J
|
óbot nem
csüggesztik el barátainak igaztalan vádjai, továbbra is keresi Istent, és Őhozzá
szól (Jób 23,1-17). Ott van benne: Istent ilyen állapotban is megszólíthatom,
figyel rám és meghallgat. Az Úr meghallja a nyomorult kiáltását, nem zárkózik
el az Őt keresők elől. És ezt jó
olvasni, Isten nem olyan, mint az ember, időt szakít ránk, készséges
irányunkban. Most is itt van, miközben
az igét olvassuk, mert nem csupán egy könyvet ad a kezünkbe, hanem általa Önmagát is. A könyv nem azért van, hogy
azzal pótolja magát, nem maga helyett adja a Bibliát, hanem általa tárja fel
szívét előttünk. Aki keresi Őt, vegye kézbe az igét, és általa feltárul Isten
Lénye előttünk. Igazán Jézus Krisztus életén keresztül áll elénk, Benne
mutatkozik be és szól: itt vagyok. Áldott legyen az Úr Jézus, amiért eljött és
bemutatta nekünk az Atyát.
A barátok lázongásnak veszik Jób szavait, azonban ő tudja, hogy Isten előtt
panaszainkat is el lehet mondani. Hiszen kinek mondanánk el azt, ami fáj, ha
nem Neki, és hová mennénk kérdéseinkkel, ha nem Őhozzá? Jó, hogy jöhetünk, mert
Ő figyelmesen meghallgat, érdekli életünk, és közben elvezet a megoldáshoz. Az
Úr nem nézi tehetetlenül vergődésünket, a gonosszal való küzdelmünket, nem morzsolgatja
a kezeit, hanem segíteni akar. Már az
ember bukása, az Úrnak való engedetlensége után kijelentette, hogy nem mond le
rólunk. Mindent megtesz, hogy visszavezessen Önmagához, és így megszabadítson a
gonosz és a bűn hatalma alól. Megígérte a Szabadítót, Aki el is jött, és keres,
mint a jó pásztor elveszett juhát. Az Úr nem hagy elveszett állapotban,
megkeres, és haza akar vinni. Azt akarja, hogy Vele élő kapcsolatban
legyünk. Figyeljünk szavára, mint a lámpa fényére.
Jób szeretné megérteni, amit Isten mond neki. Ez a vágya, nem csak
hallgatja Őt, hanem meg is akarja érteni az Úrtól érkező választ. Ezzel a
vággyal vegyük kézbe az igét, meg akarom érteni, amit nekem mond az Úr. Mindent megteszek, hogy értsem, amit olvasok vagy hallgatok. Az életem, az üdvösségem függ ettől. Jób úgy járul az Úr elé, mint
ahogyan mi megyünk az orvoshoz. Azt akarja, hogy vizsgálja meg Őt az áldott Orvos. Hol van Isten, kérdezi, és talán ez ma a te kérdésed is. Vedd kézbe az
igét, kezdd el olvasni, imádkozz, járj gyülekezetbe, és megkapod a választ. Ott
van, ahol keresik Őt. Az igén keresztül elénk áll, és így szól: itt
vagyok. Ő azon van, hogy megtaláljuk,
hogy találkozzunk Vele, és ha ez nem akar sikerülni, nem Rajta múlik. És ha úgy
jövök, mint a rendelőbe, átélem, hogy foglalkozik velem, úgy szólít meg az ige által,
amiből világosan megértem, hogy Ő az, aki szól. Mert senki nem ismer úgy, ahogyan
Ő. A legbensőbb gondolatainkkal is
tisztában van, és amikor ezt elénk tárja, meghódol lelkünk.
Ismeri utainkat, egész életfolytatásunkat. Nem csak onnantól ismer,
amikortól elkezdünk gyülekezetbe járni. Nem csak azt tudja rólunk, amit
elmondunk, amiről vallást teszünk. Ismert, még mielőtt megszülettünk volna, nincs
rejtve Előtte semmi, ezért ő mindig teljes megoldást kínál. Nem elégszik meg a
felszín, a tünet kezelésével, mert tudja, hogy a baj a szívünkben van. Ott húzódik
meg a bűn kódja, és ezt akarja eltávolítani. Elromlott szív helyett újat akar
adni. Egy egészen új életet, Jézus által. Ő ért az életünkhöz, tudja, hogy a
trükközés, javítgatás nem segít, csak a csere. Ne mondjuk, hogy egész jól
elvagyunk a régivel, mert új szív nélkül nem láthatjuk meg Isten országát. És
mire is megyünk, ha ezt a világot megnyerjük, de kimaradunk az örök életből? Ez
a néhány évtized gyorsan elrepül, és hol töltöm az örökkévalóságot? Áldott legyen az Úr, mert azt akarja, hogy
Vele töltsem. Ezért mindent meg is tett. A labda a mi térfelünkön van, nekünk
kell lépni. Fogadjuk el a felkínált kegyelmet hálás szívvel, és induljunk el az Ő útján, engedelmeskedjünk szavának.
Kiderül, hogy Félix helytartó sokat tud az evangéliumról, Krisztus útjáról (ApCsel
24,22-27). És ennek ellenére elnapolja az ügyet. Nem dönt az Úr mellett, csak
bírósági ügyként közelíti meg, és nem akarja a szívéig engedni. Tud róla,
tudja, hogy ez az élet útja, mégsem lép rá. Elnapolja, vagyis halogatja a
döntést. Miért? Számításból, azt gondolja, hogy az Istennel való kapcsolat
összehasonlítható a császárral való kapcsolattal, az anyagi karrierrel. Isten,
ha hív, az mindennél fontosabb, örök sorsunk függ tőle. Innentől nem lehet arra
hivatkozni, hogy nem tudtam róla. Az van leírva, hogy sokat tudott erről a
tanításról, tehát már mások is elmondták neki, miről van szó, vagy akár maga
Pál vezette be a hit mélységeibe. Lukács
leírása azt jelzi, hogy az Úrnál számon van tartva, hogy tudok-e a keresztyén
hitről. Mert az Úr mindenkinek lehetőséget akar biztosítani az örömhír
meghallására. Ha hallom, ha eljutott hozzám, az én felelősségem, hogy átadom-e az
életem, vagy elnapolom a dolgot, mert valami fontosabb. De nem tudjuk, lesz-e még újabb alkalom. Ragadjuk
meg a kínálkozó lehetőséget. Ha tudsz az evangéliumról, ne számítgass, nem
mondd, még a világot is ki kell élvezni, mert a világ gonosz, és az Úr ki akar
szabadítani a hatása alól. Félix halogató taktikát választott: "majd akkor". Hányszor mondjuk ezt mi is,
majd akkor, ha ez és ez a feltétel teljesül. Mi akarunk Istennek diktálni, ahelyett,
hogy hálás szívvel, megrendülve vennénk tudomásul, hogy még mindig keres az Úr.
Mert ez nem magától értetődő, ez maga a kegyelem.
Néhány nap múlva újabb lehetőséget kap Félix, az Úr mindent megtesz érte,
hiszen a felesége által már hallott az ószövetségi hitről, és a Megváltó ígéretéről
is. Most a Krisztusban való hitről hall,
mert nem elég Istenhitig eljutni, Jézust kell megismerni. Azonban ismét nem
dönt Jézus mellett. Miért? Mert nem akar az Úr akarata szerint élni. Meglátja,
hogy a Krisztus mellett való döntés életváltozást is jelent. És ő nem akar
becsületesen élni, nem akar önmegtartóztató lenni. Az élet dolgaiban nem akar
Isten szavához igazodni. Sokan gondolkodnak így, hinni akarok, egy jóistenre
szükségem van, de Úrra nem, mert nem akarnak lemondani a nem tisztán megszerzett
pénzekről, meg a feleség vagy férj mellett más kapcsolatokat is fenn akarnak tartani, így azonban nem megy. Félix úgy véli, ha nemet mond Jézusnak, elkerüli
a jövendő ítéletet. Ebben az életben el lehet odázni az őszinte Isten elé
állást, de nem lehet végleg elkerülni. Egyszer oda fogunk állni az Úr elé.
Az is megragadott, hogy gyakran különleges alkalmakra várunk, pedig Isten az
élet természetes pillanatait, gyakran a munkánkat, egy váratlan eseményt
használ fel megszólításunkra. Félix nem vette komolyan, hogy ezen a kihallgatáson
keresztül Isten keresi a szívét. Csak egy vádlottal beszélek, csak elmentem egy
ismerős temetésére, részt vettem egy templomi esküvőn, elolvastam egy brossurát,
és kiderül, hogy ezeken keresztül Isten szólt hozzám. Talán nem is veszem komolyan,
mégis az lesz feljegyezve: sokat tud róla.
AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése