak, amikor szól az ige. Ott vannak, hallják Isten szavát, de képtelenek meghallani, mert az ital, a fáradtság elnyomja őket. Megvan a bajuk önmagukkal, nagy erőfeszítést kell tenni, hogy valahogy kibírják, amíg befejezi a próféta.

Isten Jóel által ébresztőt fúj: ébredjetek és sírjatok. Vagyis nem a mulatás ideje, hanem a bűnbánaté érkezett el. Urunk ma is üzeni: „Ébredjetek fel!”. Igen, fel kell ébredni, ne gondoljuk, hogy mindig így lesz, ne gondoljuk, hogy Isten nem ítél meg minket, de ma még kegyelmét kínálja. Szeretettel ébresztget és hívogat. Halljuk meg szavát, és tartsunk bűnbánatot. Lássuk meg, hogy a kiszámíthatatlan időjárás, az egyre több probléma bűneink következménye. Azért látunk sok nyomorúságot magunk körül, mert elfordultunk Istentől. Mindenki törtet, a maga kezébe veszi boldogulását, és nem Istenre bízza magát. Az Úr szól, ébredjetek föl, de vajon felébredünk-e? Mi kell ahhoz, hogy végre felébredve Hozzá forduljunk?

Jajgatás, a veszteségek siratása van, de nem halljuk a kiáltást. Azért jön a próféta, mert nem kiáltanak Istenhez, nem kérnek Tőle segítséget. Ez olyan szomorú, nem tudják, hogy Istenhez lehet fordulni, segítségül lehet Őt hívni, de ez már nincs bennük. Miért? Mert elszakadtak Tőle, megfeledkeztek Róla, és legföljebb már csak okolni képesek Istent. Ha elromlik az élet, Őt teszik felelőssé, de nem látják meg, hogy nem okolni kell az Urat, hanem segítségül hívni. A próféta szavai bűnbánatot akarnak fakasztani az emberek szívében. Istenhez bűnbánó szívvel jöhetünk. A bűnbánat rámutat: látjuk tévedésünket, felismertük, hogy hamis úton jártunk, hamis biztonságban ringattuk magunkat, de most már az Úrhoz fordulunk.

Pál szolgálatának fő szempontja: „minél többeket megnyerjek” (1Kor 9,19-23). Őt az vezérli, minél több embert tanítvánnyá tegyen. Tehát nem annyi a célja, hogy csak elmenjenek néha templomba az emberek, hanem az, hogy Jézus követőivé váljanak. Ez életváltozást hoz magával. Ő nem teszi alacsonyra a mércét, mint ahogy mi. Nem elégszik meg azzal, hogy néhányan járnak az alkalmakra, hanem élő hitű, krisztusian élő embereket akar látni a gyülekezetben. Mi se elégedjünk meg kevesebbel. Ezért fáradozzunk, és éljünk úgy, hogy ez valóság legyen.

Pál szolgálatát úgy végzi, hogy közben odafigyel azokra, akiknek hirdeti az evangéliumot. Úgy szól, olyan formát és eszközöket használ, amik által ki-ki a maga élethelyzetében, a maga kultúrájában is megértheti Isten üzenetét. Mert ez a lényeg, értsék meg, amit Isten üzen a számukra. Ma is fontos, hogy úgy beszéljünk az evangéliumról, hogy az mindenki számára érthető legyen. Mert nem az istentisztelet letudása a lényeg, a gyönyörű, ékesen szóló prédikáció, hanem az, hogy megértsék az emberek, mit tett Isten értük. El kell a szívig juttatni az örömhírt. Isten szereti az embert, annak ellenére, hogy elszakadt Tőle. Mindent megtesz azért, hogy a kapcsolat helyreálljon közte és köztünk. Ezért küldte el Jézust. És Ő eljött, és meghalt helyettünk a kereszten. Azért tette ezt, hogy Isten ne rajtunk kérje számon bűneinket. Ő fizette ki helyettünk és érettünk az árat. Ezért írta korábban az apostol, hogy áron vétettetek meg. Mivel Jézus megvásárolt a gonosztól, Őhozzá tartozunk, Isten gyermekei lehetünk. Ez csodálatos hír, a tékozló fiú hazatalálhat, várja az Atya. Így újra otthon élhetek. Mert Isten jelenlétében, az Ő országában van az igazi helyem, ott vagyok otthon.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.